„Tanácstalan vagyok, nem tudom eldönteni, hogy Balla úr szerint most már van klímaváltozás vagy nincs, illetve hogy az elmúlt 1-2 évtizedben a napsugárzás nőtt-e vagy csökkent-e és ezáltal a bolygónk melegedett-e vagy hűlt-e?” – kérdi Tatár Pál, legutóbbi, „Globális diktatúra a CO2 adó árnyékában – újabb eretnek sorok az ember okozta felmelegedés dogmája ellenében” c. írásom olvasva.
 Al Gore, az egyik demagóg |
Ami számomra, mint a klímavitához hozzászóló, a témában valamelyest elmélyedt „laikus” számára fontos, s ami írásra késztetett, az a klimatikus viszonyok, változások politikai célok érdekében történő manipulációja, emberek százmillióinak, milliárdjainak hátsó szándékokkal történő felheccelése! S ennek beszédes bizonyítéka az IPCC és kiszolgáló szervezetei, a szervilis tudósok, kutatók körül kipattant botrányok, csalásaik, csúsztatásaik kiderülése. - Hogy Al Gore-ról, Koppenhágáról ne is szóljunk… - „Klímaváltozás: hogy az olvasók is értsék” cím alatt „egy diplomátlan” hozzászólása rövid és velős – sok diplomást megszégyenítő -, így én csak egy-két újabb példát hoznék fel a globális felmelegedés, klímaváltozás hisztériája tömegeknek hajított valláspótlékára.
Mint tudjuk (!) az IPCC (az ENSZ Klímaváltozást vizsgáló Kormányközi Panelje) jelentéséből, az „emberi tevékenység okozta globális felmelegedés miatt” nő az aszályok, a szárazság aránya, gyakorisága a Földön! A legutolsó IPCC felmérés Technikai Összegzése szerint „A ’70-es évek óta intenzívebb és hosszabban tartó szárazságot figyeltek meg kiterjedtebb területeken, különösen a trópusi és szubtrópusi zónában…” Az IPCC következtetés az, hogy a jövőben „magasabb kontinentális hőmérséklet várható, ami nagyobb párolgást és szárazságot okoz” világszerte. Van-e bizonyíték a CO2 okozta aszályokra, a prognózis valószínűségére? Legutóbbi írásomban bőséges utalás történt ennek cáfolatára, főleg az utóbbi 10-15 évre visszamenőleg. Ezúttal idézünk egy korábbi időszakkal foglalkozó tanulmányt.
Nemrégiben egy fontos cikk jelent meg a globális kihatású szárazságról a Journal of Climate-ben a Princeton University és a Washington University aszály-szakértőitől, a U.S. Department of Energy the National Oceanic and Atmospheric Administration támogatásával. J. Sheffield és a cikk szerzőtársai írják, hogy „Globálisan az ’50-es évek közepe mutatta a legnagyobb fokú aszályosodást, míg a ’70-es, ill. ’80-as évek közepe a legkisebb mértékűt.” - Ugye, mintha ellentmondana az IPCC „Technikai Összegzésének”! (http://www.worldclimatereport.com/index.php/2010/02/24/update-on-global-drought-patterns-ipcc-take-note/#more-411) A cikk alábbi táblázata a nagy kiterjedésű szárazságok előfordulását mutatja hat kontinensen, Észak- és Dél-Amerikát külön-külön említve, míg Óceánia, az Ausztráliát, Új-Zélandot, Pápua Új-Guineát és a csendes-óceáni szigeteket magába foglaló területként értve. A táblázaton balról jobbra haladva: A szárazságok száma (Number of droughts), majd a 6 hónap körüli, ill. 12 hónap körüli szárazságok számának oszlopait látjuk. Ezt a: Leghosszabb időtartam (hónapokban) - Longest duration (months) – oszlopa követi. A táblázat utolsó oszlopában: Maximális térbeli kiterjedés (km2) - Maximum spacial extent (km2) – cím alatt, a szárazság kiterjedése a teljes terület százalékarányában, valamint az aszály maximális kiterjedésének időpontja zárójelben megadva.
 |
Mint láthatjuk, a leghosszabb, rekord időtartamú szárazságok általában a korábban történtek. A hat közül négy gyakorlatilag az ’50-es években, és a másik kettő is a ’80-as években. A maximális területi kiterjedésű aszályok is zömmel korán, az ’50-es, ’60-as években fordultak elő. „Vannak más, keménységük és kiterjedésük tekintetében az elsők közé sorolt aszályok, mégis nem kellően dokumentáltak és kielemzettek, mint pl. az 1965-ös ausztráliai és az 1963-1964-es dél-amerikai szárazságok” – írják a szerzők.
Míg az IPCC és a globális felmelegedés miatt riadozók egyre fújják a gyakoribb, hevesebb, nagyobb kiterjedésű és időtartamú aszályok rémét, a Sheffield és szerzőtársai által a globális szinten elemzett 1950 és 2000 közti aszályminták éppen az ellenkező következtetést engedik levonni!
Mielőtt következő példánkra térnénk, maradjunk a köztudottan(?) aszály sújtotta Ausztráliánál, melyet persze a végítélet: a „felforró”, majd 20-40 méteres tengerárral elárasztott bolygó apokaliptikus képében szokásos emlegetni, éppen a szárazságai miatt, amik mégsem köztudottak! Nos, kis leckét adnék egy-két huhogónak. A korábbi alkalommal említettem az állítólagos globális felmelegedés miatt ingoványosodó, egyre apadó Murray-Draling folyórendszert. (3680 kilométerrel a világ 16. leghosszabbja.) Nem árt a csak 2-3 évtizedre látókat emlékeztetni, hogy volt a Murray folyóban már „alacsony” vízállás korábban is! PL. 1914-ben, amikor a korabeli felvételen látható módon: a folyómeder olyannyira száraz volt, hogy szekerekkel hajtottak bele. Az ún. „Federation drought” idején kb. 6 hónapig nem folyt benne víz.
 |
Igen, volt néhány igen meleg nyara Ausztráliának az elmúlt években, de valóban rekord hőség volt-e a 2009-es évé, amikor Dél-, Dél-Kelet Ausztráliában, Viktóriában és másutt a hőmérséklet olykor a 40 Celsius-fokot is elérte? Menjünk vissza a 19. századig, az 1851-es, notórius „fekete csütörtökig”! Már „Az 1850-es év különösen meleg és aszály sújtotta volt” – olvashatjuk a korabeli feljegyzésekben. A „vízforrások kiapadtak, rengeteg birka és marha pusztult el, a napégette síkságon kifehéredett csontvázaik szerteszórva, a fák hőségben összerepedezett levelei gyúlékony taplónak tűntek.”
1851. február 6.-ának reggele „perzselő északi széllel, felhőtlen éggel köszöntött Melbournere. A vad sirokkó miatt a város hamarosan a porfelhő vakságába burkolózott, és 11 órakor a hőmérő 117 Fahrenheitet (47.2 Celsius-fokot) mutatott árnyékban…”
- Folytassam, kedves környezetmérnök B. Éva? – S hogy miért „fekete csütörtök”? A feljegyzések szerint Ausztrália legnagyobb erdőtüze volt, 5 millió hektár égett ki, Viktória állam negyede! (http://home.iprimus.com.au/foo7/fire1851.html)
De már 1826-ban, ’30-ban és ’36-ban is nagy aszályokról számolnak be, és lehetne sorolni. Mégis Ausztrália leghosszabb aszálya a 20. században történt. No, nem a fene CO2 hatására, kedves rémüldözők, ugyanis 1958 és 1968 közé esett! Csupán 1967-’68-ban búzából 40%-os termésátlag-csökkenést, 20 millió birka pusztulását és a mezőgazdasági jövedelem 500 millió dolláros zuhanását okozva. (Ez mai árfolyamon sok-sok milliárd dollár!) Összességében 40 millió jószág pusztult el az időszakban, ami 5 millió ember megélhetését érintette. Armageddon? Igen, talán közelebb jár hozzá, mint Al Gore és bandája vizionálása!
Egy kontinenssel odébb ugorva, az USA legmelegebb éve sem a „globális felmelegedés évtizedeiben”, hanem 1934-ben volt! Időközben a CO2 szint 4%-kal nőtt - hogy a fenébe nem sültünk még meg? - A fagyűrűk vizsgálatából, pl. a vörös cédruséból és a sárga fenyőéből megállapították, hogy Amerikában a leghosszabb aszály 1276-ban kezdődött és 38 évig tartott. „- Már megint kísért, ugye kedves Miholcsa úr, a középkori meleg időszak! - A fagyűrű vizsgálat módszere 21, öt vagy több évig tartó szárazságot állapított meg az 1210 és 1958 közti időben… A legismertebb amerikai szárazság a Dust Bowl volt a Great Plains-en, 1931 és 1936 között. 1934 és 1936 a két legszárazabb év volt az USA éghajlata feljegyzett történelmében.” - A klímakutatóink is ismerhetik Steinbecket! (Drought - History http://science.jrank.org/pages/2165/Drought-History.html#ixzz0hMNCVf7h)
Következő példánkat, az Északi-sark jege, ill. a Himalája gleccserei „elolvadása” felett aggódók megnyugtatására, megint csak a neves Journal of Climate, ill. a Current Science 2009-ben megjelent cikkeiből vesszük.
 |
Mert ugye a végítélet a sarki jég elolvadásával kezdődik, kezdjük hát e térséggel! Két kanadai atmoszféra és Föld-kutató tudós, M. Sharp és L. Wang, a sarkvidék keleti zónájának nyári jégolvadását követte nyomon fél évszázados távlatban, a mellékelt térképen látható Svalbard (A), Novaya Zemlya (B), Severnava Zemlya (C), Queen Elisabeth Islands (D) és Grönland térségében. (Sharp, M., and L. Wang. 2009. A five-year record of summer melt on Eurasian Arctic ice caps. Journal of Climate, 22)
A két kutató ún. műholdas „scatterometer” adatokat használt a tanulmányozott térség jégolvadása fokának méréséhez. 1973 óta egyszerűbb, de hasonló technikát is használtak a jégolvadás műholdas mérésére, és meglehetős pontossággal működik mindkét módszer. Sharp és Wang megfigyelései a következők: „Ha szemügyre vesszük valamennyi különálló, 5 éves időszakot (pentadot) 1950 és 2004 közt, a 2000-2004-es időszakban látható a második leghosszabb … olvadási időtartam Novaya Zemlyán (az 1950-’54-es után) és a harmadik leghosszabb Svalbardon (az 1950-’54 és 1970-’74-es után) valamint Severnaya Zemlyán (az 1950-’54 és 1955-’59-es után).” (A jég leckéi – Lessons of the Ice http://www.worldclimatereport.com/index.php/2010/01/04/lessons-of-the-ice )
Tudni kell, hogy a Föld hőmérséklete 1910 és az 1940-es évek közepe közt melegedett, hűvösebb lett a '40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig, majd innen újra melegedett az 1990-es évek végéig, és nem melegedett vagy hűlt le az utóbbi évtizedben. – Ez utóbbi vitatható, mert 2007 után mindenképpen lehűlés látható, de ez valószínűleg már a ’90-es évek végétől datálódik… - Érdekes módon az 1950-1954-es időszak, a jégolvadás leghosszabb szezonjaival a vizsgált térségben, pontosan a globális lehűlés időszakára esik. Ugyanez mondható el két másik, hosszú jégolvadású idényt mutató időszakrólról. (1955-1959 és 1970-1974) Noha a 2000-2004 közt is viszonylag erős jégolvadást mutató évszakok voltak, „azt állítani, hogy ezt a globális felmelegedés okozta, nem egyeztetethető össze a globális lehűlés idején történő legnagyobb olvadási időtartam értékekkel” – olvashatjuk a cikk következtetését.
A World Cimate Riport 2010. jan. 4. száma A jég leckéi c. írásának másik érdekes és tanulságos beszámolója a Himalája Chorabari gleccserével foglalkozik. Ravinder Kumar Chaujar indiai geológus, a Wadia Institute of Himalayan Geology-ról, egy 2009-ben megjelent cikkében (Chaujar, R.K. 2009. Climate change and its impact on the Himalayan glaciers – a case study on the Chorabari glacier, Garhwal Himalaya, India. Current Science, 96) a klímaváltozás Himalája gleccsereire kifejtett hatását vizsgálja, esettanulmányként a Chorabari gleccsert választva, annak időszakos visszavonulását és növekedését kutatva. A gleccser a feljegyzések szerint a több mint ezer éves Kedarnath templom közelében van. „Két, i.u. 650, ill. 850-ből származó falmetszet/vers a templom hátsó záró falán a Kedarnath templom szépségét ecseteli. Egyetlen szó sem esik bennük hóról, jégről, gleccserekről. Ez a lelet azt sugallja, hogy ebben az időszakban nem létezett gleccser a templom körül” – írja Chaujar. Mivel az említett időszak megelőzte a középkori meleg periódust, logikusnak tűnik, hogy a rá következő és a 20. század utolsó évtizedeinél bizonyítottan melegebb évszázadokban sem „volt ott” a Chorabari gleccser.
 |
„Úgy látjuk, hogy a terület jegesedése a 14. század közepén kezdődött, vagyis a kis jégkorszak kezdetén.” (Chaujar) A gleccser növekedési időszakait olvadás követte. Amint haladt előre, sziklákat görgetve maga előtt, semmi esély sem volt arra, hogy a zuzmók megtelepedjenek a mozgó sziklazónában. Azonban a gleccser visszahúzódásával a visszamaradt sziklatömeg közt megtapadtak a talajon. Ma különféle zuzmómérési technikákkal (lichenometric techniques) meg tudják állapítani, mikor kezdtek a zuzmók növekedni, s az időpontok mutatják a gleccser visszavonulásának kezdetét, írja Chaujar. A kutató szerint ez 258 évvel ezelőtt történt, kb. 1748 körül, amikor a regionális és valószínűleg globális felmelegedés olvadást okozott, de a „gleccser visszahúzódását három főbb szakaszban előrenyomulás, ill. fogyás követte”, amit morénák, gleccserturzások jeleznek, mondja Chaujar.
Tanulság? Mint láthattuk megint, a középkori meleg időszak – az IPCC Michael Mann-féle bandája által állítottal ellentétben -, nem korlátozódott Európára! A gleccserek - csakúgy mint a sarki jég szintje -, mindig is „éltek”, „lélegeztek”, nőttek és olvadtak: CO2 nélkül is. Változtak, mint az egész természet, melyet a globális felmelegedés propagálói az üvegházi gázkibocsátás okozta felmelegedés katatón rögeszméjével hazugságaik, és a globális hatalmi önkény kalodájába zárnának az emberiséggel együtt!
Láthattuk fentebb, fél évszázad, – Ausztrália esetében másfél - rekorddöntő aszályait bemutatva, hogy komoly bajok vannak az IPCC hőmérőivel! Ezt bizonyítja Edward R. Long, egykori NASA tudós, fizikus (Ph.D.) is, aki sugárzásfizika tanácsadó űrrepülés és energia/klímakérdésekben, Virginia államban. „Egy elintézetlen amerikai hőmérsékletgate” (A Pending American Temperaturegate, 2010. 2. 24.) c. cikkében írja: „Sorozatosan azt mondták nekünk (a ’kioktatás’ talán jobb szó) az elmúlt húsz évben, hogy globális felmelegedés történik.” (http://www.americanthinker.com/2010/02/a_pending_american_temperature.html)
Közben „megtudtuk, hogy kevés vagy semmi sem igaz az ún. ’társkutatók által szakvéleményével ellátott’ (peer reviewed) cikkek valóságtartalmából. A középkori meleg időszak létezett és melegebb volt, mint a jelenlegi; az óceánok nem árasztják el az alacsonyan fekvő vidékeket; és az Északi-sarki óceán nem válhat nyári csónakázótóvá…” Persze a fősodratú média keveset mondott el ezekből a hírekből.
„A NOAA Nemzeti Klíma Adatközpontja (NCDC) tudatja velünk - a 19. század utolsó évtizedétől 2006-ig tartó időszak ’hozzáigazított adatait’ véve -, hogy az USA hőmérséklete a 0.69 Celsius-fok/évszázad arányban nőtt.” E. Longot nem nyugtatta meg ez az NCDC információ és utánanézett hitelességének, tekintve az ún. városi hősziget effektus (Urban Heat Island Effect) okozta torzítást. A hőszigeten belül a mérőállomások, nagyvárosi és repülőtér, kifutópálya, betonrengetegek, és más hasonló helyeken való elhelyezése önmagában kizárja az objektív mérési eredményeket. „Két sor meteorológiai állomást választottunk ki, 48 állomással mindegyikben… az NCDC eredeti listájából” – írja Long. „Az egyik sorozat állomásai vidéki fekvésűek voltak – vidéki sor. A másik sor állomásai városi helyeken találhatók – városi sor.” Long vizsgálatát a meteorológus Anthony Watts által készített alábbi grafikonokon mutatjuk be, elsőként az eredeti (raw) vidéki, ill. városi adatot. A sötétkék pontozás a vidéki hőmérsékletváltozást, a lila a városit mutatja 1900-tól 2000-ig.
 |
Itt pedig a „hozzáigazított” vidéki és városi adatok grafikonja:
 |
Long szerint – és ezt mutatja a mérési eredményeket hűen mutató grafikon -, az NCDC „hozzáigazítás” eltüntette a vidéki és városi környezet közti különbséget, elrejtve a városi meleget. A következmény: „ötszörös növekedés a vidéki hőmérséklet-emelkedés arányában és egy kis arányú csökkenés a városi hőmérsékletemelkedés mértékében.” Mint látjuk, az IPCC tanácsadó NCDC „felhatalmazva érezte magát, hogy megváltoztassa a ténylegesen mért vidéki hőmérsékletértékeket” – írja Long.
Kedves „környezetmérnök” B. Éva! Vajon erről is „az ‘olajlobbinak’ köszönhetően nem hallottunk”? (A globális klímaváltozásról sokáig az „olajlobbinak” köszönhetően nem hallottunk…”- B. Éva) De az Ön által használt időhatározó: „sokáig”, az E. R. Long és más tudósok tény-, hazugságfeltáró kutatása esetében még mindig tart. A jelek szerint a fősodratú médiában még nagyon „sokáig”! Mondja már, kinek az érdekében?
Az alkalom aligha enged többet, pedig nem ártana a klímahisztéria sok-sok más turpissága mögé kukkantani, hogy a kifulladásig jajongók megértsék dr. Richard Lidzen (Massachusetts Institute of Technology atmoszféra tudományok professzora) sorainak üzenetét: „Egy statikus, változatlan klíma elképzelésének semmi köze a Föld történetéhez vagy bármely más, cseppfolyós felszínnel bíró bolygóéhoz. Egy ilyen (globális felmelegedés feletti) hisztéria egyszerűen a lakosság jó részének tudományos írástudatlanságát és arra való hajlamát mutatja, hogy az igazságot az… ismétlés helyettesítse, és csak arra szolgál, hogy tájékozatlanságát politikusok, környezetaktivisták, és 20 évnyi média tamtamverés után sok más is kihasználja”!
Elgondolkodtató, hogy „számtalan jó szándékú egyén hagyta magát meggyőzni a propagandisták által, hogy az ember okozta klímaváltozás pánikkeltő nézetének elfogadása intelligenciájukat és erényüket mutatja. Az ő esetükben jó pszichés közérzetük van kockán” – írja Lidzen, nem kevés iróniával és sajnálattal. Ezeknek a szerencsétleneknek csak az ENRON-sikkasztásra kellene gondolnia, hogy lássák: megéri-e az ilyen kisszerű „valláspótlék”! Az ENRON bevételei 2001-ben, közvetlenül a sikkasztások, pénzügyi csalások okozta összeomlása előtt $139 milliárd dollárra rúgtak, és a korporáció a világ 20 országában 30 000 főt alkalmazott. Az USA 10 legirigyeltebb korporációja közé tartozott, és illő tudni, hogy a zsidó szélhámos, S. Fastow „könyvelése” juttatta az ENRON-t az egekbe, majd a porba! - Persze a 30 milliócskát ő is megcsinálta magának…
Kedves globális felmelegedés „pártiak”, csak hogy tudják, kiknek is a hajójába szálltak be: „az ENRON volt az egyik legaktívabb lobbizó a Kyoto egyezménynél…, bízott benne, hogy a karbonkibocsátás jogával kereskedő cégek egyike lehet… Ezek a jogok valószínűleg több trillió dollár fölötti értéket képviselnek…” És mit olvasok az új vallás fő apostoláról? „Valószínűleg nem véletlen, hogy magának Gore-nak is köze van ezekhez a lehetőségekhez”! Mint Lidzen is írja, Lehman Brothers és Godman Sachs is ott volt a lobbizók közt. S vajon véletlen, hogy Amerika legnagyobb agrobusiness cége, az Archer Daniels Midland sikeresen lobbizott az etanol üzemanyag-használat ügyében, ami ugye „környezetbarát”. Mindenesetre az etanol iránti kereslet már felnyomta a kukorica árát világszerte - ó, nem a magyar paraszt számára(!) -, ami alapvető élelmezési cikk a fejlődő országokban. - Sebaj, majd etetik őket az ipari országok adófizetői, míg a multik virulnak. Látja, kedves B. Éva, „több dolgok vannak földön és égen…”!
No és a klímaváltozás? Könyves Kálmán királyunk bölcsességéhez – „boszorkányok márpedig nincsenek” – hűen: klímaváltozás mindig is volt és mindig is lesz!
Balla József
2010. 3. 7.
2010. 3. 7.
Kapcsolódó:
