 |
Magyarország messze nem „pannon puma”, ahogy a gazdasági miniszter időnként nevezi, nem, sokkal inkább „pannon kiscica”, mivel egy „messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű gazdasággal és társadalommal bíró, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő” ország – állítják az Utolsó esély című írás szerzői.
A diagnózis: „A túlsúlyos, paternalista állam elnyomja és torzítja a magyar gazdaságot. Formálisan magas adókulcsokkal túl sok jövedelmet kíván elvonni mértéktelen étvágyának kielégítésére. (…) A gazdaságtól elvont jövedelemből az állam egyre romló színvonalú és egyre kevésbé egyenlően hozzáférhető közjavakat állít elő”, amit még tetéz a túlfejlesztett, túlbürokratizált közigazgatás. Hat éve tart a hitelből történő túlköltekezés, az állam vészesen eladósodott. Fordulatra van szükség.
Nemcsak a hiány a gond
A négy ismert liberális közgazdász az ÉS eheti számában pontról pontra végigveszi, mik lehetnek az államháztartás, a gazdaság különböző részein azok a lépések, amelyek első ránézésre sokkolóak is lehetnek, de amelyek nélkül szerintük esélyünk sincs kilábalni a bajból. Érvelésük kulcseleme: messze nemcsak a jelenlegi államháztartási deficit lefaragásáról van szó. Alapvető, gyökeres, hosszú évek óta elszabotált gazdasági-társadalmi reformok kellenek.
„Az újabb stabilizáció (…) azért szükséges, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából, növekedési energiáit ne kösse le az állam, a belföldi és külföldi erőforrásokat saját építésére legyen képes felhasználni. (…) A költségvetési összkiadások tartós csökkenése, vagyis az állam gazdasági túlsúlyának mérséklése csakis az államháztartás szerkezetének érdemi átszabása mellett érhető el. Világos tehát, hogy hazánkban ma a sikeres stabilizáció egyszersmind megkívánja az államháztartás reformját, a költségvetési intézmények magatartásának gyökeres megváltoztatását” – írják Bokrosék, akik nyíltan beszélnek.
Pótköltségvetés, tandíj, eü-pénztárak
A szerzők szerint először is 2006. július elsejétől pótköltségvetést kell elfogadni a bevételek növelése és a kiadások csökkentése céljából. A sokkterápiaként ható receptek: az áfa kulcsát egységesen 20 százalékban kell meghatározni; meg kell szüntetni minden fogyasztói ártámogatást, főként a lakossági gázár, valamint a lakáshitelek kamatainak – társadalmilag is igazságtalan – támogatását. Fel kell emelni a munkavállalók által fizetendő egészségbiztosítási járulék kulcsát a mai 4 százalékról 8 százalékra (ez számításuk szerint nem dönt romba senkit), és – igen – már idén szeptembertől ismét be kell vezetni a tandíjat a felsőoktatásban. Ez utóbbit azzal a kitétellel, hogy „a kiváló teljesítményt nyújtó szegény diákok tandíjmentességet kapnak. Ezzel egy időben meg kell szüntetni a fejkvóta szerinti állami finanszírozást, a hallgatói normatívát.”
A törvényi előkészítés után 2007-2009 között Bokrosék szerint végig kell vinni az államháztartási reform érdemi részét, hogy hazánk gazdasága visszakerüljön a „tartósan gyors, egyensúlyőrző, a történelmileg belátható időn belüli felzárkózást lehetővé tevő növekedési pályára”. Hat területen van szükség gyökeres változásokra: „a gyógyítás, az oktatás, a közigazgatás, mindezt keresztbemetszve az önkormányzati rendszer és mindezt alátámasztandó a közteherviselés (adórendszer) és a szociális támogatások” reformjának területén.
Be kell vezetni a versengő privát egészségbiztosítási pénztárak működését, szigorú törvényi garanciák mellett, s kötelezni kell a pénztárakat, hogy – egy kialkudott járulékküszöb elfogadásával – bárkit biztosítsanak (tehát senki ne maradjon ellátatlanul). A javasolt reformok közé tartozik a „kényszervállalkozói” státus, az EVA és az EKHO megszüntetése, eleve az egész adórendszer korszerűsítése és a civil szféra mentesítése az állami pénzektől. Mindaz tehát, aminek már a töredékétől is borzong az etatista politikai elit. A közeljövőre azonban Gyurcsány Ferenc komoly reformlépéseket ígért – kérdés, olvas-e ÉS-t Őszödön.
(Hírszerző)
