A Kuruc.info teljesen elferdítve Balla József írásának eredeti mondanivalóját nem átallja még arra is ragadtatni magát, hogy azt állítsa, a szerző majdhogynem „lepaktált az ellenséggel” (ld. a multikkal egy húron pendülést). Mindjárt a bevezető elején kezdődnek a furcsaságok a széndioxid-kibocsátás és a környezetszennyezés, erdőirtás összemosásával. Nézetem szerint e kettő (három) nem azonosan egyenlő. Balla József ugyanis az előzőről, míg a Kuruc.info az utóbbi(ak)ról beszél. Persze minden mindennel összefügg, de ha már a koppenhágai konferencia volt a cikk írásának kiváltó oka, és ezzel kapcsolatban témája pedig a széndioxid-kibocsátás valamint a hőmérséklet összefüggései, akkor maradjunk ennél a tárgynál. Ugyancsak furcsának tartom a „Van jópár téves konkrétum is alább…” kezdetű részt. A szerző sem a múltkori, sem ebben a cikkében nem tesz a gleccserek közelmúltbeli fogyását megkérdőjelező kijelentést. Ennek az el nem hangzott állításnak Kuruc.info általi ilyetén cáfolása szerintem kimeríti az erős csúsztatás fogalmát. (Azt azért mégiscsak feltételezem, hogy nem „az i.u. 900 és 1300 közti középkori meleg időszakban a gleccserek a mainál kisebbek voltak” kijelentés ragadtatta a Kuruc.infót a „mérések, dokufilmek sokasága támasztja alá [a gleccserek fogyását], a vadzöldektől a nemzeti parkokig mindenki ellenőrzi, létezik gleccser-turizmus is, Kanadában például, ahol még szemmel is jól látható a fogyás, évről-évre” reakcióra.)

Amiről ő valóban beszél, azok a sarki jégsapkák, illetve a Grönlandot borító jégtakaró. (Megjegyzendő, hogy ezekkel kapcsolatban az előző cikkben leírt minden szó alátámasztható, mégpedig olyanok által, akik 5-10 évet is tanultak egy-egy mérés, kísérlet elvégzéséhez. Persze csak azon állítások alátámasztására gondolok, amelyek a cikkben szerepeltek, nem pedig azokra, amelyeket esetleg valaki odaképzel.) A cikk eredeti témájához annak se igen van sok köze, hogy 450 millió évvel ezelőtt milyen élővilág volt a Földön. A széndioxid koncentráció és a hőmérséklet összefüggésének tárgyalásánál vélhetően nincs sok szerepe annak, hogy volt-e állatvilág a szárazföldeken vagy sem, illetve, hogy belélegezhető levegő volt-e akkoriban a Földön.

A történelemben számtalan példa van arra, hogyan csapják be az emberiséget, akiknek ez érdekükben áll. Gondoljunk csak Pearl Harbor japánok általi megtámadására, a holohoaxra, vagy a 2001. szeptember 11-i repülőgépes támadás (Pearl Harbor v2.0) hivatalos magyarázatára, a „terrorizmus elleni háború”-ra, nem beszélve pl. a finnugrizmus teóriájáról, stb-stb-stb. A klímaváltozás ügye ugyan miben különbözik ezektől? Egy dolog nyilvánvaló: mindegyiknél közvetlenül és/vagy közvetve rengeteg pénz forgott/forog kockán, tehát biztosak lehetünk abban, hogy a pénzmágnás világ érdekeinek megfelelő manipuláció nem marad(t) el. Abban is elég nagy a hasonlóság, hogy minden említett téma esetén „elkészült” egy hivatalos eseményleírás, magyarázat, teória, és ezzel gyakorlatilag nem lehet szembe menni. Ha valaki mégis megteszi, arra jobb esetben csak legyintenek, és „tudományos körökben nem elismert” jelzővel válaszra se igen méltatják, rosszabb esetben börtönbe is csukják. Ezzel a téma el van intézve, és senkit sem érdekel többé az a paradoxon, hogy az ún. fősodratú elméleteket megkérdőjelezők még véletlenül sem kaphatják meg a „tudományosan elismert” jelzőt, és így a tényleges vitára – az ellentábor legnagyobb megelégedésére – minden lehetőség ki van zárva. Így van ez a klímaváltozás területén is. A média gépezete is nagy erőkkel lendült mozgásba, s a holokauszt-tagadás analógiájára egyesek ma már következetesen „globális felmelegedés tagadásáról” beszélnek. (Lásd itt és itt)

A közelmúltban a kezembe került egy könyv, „Klímaváltozásról mindenkinek” címmel (kiadta a Budapesti Corvinus Egyetem 2008-ban). Gyönyörű kiadvány, minden lapja egy-egy színes kép, tele grafikonokkal, ábrákkal. Mindjárt a 11. oldalon – nem meglepő, de számomra mégis bicskanyitogató módon – a következőkkel indít: „Napjainkra lezárult az a több évtizedes vita, hogy vajon emelkedik-e a légkör felszínközeli hőmérséklete vagy sem, s hogy ennek hátterében milyen fizikai folyamatok vannak.

A szakmai közönség mára egyetért abban, hogy a XX. században elindult egy, az egész Földet érintő melegedési folyamat, melyért az antropogén tevékenység a felelős.” Világos, nem? Azok a tudósok, akik ennek ellentétét állítják, vagy legalábbis óvatosan megkérdőjelezik ezt az elméletet, nem tartoznak a „szakmai” közönséghez. Nyilván ők az egyetemi diplomájukat, doktori címeiket és egyéb tudományos fokozataikat a bolhapiacon vették bagóért. Egyébként – miután olyan egyszerűnek látszó kérdésekben sincs konszenzus, hogy pl. egészséges-e az ember számára a tehéntej vagy a tojás – szerintem egy ilyen probléma kapcsán kijelenteni, hogy mára egyetértés alakult ki, meglehetősen öntelt és korlátolt hozzáállásra vall. Eztán persze kiderül, hogy a könyv írói az IPCC adatait, grafikonjait veszik alapul és használják elméletük alátámasztására.

Azt az IPCC-t, akinek (bár ez a könyv megírásának időpontjában még nem derült ki) a háza táján azért finoman szólva nincs minden teljesen rendben, és akit közvetve az orosz IEA (Institute of Economic Analysis) egyenesen azzal vádolt meg, hogy jelentéseit olyan adatokból állítja össze, amelyek között az Oroszország által szolgáltatott adatoknak csak mintegy 25%-a szerepel – azok, amelyek a globális felmelegedés elméletét alátámasztják. (Pl. itt) Az IPCC-nek köszönhetően egyébként a földfelszín és a légkör számos tulajdonságát (pl. légkör és az óceán mozgása, a légkör állapotjelzői, felhőképződés, hőmérséklet stb.) még előre is lehet jelezni, persze tisztán tudományos alapokon, modellszámítások segítségével. Mindezt 2100-ig bezárólag. Nyilván eretnek és tudománytalan, még laikustól is szégyenteljes gondolat, de ez talán már tényleg nagyjából a jóslás kategóriájába tartozik. Szerintem. A könyvben egyébként egy képet is láthatunk, melyen egy teremben számítógép egységek sorakoznak, „Szuperszámítógép” felirattal. Megtudhatjuk, hogy a modellszámításokat ezzel a géppel végzik, mely 640 milliárd műveletre képes másodpercenként. Hűha! Akkor biztos minden úgy igaz, ahogy kijön belőle! Ez a könyv, csakúgy mint az IPCC-vel kapcsolatban Climagate néven elhíresült ügy, más stílusban és más szinten, de mégiscsak egy-egy példája annak, milyen kíméletlen arroganciával gázol át a „fősodratú” tudomány és média párosa mindenen és mindenkin, ami és aki ezen a sodorvonalon kívül van.

Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy az elmúlt százegynéhány év során négy alkalommal változott a klímaváltozással kapcsolatos teória. Ezeket a nézeteket pedig korábban sem a szövőnők kezdték hangoztatni. 1895-től a múlt század harmincas éveinek elejéig az újságok a globális lehűlés, egy új jégkorszak jóslásával riogatták a népet. Ezután következett egy 35-40 éves periódus, amikor is a felmelegedés víziója jött a képbe, majd a hetvenes évek elején megint jégkorszakra készülhetett az emberiség az újságok szerint. Ez a felvonás sem tartott sokáig, mert néhány év múlva már megint a felmelegedés elmélete került előtérbe, ami napjainkban is tart. (Lásd ezt) Mindez persze ma már csak mese, legjobb esetben is csak történelem. De azokban az időkben azokat a valóságokat vélték megkérdőjelezhetetlennek. Vajon mi a garancia arra, hogy 50 év múlva a globális felmelegedés mostani rémképe nem csak egy lesz a klímával kapcsolatos elméletek sorában?