Varga János sportolói pályafutása során a fentebb felsorolt aranyérmei, bajnoki címei mellett nemzetközi, hazai versenyeken, bajnokságokon több ezüstérmet és további értékes helyezéseket is elért. Gyalázatos és elgondolkodtató jelenség tanúi lehettek kedden a Varga Jánost felköszöntők, köztük az ünnepelten kívül tizenkét egykori olimpiai bajnok: a legeredményesebb, nemzetközi téren és idehaza legtöbb diadalt aratott még élő birkózó 75. születésnapjára a Magyar Birkózó Szövetség vezetőségének egyetlen tagja sem ment el.

Jocha Károly sportújságíró, az Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel című kiváló interjúkötet szerzője viszont ott volt Varga János 75. születésnapi köszöntésén, rövid interjút is készített az ünnepelttel. Jocha Károly interjúja a (jochapress.hu) című, jól szerkesztett sportblogon jelent meg, s amelyet portálunk is leközöl:

Mintha csak tegnapelőtt történt volna: 1973 októberében Abonyba zakatoltam akkor az emberek többségének vágyait megtestesítő Trabantommal. Mellettem az 1928-as, amszterdami olimpia kötöttfogású birkózó bajnoka, Keresztes Lajos ült. Varga János visszavonulási ünnepségére utaztunk. Most pedig - alig szemvillanásnyi idővel később - a 75. születésnapjához érkezett olimpiai, világ- és Európa-bajnokot ünnepeljük, kerek jubileuma alkalmából. Varga Jánost, akit szülővárosában, Abonyban, Kossuth Lajos után másodikként tüntettek ki a város díszpolgára címmel.

Kedden, október 22-én délután az Olimpiai Bajnokok Klubja (OBK) ünnepelte Varga Jánost az évforduló alkalmából. Az eseményre a Budapest-Belvárosban levő Bécsi utcában, a Ferencváros utolérhetetlen krónikására emlékeztető, jelképesen kialakított Nagy Béla utcában került sor. Ott először a házigazda, Takács Tibor köszöntötte az ünnepeltet, majd dr. Nébald György, az OBK elnöke mondta el jókívánságait.

Az ünnepségen számos olimpiai bajnok és érmes is megjelent. Így például ott volt Balczó András, a Nemzet Sportolója, Szondy István, Gedó György, Sike József, Köteles Erzsébet, dr. Bodnár András, Ambrus Miklós, Ihász Kálmán, Tatai Tibor, Nébald György, Lemhényiné Tass Olga és Szalay Miklós olimpiai bajnok is.

Jókora döbbenetet váltott ki a megjelentekben, hogy a sportág alighanem legeredményesebb élő nagyságának 75. születésnapi köszöntésén a Magyar Birkózó Szövetség egyetlen vezetőjével sem képviseltette magát. Így nem volt ott dr. Hegedüs Csaba elnök, Gáspár Tamás főtitkár vagy Maróthy István, Hegedüs Csaba legfőbb bizalmasa sem.

Az emlékekben oly gazdag pályafutásról Varga Jánossal - akit a sportágban majdnem mindenki csak Ramszesznek szólít - rövid interjút készítettünk:

- Bizony, elszaladt az idő, a fiam, a kis Jani, az ötvenhez közeledik, már a két unokám is tizenéves, Gabi lányom pedig betöltötte a 32. életévét. Harminchárom éve nősültem másodjára. Feleségem, Gabi mindmáig fájlalja, hogy diszkoszvetőként nem juthatott ki az 1980-as, moszkvai olimpiára. Ráadásul azért nem mehetett ki, mert az ő helyén egy fiatal futót küldtek, akinek jelentenie is kellett - kezdi a visszaemlékezést Varga János.

- Immár egy évtizede a 182 centiméter magasra nőtt tőrvívóval, a kis Gabikával vagyunk elfoglalva, aki a junior vb és Eb-érmei mellett 2002-ben, a moszkvai Eb-n tagja volt az ezüstérmes felnőtt válogatottnak. 2003 júliusában a franciaországi Bourges-ban pedig felnőtt egyéni Európa-bajnok lett. Gabikát egyébként 1994-ben Bóbis Ildikóhoz szerettük volna vinni, de érdeklődésemre akkor azt közölték a BVSC-ben, hogy Bóbist éppen most rúgták ki. Ezért az OSC-ben, Pethes Jánosnál tette meg az első lépéseket.

- Skultéty Sanyi bácsinak rengeteget köszönhetek. Ő alapította 1953-ban az abonyi birkózó szakosztályt, ahová én két évvel később kerültem. Nagyon erős voltam, a téglagyárban az ötkilós téglákat hármasával kellett dobálnunk. Sanyi bácsi nekem szülőm, edzőm, pedagógusom is volt, aki felkarolt. Neki köszönhetem a pályafutásomat. Mellette elsősorban Berlin szabadfogású olimpiai bajnokáról, a Honvéd mesteréről, Kárpáti Karcsi bácsiról kell megemlékeznem.

- El-elmaradoztam, mert nem akartam, hogy velem porolják ki a szőnyeget. Csak Sanyi bácsi ismételt unszolására álltam rá a kemény edzésekre. Akkor viszont azt mondtam: ha már csinálom, legalább legyek olyan, mint Polyák Imre. Fél év alatt aztán mindent visszafizettem az ellenfeleimnek.

- Az 1958-as ismétlést követően, 1959 októberében bevonultam, egyidejűleg a Budapesti Honvédba igazoltam. Mégsem élveztem védettséget, hiszen csak nyolc hónap után mehettem először szabadságra. Ráadásul 1960-ban eltörött a csuklóm. A válogatott akkori főnöke, Matura Miska bácsi azonban rendületlenül biztatott és ki is jutottam az 1961-es, jokohamai vb-re. Czinege Lajos honvédelmi miniszter intézkedésére öltöztettek fel, majd Japánban a dobogó második fokára állhattam.

- Megtorpanás, majd visszaesés következett. A sikertelenséget követően Polyák Imrének köszönhetően váltottam fogásnemet. Néhány hónappal később, a kötöttfogású világbajnokságon, a svédországi Helsingborgban, törött bordával is nyertem. Igaz, ezt megelőzően is volt egy holtpontom. Ebből az akkori edzőnk, Szilvásy Miklós húzott ki, aki közölte velem: ha világbajnok akarsz lenni, ott az ellenfél, panaszfelvétel pedig a mérkőzés után. Attól kezdve nem lehetett engem megállítani.

- Sorozatos gondok miatt csak 1967-re jöttem rendbe, s ekkor végre nyertem is egy Európa-bajnokságot. A mexikóvárosi olimpia évében egy nagy furunkulus okozott izgalmakat, de az olimpiára szerencsére rendbe jöttem. Hat meccset kellett birkóznom az olimpiai aranyéremért. Az utolsón már ki is kaphattam volna a román Baciutól, de 1-1-re végeztem vele. Elő is kerültek a hazai szalámirudak és pezsgőben sem volt hiány.

- Az 1972-es müncheni olimpián a német Hans-Jürgen Veil ellen úgy vezettem 4:2-re, hogy további pontjaimat lenyelték, miközben Veil egyetlen akciópontot sem csinált rajtam. A befejezés előtt 25 másodperccel engem léptettek le. Biztosnak tűnő aranyérmet vettek el tőlem, de végül Veil sem nyert. Nekem ugyanis ehhez le kellett volna győznöm a szovjet Rusztam Kazakovot.

- Szerencsésnek tartom, hogy annak idején súlycsoportonként négyen-öten is képesek voltak teljes erőbedobásra késztetni a legjobbakat. Nekem például Polyák Imre, Guttmann József, Réczi László, Bolla József, Doncsecz József és Gonda Viktor egyaránt kiváló felkészülési ellenfél volt. Sajnos, a rendszerváltás óta a birkózás jóval hátrébb szorult, pedig a magyaros virtus továbbra is megvan, arra ma is lehetne alapozni.

- 1989-ben például a Honvéd elnökségi tagjaként az előterjesztett anyagról ezt mondtam: már a címe is hazugság, hát még ami belül van. Ennek az összeállításnak véglegesíteni kellett azt az elhatározást, hogy a Honvédban megszüntetik a birkózó szakosztályt. Persze, hogy lapátra kerültem, s ugyanígy jártam a nemzetközi bírói karnál is. De ma már semmi nem hiányzik, már régen a család a legfontosabb számomra.

Jocha Károly - Jochapress.hu