A Cigányterror Érden című olvasói levélhez egy kis adalék: ezen eseten és talán még annak az érdi cigánygyereknek az ügyén kívül, aki biztonsági kamera elött késelt, nem igazán jelennek meg sehol érdi történetek. Pedig látni kell, hogy Érd az ország egyik leginkább szodomisztikus városkája. Talán Ózd sem jobban bűnős város mint Érd, de semelyik.

Ózd, Olaszliszka, Baranya cigányai és a többi peremterület természetes cigánypopulációval rendelkezik, ami a mobilitást illeti. Ugyanis természetes folyamat, hogy a cigányok anno egyre inkább a perifériára húzódtak. Ez talán már annyiban nem jelentkezik, hogy az átkos idők KMK (közveszélyes munkakerülés) büntetőkategóriája megszűnt, az állam nem közösíti ki az életvitelileg hasztalanokat, sőt segélyezi azokat. Ilyen körülmények között nincs is ok odébbállni.

Ám Érden az elvándorlás dilemmája soha sem feszítette a kormosokat. Őket ugyanis az átkos alatt telepítették ide, bérlakásokat, kisebb, azóta mételyes putrivá sorvasztott házakat adva nekik. Ide került a Budapest és környékén összekapott deviáns emberek mindenféle csapata: homoszexuálisok, prostituáltak, szabadult köztörvényesek és persze a cigányok is. El lehet képzelni a vérvonal alakulását ilyen körülmények között. Egyszóval ez ma is érvényes. Sokkal több a probléma ezen a helyen, mint ami néha felszínre kerül. A kormosok rettentő mértékben reprodukálódnak. Az önkormányzaton dolgoztam, amikor KSH-s munkatársak különlevélben figyelmeztették az érdi polgármesteri hivatalt, hogy tegyen valamit, mert a növekvő lakosság működési zavarokat okozhat a közszolgáltatásban, az infrastruktúrában, a szociális ellátás területén, mivel ezeknek a kapacitása alulmarad a cigánydömpingben. Képzelje el valaki, mekkora lehetett a szaporulat, ha az uniós csatlakozás előtt, vagyis konjukturális várakozások közepette sem tudott volna egy város felkészülni a növekvő népességére. Napi 10 gyerek, énszerintem.

Pár éve lett Érd megyeijogú város, és bár tudjuk, hogy ezt a címet Magyarországon bármelyik településvezető kibulizhatja, ha ülnek spanok a belügyben, de hiába, kellett már ide az a saját bíróság, saját börtön. Szóval itt tartunk most, így zajlik az élet Kisausztráliában, cigányok, buzik, kurvák, bűnözők sarjadékai között. Amúgy Mónika is itt lakik, csak pár negyeddel odébb, meg pár fokkal feljebb, tudjátok, az érdi luxusdombon, és innét szerzi show-jába az összes szalajtottat. Higgyétek el, kevés már itt a tisztesség, és alig akad kapcsolat, vagy alig internet, hogy az ember néha felkiáltson a bajban. Ha lenne, naponta kurjongatnánk.

B. L.