Árpád-sávos zászlót, történelmi Magyarországot visel mezén. Mit gondolhat rólunk és történelmünkről egy tőlünk 12 ezer kilométerre élő sportoló? Miért áll ki nemzeti törekvéseink mellett, egyáltalán honnan ismer minket? A Barikád a világ egyik feltörekvő küzdősportolójával, a japán Ueharával készített interjút.

– Kérlek, mesélj magadról! Hogy kerültél a K-1 közelébe, mióta vagy profi sportoló?
– Középiskolában és egyetemen hobbiszinten baseballoztam, illetve fociztam, de a küzdősportok is mindvégig érdekeltek. Ekkoriban edzőterembe jártam testépítés céljából, így ismertem meg Földi Krisztiánt, akivel mára nagyon jó barátok lettünk. Jelenleg ő a főszponzorom, neki köszönhető minden magyar vonatkozásom. Az egyetem alatt különböző küzdősportokkal kezdtem foglalkozni: kick-box, box, karate, de a mai napig rendszeresen edzem a japán atlétaválogatottal is. Szerintem nagyon fontos több sportot is űzni, lehetőleg magas szinten, majd ezeket elegyítve mintegy tökéletesebb, sajátos formát alkotni. Első fontos fellépésem a 2008-as K-1 World GP Taiwanon volt, ahol sikerült K.O. győzelmet aratnom a koreai Park Yong Soo taekwondo-világbajnok felett. Gyakorlatilag ekkor kezdődött el profi pályafutásom is.
– Nálatok mennyire közismert és kedvelt sportág az, amit művelsz?
– A küzdősportok széles tömegeket érdekelnek, de nézőszámuk még közel sem éri el a sikeresebbekét, mint a baseballét vagy a különböző foci-sportágakét. Ebben nagyrészt közrejátszik a tévéközvetítések jelenlegi hiánya is, bár évről évre javul a helyzet. Úgy gondolom, ez a fajta sportág idővel egyre népszerűbb lesz globálisan is.
– Magyarországon sokan az alapján ismertek meg, hogy mezeden magyar nemzeti jelképek is szerepelnek. Ezt minek köszönhetjük?
– Mint már említettem, pályafutásom kezdete óta legfőbb szponzorom s egyben barátom a magyar Földi Krisztián, akivel egyébként 5 percre lakunk egymástól. Általa ismertem meg sok dolgot Magyarországról. A történelméről, a magyar emberekről, ezt követően többször utaztam Magyarországra és Erdélybe is. Sok japán rokonnépnek tekinti a magyarokat, nemzeti barátként, a háborúban is együtt harcoló társnak tartják őket. A területi követeléseket is sokkal jobban és könnyebben megértik, mivel Japánnak is vannak hasonló gondjai, persze sokkal kisebb területűek és jelentőségűek. A mi „Árpád-sávos” lobogónkat is jobban elfogadják, ezért van minden mezemen az Árpád-sáv mellett a Japán által a világháborúban, illetve az előtt is használt lobogó. Ez mindkét nemzet számára hasonló érzelmeket jelent. Ami a különbség, hogy nálunk ezt nem üldözik, sőt a hadsereg a mai napig ezt a harci jelképet használja nyilvánosan és hivatalosan is.

– Többször jártál nálunk. Hogy érezted magad? Milyenek a magyar harcosok?
– Kárpát-medencei utazásaim során sok fiatallal találkoztam, akik között jól éreztem magam. Úgy gondolom, sok tehetség van köztük, bár a nevelésben – ahogy hallottam és tapasztaltam is – vannak nehézségek. Ez sajnos a jövőre nézve a valóban tehetségesekre is rányomhatja bélyegét. Ebben a sportban nagyon fontos, hogy vigyázzanak a legapróbb dolgokra is, a testi épségtől a táplálkozáson át a megfelelő életmódig. Ahhoz, hogy valaki a világ élvonalába kerüljön és ott is tudjon hosszú évekig maradni, ezek elengedhetetlen szükségletek. Nálunk ebben a sportágban a sérülések miatt rengeteg embernek idő előtt kell abbahagynia pályafutását, így nagyon fontos az óvatosság. (...)
A Uehara Makotoval készült teljes interjút, és a Földi Krisztiánnal történt beszélgetést a Barikád hetilap legfrissebb számában olvashatja el. Kapható az újságárusoknál és a benzinkutakon.