Az a legjobb szórakozásom, amikor azt lesem az interneten, hogy ki, miért és hogyan antiszemitázza le a másikat. Most nem kellett lesni, elénk jött a történet. Azt a Szigetvári Viktort antiszemitázták le, aki egyébként a legjobban antiszemitázó pártnak a tagja.

Új arculatot kapott a Magyar Villamos Művek, ez igen, kiáltottam fel rögtön magamban, a Gyurcsány alatt ilyen nem volt, akkoriban vastag volt a bőr az arculaton, és még azt is szétlopták, a több tízmillióba kerülő reklám azonban célba ért (targetálás: csillagos ötös); elhatároztam: beköttetem én is az áramot. Azok számára, akiket még nem győztek volna meg az MVM kormánypárti sajtóban látható hirdetései, elárulom, a szolgáltatás kiváló, most is ennek köszönhetően gépelhetek elektromos készülékemen.

A kocsordiakon érződik, hogy 6 év után fellélegeztek, a zsarnokság eltűnt. A hivatalban hosszú ideje nem láttunk olyat, hogy a dolgozók mosolyognak, az emberek bátran, lendülettel jönnek be a munkahelyükre, és mindenki segíteni akar a másiknak. Sokan szeretnének beköszönni az irodámba is, megismerni az új polgármestert. Mindenkit szívesen fogadok, jó a hangulat a faluban. Úgy is lehet mondani, hogy ez a választás újra összehozta a közösséget, és Kocsord egy teljesen új korszakot kezdett május 8-án – mondta a Bar!kádnak Földi István. Kocsord frissen megválasztott jobbikos polgármestere nem hatalmi pozícióként tekint új tisztségére, hanem – mint fogalmaz – ez a legalázatosabb szolgálattétel a helyi lakosok számára.

Erőteljes kommunikációba kezdett a Fidesz az egészségüggyel kapcsolatban. A jövő évi költségvetés nyertesének az ágazatot jelölték meg. Szavak helyett megmutatjuk az egészségügy helyzetét számokban a Központi Statisztikai Hivatal, az Eurostat és az OECD adatai nyomán.

A kormány számára a kvótaügy nem egy olyan veszély, amit el kell hárítani, hanem egy olyan veszély, amit szeretne fenntartani, hogy el tudja terelni az emberek figyelmét az egyéb súlyos kérdésekről, mint a korrupció, az egészségügy, az oktatás és a szociális rendszer áldatlan állapotai –– mondta Vona Gábor Orbán Viktornak címezve a Parlamentben. Ezt az állítást maga Rubovszky György, az Országgyűlési Igazságügyi Bizottságának KDNP-s elnöke bizonyította, mikor kijelentette: ha bekerülne az Alaptörvénybe a betelepítést tiltó módosítás, okafogyottá válna a népszavazás. A Fidesznek azonban utóbbi úgy kell, mint egy falat kenyér, így várhatóan ősszel szavazhatunk a kérdésről, az EU ugyanakkor komoly szankciókra készül.

A nép döntse el, hogy ki legyen Magyarország államfője! – ezt kezdeményezte ismételten a Jobbik. A köztársasági elnök közvetlen választásának kérdése két-háromévente napirendre került a rendszerváltoztatásnak tekintett 1989-es esztendő óta. Most, Áder János mandátumának lejárta előtt egy évvel merült fel újból a kérdés. Bár a magyar államfő hatalma erősen korlátozott, de az elmúlt évtizedek köztársasági elnökeinek pályafutását áttekintve kiderül, cseppet sem mindegy, hogy ki tölti be a posztot, és azt milyen tartalommal tölti ki. Az MSZP és az LMP nem tartja rossz gondolatnak a jobbikos javaslatot. A kormánypártok el sem mentek a témában összehívott egyeztetésre.

Az elmúlt időszakban a politikai valóságértelmezés egy újabb pillérévé vált a „XX-XXI. századi pártok” felosztás, aminek valódi jelentőségét a centrális erőtér működése, az új narratívateremtés kívánalma, valamint a „jobboldali” és „baloldali” eszmei-világnézeti kategóriák kiüresedése adja. A releváns politikai szereplők közül a XX-XXI. századi pártok szembeállítását a Jobbik mellett leginkább az LMP használja, mint új politikai koordinátarendszert, s az is figyelemre méltó, hogy mindkét párt kölcsönösen a „XXI. századi” kategóriába sorolja a másikat. Korábban már szó esett arról, hogy a Jobbikot és az LMP-t bizonyos nézőpontból közös platformra helyezi az antiestablishment pozíció. Ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy az új felosztásnak milyen jól megragadható, tartalmi elemei vannak, s mennyiben tekinthető az pusztán pártpolitikai célokat is szolgáló narratívagyártási kísérletnek.

Nem csupán építészeti remek, hanem valóságos technikai csoda volt a helyiek szerint Rimanóczy Gyula székesfehérvári vasúti állítótornya. A múlt hétig három volt belőle az egész világon – Milánóban és Bolognában –, most már csak kettő. A beruházó nem várta meg a műemlékvédelmi bejárást, lebontotta. Több értékes épületünk is vagy elpusztult az utóbbi időben, vagy nincs pénz a megmentésére. Érdekes egybeesés ugyanakkor, hogy éppen akkor döntött arról a kormány, hogy a védett épületek felújítói jelentős adókedvezményt kapnak, amikor a kormányfő bizalmasa által vezetett alapítvány is megvett egy ilyen épületet.

Két ifjú, a 21 éves Lovász Bálint és a 24 éves Ambrus Dávid tavaly elindult Mariazellből, és elgyalogolt egészen Csíksomlyóig. Útjuk nagyon tanulságos volt, jobban megismerték önmagukat, rájöttek, hogy fölösleges a mindennapok apró problémáin rágódni. Lovász Bálint lapunknak adott interjújában azt mondta, minél közelebb kerülünk a belső „Istenünkhöz”, annál jobban megismerjük önmagunkat, ezáltal sokkal közelebb kerülünk az emberekhez és a világhoz. Ha úgy csinálja meg valaki az utat, mint mi – senkit nem ismerve gyalogol végig több száz vagy több ezer kilométert –, akkor megtanul bízni másokban és a saját sorsában is. Mi sem tudtuk, hogy hol fogunk aludni, vizet magunkhoz venni, ételt szerezni, mindig abban reménykedtünk, hogy majd a Gondviselés megsegít minket, és így is lett.

Királyerdő – megint egy olyan vidék, amelynek gazdagságáról szinte alig tud valamit a csonkahonból érkező utazó, hisz’ ahogy átlépi a határt Biharkeresztesnél, máris robog tovább Erdély irányába. Valljuk be, mi is számtalanszor suhantunk el úgy Élesdnél, hogy szinte lesajnáltuk az Alföldből szerényen kiemelkedő hegyhátakat, főként annak ismeretében, hogy a Királyhágón túl miféle hegységek várnak ránk!