Az első rész: "Mikor beszélhet őszintén egy zsidó" - bemutatunk egy cionistáknak írt propaganda-kézikönyvet

Akik Izrael védelmére kelnek a diaszpórában, azoknak a legnagyobb gondjuk az, hogy az izraeli politika jogi kritizálása vagy az antiszemitizmusból indul, vagy oda vezet. Minden zsidó tanulónak tudnia kell róluk, fel kell fednie és harcolnia kell a zsidóellenes nézetekkel és kifejezetten a tettlegességgel.

Az antiszemitizmus egy olyan ideológia, mely bizonyos módon a zsidó néppel, azaz a zsidósággal szemben helyezkedik el. Nem mindenki antiszemita, aki nem szeret egynémely zsidót; az antiszemita olyan személy, aki azért nem szereti a zsidót, mert az zsidó.

Jól tudott, hogy az antiszemitizmus rengeteg tragédiát okozott a történelem folyamán. Az antiszemitizmus legextrémebb megnyilvánulása a holokauszt, éppen úgy, mint a keresztes hadjáratok, a számtalan pogrom, és a számtalan országban meghozott megkülönböztető politikák, melyek szintén rengeteg szenvedéseket hozott a zsidóságra.

A holokauszt óta megváltozott az antiszemitizmus természete és mérete. A népirtásban való részvételükkel kapcsolatban komoly vizsgálatok megállapították, hogy a legtöbb európai közösség, a katolikus egyház és más egyházak, az akadémikus közösségek rendeleteket adtak ki, törvényeket terjesztettek elő és új normákat alkottak a zsidókkal való bánásmóddal kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy a katolikus egyház visszavonta azt a tézisét, hogy Isten a zsidókat kitaszította és kiátkozta.

A zsidó közösségeket az egész világon meglepték az antiszemita incidensek, melyek a második intifádát követték. Ez megnövelte a szükségességét az antiszemitizmus elleni védekezésnek, ugyanakkor az antiszemitizmus nagy része Izrael-ellenességhez volt köthető, melyre válaszul a zsidó tanulóknak még inkább Izrael védelmére kellett kelniük, miközben vissza kellett utasítaniuk a diaszpóra zsidóira ömlött rasszista, erőszakos antiszemitizmust.

A támadások kiterjedése, melyek Izraelt érték a 2000 szeptemberében történt palesztin erőszak óta, mélyen aggasztóak. Miközben országok tucatjai érintettek a konfliktusban, szenvednek a terrorizmustól és katonai erőkhöz kellett folyamodniuk a rend fenntartásához, Izrael folyamatosan a hírek és a közönség vitájának kereszttüzében áll. Az érdeklődés egy része magyarázható azzal, hogy a Közel-Kelet stabilitása kihat az olaj árára, Izrael földrajzi elhelyezkedése civilizációs frontvonal az Iszlám és a Nyugat között, és Izrael fontos a három monoteista vallásnak – mégis megmarad a gyanú, hogy Izrael csak a zsidó karaktere miatt érdekes. Sajnos rengeteg keresztény továbbra is abban a tévhitben él, a zsidók visszautasították Jézust és a zsidók szerepe Izraelben illegitim a föld szentségének elutasítása miatt. Tévhitek léteznek, főleg a baloldalon, a zsidó hatalomról és a zsidóknak a kapitalizmusban játszott szerepéről (mely lényeges, de nem kizárólagos), ez pedig sértődéshez vezet. A látszólagos zsidó hatalom elkeseríti mind a baloldali, mind a jobboldali keresztény antiszemitákat, kik úgy gondolják, hogy a zsidók elutasították a messiásukat.

Az antiszemitizmust nagy betűvel írják, mert (a) a zsidógyűlölet nem arról szól, hogy a zsidók szemiták, azaz közel-keletiek, (b) a zsidógyűlölet egy ideológia, amit nagy betűvel kell írni. (A magyar helyesírás szerint viszont nem - a ford.)

Nem mindenki antiszemita, aki Izraelt támadja. Aki bírálja Izrael politikáját, annak joga van a nyilvánosság előtt kifejezni szembehelyezkedését, ahogy Izrael-aktivistáknak is joguk van megvédeni Izraelt. Fontos megvédeni az Izraelt bírálóknak a véleménynyilvánítási jogát, és tisztában kell lenni azzal, hogy az a nyilvános viták jogos része.

Sajnos sok Izraelt támadót az antiszemitizmus vezérel. A rasszizmusnak semmilyen formája, az antiszemitizmust beleértve, nem juthat szerephez a nyilvánosság előtt. Olyan kifejezések sem, melyek a felszínen úgy tűnik, hogy Izraelt támadják, valójában a zsidóságot támadják. A nyugati civilizációba beleivódott antiszemitizmus miatt könnyen felszínre törhetnek antiszemita nézetek.

Izrael egy ország, némi zsidó karakterrel, és a világ zsidóinak joguk van ott élni. Viszont nem minden izraeli zsidó, Izrael nem minden támogatója zsidó, és nem minden zsidó támogatja Izraelt. Az „izraeli” és a „zsidó” szavakat általában antiszemita helyzetekben olvasztják össze, mint például „a zsidók brutális megszállók”, vagy „harcolnunk kell a zsidó elnyomás ellen”. Ezen okból kifolyólag fontos, hogy az Izrael-aktivisták elkülönítsék egymástól a kifejezéseket, és ne feledkezzenek meg arról, hogy nem minden izraeli zsidó.

Megkérdőjelezhető annak a jogossága, ha valaki a diaszpóra zsidói közül kiemel valakit Izrael tevékeny támogatása miatt. Ez a vád gyakran a zsidó befolyástól való félelemre épül, és a hűség azon felfogására, mely azt feltételezi, hogy egy bevándorló (amerikai zsidó, belgiumi zsidó) nem lehet igazából hűséges, ha kifejezi kötődését egy másik országhoz. Persze ezzel sosem vádolnak olyanokat, akik nem egy etnikai kisebbséghez tartoznak.

Az antiszemitizmus minden zsidót úgy kezel, mintha Izrael támogatói lennének, miközben nem azok. Továbbá azoknak a kísérleteknek, melyek a nyilvánosság előtt kritizálják azokat, akik Izraelt támogatják, nem csak a zsidókra kellene irányulnia – az ilyen esetekben az antiszemitizmus vádjával kell válaszolni.

Van egy szint, ahol már nyilvánvalóvá válik, hogy az Izraellel való szembenállás következményeként elfogadhatatlanok a zsidók elleni támadások - a politikai kommunikációban megjelenő erőszakos vagy gyalázkodó támadások mindig elítélendők. A zsidók támadására vannak kifinomultabb módszerek is – az izraeli szociális szolgáltatások támogatásának megvonása, vagy holokauszt emléknapok elhagyása – melyeket mind okozhat az izraeli politikával való szembeállás. Mindez, legyen bármennyire is kifinomult, mind antiszemitizmus. Végül is a diaszpóra zsidói nem felelhetnek az izraeli kormány politikájáért, és mély problémát jelent, ha egy olyan ország tetteiért büntetik őket, aminek (a) nem polgárai, (b) melyet nem biztos, hogy támogatnak, (c) mely etnikailag kevert.

Mint minden más ország, Izrael is tett olyat, melyet a nemzetközi közösség jól fogadott, és olyat, amit nem. Jogos kritizálni Izraelt, de aggodalmakra adhat okot, ha jelentősen más mércével teszik, mint más országoknál, azonos szituációk esetében. Nehéz bemutatni, hogy az izraeli politika elbírálásakor használt szokatlanul kritikus mércét az antiszemitizmus motiválja - ez legtöbb esetben az alulmaradottaktól ered vagy arabbarát érzésekből - és amint úgy tűnik, hogy a rasszizmus motiválja, azonnal rá kell mutatni, és szembe kell szállni vele.

Ellenkező hatást válthat ki az, ha Izrael ellenzőit állandóan antiszemitizmussal vádolják, kiváltképp, ha a vádaskodás nem tűnik komolynak. Az antiszemitizmus vádja komoly vád, és nem szabad jó ok nélkül használni.

Amikor az antiszemitizmus színtiszta vádjával találkozunk, gyorsan kell cselekedni, erősen és elszántan. Dokumentálni kell a vádat, és tisztán kell érvelni az ügy támogatásáért. Sosem szabad tolerálni az antiszemitizmust – követelni kell a szükséges lépések megtételét – médiában elhangzó bocsánatkérés, kollégiumi megrovást stb. Ahol az antiszemitizmus elfogadottá válik, ott lehetetlenné válik minden egyes üggyel egyenként elbánni, fel kell használni minden eszközt az antiszemitizmus elleni harcra és a tolerancia hirdetésére.

Ha egy tettet feltehetően az antiszemitizmus hajt, de ez nem bizonyos, gyakran érdemesebb kifejezni valamiféle helytelenítést, tartózkodva a nyilvánosság előtti antiszemitizmussal való vádaskodástól. Helyzettől függően érdemesebb kifejezni a személyes nyugtalanságot azt mondva a vitatott cselekedetre, hogy „zsidóként rosszul esett...”. Hibásan vádolni másokat antiszemitizmussal csorbíthatja a vád erejét, ráadásul eléggé (sic!) igazságtalan is. A nyilvános helytelenítés kifejezése tudtára adja az embereknek, hogy a zsidók törődnek azzal, hogy mi hangzik el a nyilvánosság előtt, és arra szolgál, hogy fenntartson egy piros vonalat, amelyet a tiszteletre méltó közszereplők nem léphetnek át.

www.adl.org

Az ADL külön fejezetet kínál az aktivisták segítségére „Izrael-érdekképviselet” (Advocacy for Israel) címmel. Lehet, hogy kicsit nehéz lesz megtalálni, de feltételezzük, hogy nem mozdították el a http://www.adl.org/Israel/advocacy/ oldalról. Ez a fejezet pro-Izraeli technikákkal kapcsolatos ötleteket tartalmaz, beleértve egy külön fejezetet a kollégiumokkal kapcsolatban. Található itt egy a kulcs-kifejezéseket tartalmazó szótár, az Izrael történelmének kronologikus sorrendbe rendezett eseményei és egy oldal a hasonló honlapokhoz vezető linkekkel. Az egyik leghasznosabb része a könnyen megérthető „Leggyakoribb hamis állítások Izraellel kapcsolatban – Common Mis-statements about Israel” rész, mely minden szemszögből lefedi a konfliktust. Az ADL egy amerikai szervezet, mely az amerikai nyilvánosság számára ír. Az ADL honlapot folyamatosan frissítik, ezért naprakész marad a helyzettel kapcsolatban.