Vagy inkább ez a feladatuk? A német állam, és különösen annak igazságszolgáltatása még fedezi is az ilyen viselkedést? Talán azért, hogy a németek antiszemita előítéleteit támogassa és kiprovokálja? Hogy aztán őket – azaz a németeket – sarokba állíthassa, és megfelelő „terápiákkal”, neveléssel és a holokauszttal való bombázással, valamint az ezzel járó számtalan emlékhelyhez fűződő kötelezettséggel kollektív megalázkodásra kényszerítse? Ezzel párhuzamosan a nem tagadott, állandó pénzfolyamot a szokásos számos és ismert csatornákba irányítsa?

Több ezer zsidó tagadta a holokausztot – mondta ki a bíróság!

Ezt a Düsseldorfi Szociális Bíróság is megállapította, mint arról a dpa hírügynökség már 2006. február 17-én tudósított. Időközben már azon sem lepődöm meg, hogy ezen irtózatos tényről Németországban szinte senki sem vett tudomást. Sem az élenjárók, sem követőik, sem a regionálisan vörös MDR, nem is beszélve azon újságról, amely már a szocialista időkben „szabadságot” hirdetve hazudott, és manapság a hajszállal rövidebb, ámde jól hangzó MZ néven fut – senkitől nem értesülhettem ezen arcátlan esetről. Bizony, itt a média részéről durva elhallgatás történt, nem úgy, mint az olyan esetekben, amikor bevándorlókat öltek.

Ezres nagyságrendben utasítottak vissza kereseteket, mert holokauszttagadásnak minősültek - idézi a dpa Peter Ellinget, a Szociális Bíróság elnökét. Mi is történt tulajdonképpen? A Szövetségi Szociális Bíróság olyan ítéletet hozott, hogy a gettólakóknak a német cégeknél elvégzett önkéntes és fizetett tevékenységét (1945-ig) a nyugdíjbiztosításban megfelelő járulékfizetési időszaknak ismerte el (5 RJ 66/95). Ezt követte 2002-ben a gettó munkaidőből eredő nyugdíjakra vonatkozó törvény. 2003 közepéig Izraelből jó 43 000 kérelem érkezett be. Ezek közül több ezret elutasítottak, és így a Düsseldorfi Bíróság elé kerültek, amely aztán a keresetek közel 95%-át ismételten elutasította, mivel egy alapvető hiányosságuk volt: a korábbi kérelmek szerint a felpereseket rabszolgamunkára kényszerítették!

Természeten fizetés nélkül – Auschwitzba deportálással fenyegetve. Ez áll az ötvenes évekből származó kérelmeikben, amikor az ilyen kizsákmányoltak részére az első milliárdos jóvátételeket kifizették. És most hirtelen önkéntesen dolgoztak, és kemény birodalmi márkáért cserébe? Nem számoltak a német alapossággal a feledékenyek?

“Ezen előírások az érintetteket még arra is rávették, hogy a holokausztot megszépítsék és tagadják, hogy a nyugdíjigényüket érvényesíthessék!” - tájékoztatta a bíróság a dpa hírügynökséget.

“Míg az érintettek az '50-es években erőszakról, kényszermunkáról és Auschwitzba deportálással való fenyegetőzésről beszéltek, a kereseteikben ma már az akkori élethelyzetükre vonatkozóan egészen más információk olvashatók.”

Amit itt Elling bíró olyan nyugodtan kimond, nem is igazán üt szöget az emberek fejében. Több ezer zsidó – azaz a híres kortársak – néha holokausztról beszélnek, néha pedig tisztességes foglalkoztatásról és gettóéletről?

Több ezer zsidó szemtanú hazudik – ráadásul büntetlenül?

Az egészséges emberi elmében rögtön felvetődik a következő kérdés: mikor mondtak igazat? Mondtak bármikor is igazat? – követve a vonatkozó híres német mondást: „Aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel”. A zsidó nyelvben nincs ilyen mondás? A két változat közül csak az egyik lehet igaz. Azonban mindkettő rendelkezésre áll, akár kézírásban, de mindenképpen személyesen aláírva. A holokauszttal kapcsolatos tanúvallomásoknak van még egyáltalán értelmük, ha a tanúk a jövedelmi helyzettől függően valamikor ezt, máskor meg azt – éppen az előzőek ellentettjét – mondanak?

Senkit sem vonnak felelősségre csalás kísérletével és holokauszttagadás miatt?

A bíróság elnöke erről nem beszél. Miért nem? Mert zsidók? Németországban a zsidók mindent megtehetnek, hazudhatnak és csalhatnak is? Valamilyen érinthetetlen külön státusszal rendelkeznek? Mint amikor Fritjof Meyer az Auschwitzban elgázosított 4 millió embert propagandahazugságnak nevezheti, és ha én idézem őt, akkor emiatt holnap ismét bíróság elé állhatok? A törvény előtt nem vagyunk mindannyian egyenlők? – erről holnap megkérdezem az államügyészt és a bírót. Ők biztosan tudják. Így tanultam, és ők erre esküdtek fel. Vagy itt is vannak egyenlőbbek? Több ezer zsidó kimondhatja, hogy a gettókban minden csodálatos volt, azonban ha auschwitzi parancsnoki utasításokat idézek, és meglepődve vitába szállok, akkor holokauszttagadó vagy -relativizáló vagyok?

A nemzetközi büntetőjog szerint a holokauszttagadást világszerte üldözni kell.

Egykor éppen holokauszttagadás miatt jelentette fel a The Civil Coalition izraeli lobbista csoport Ahmadinezsád iráni elnököt a szövetségi főállamügyésznél. Most ugyanezt kéne tenni az izraeli nyugdíjcsalókkal és holokauszt-tagadókkal? Összegezve két kérdés merül fel:

1. Németország, hol van a jog és az igazságosság?

2. A több ezer hazugságon kapott holokauszttanú kapcsán nem lehetne vagy kellene felülvizsgálni olyan alapvető kérdéseket, hogy mi történt ténylegesen, mi az igazság, és mi pusztán kitaláció?

Forrás: www.hans-pueschel.info

Fordítás: olvasónktól