Azt állítja, Orbán elárulta Szent István örökségét, majd később szemére veti, hogy keresztény Magyarországot akar, de egyúttal azt is felrója neki, hogy igazából nem is keresztény. De azt is elmondja, hogy a keresztény Magyarországgal szemben ők a polgári Magyarországot valósítanák meg, mert nem lehet egy csoport hitét ráerőltetni a többségre. No, álljunk meg ott egy pillanatra, mert több logikai bukfenc is jelentkezik.

Az első és legnagyobb, hogy Szent István örökségének elárulásához hozzácsapni kritikaként a keresztény törekvéseket, finoman szólva hülyeség. Persze Gyurcsány valószínűleg meg akarja hamisítani Szent István döntését, és legszívesebben azt hazudná, hogy Szent István kvázi az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és a liberáldemokrata nyugathoz csatlakozott.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Szent István választása a nyugati kereszténység melletti döntés volt, nem pedig a mellett a Nyugat mellett, ami aztán ezer évvel később lett. Ez teljesen világos, mint ahogy az is egyértelmű, hogy Orbán valóban csak szavak szintjén valósítja meg a keresztény Magyarországot.

Aztán szót érdemel még a polgári és a keresztény Magyarország szembeállítása. Bár magam a polgári jelzőt, mint kifejezett politikai konstrukciót nem tartom túl sokra, ugyanis az megfeleltethető a gyáva és meghunyászkodó jobboldaliságnak, ám ettől függetlenül egyértelmű, hogy a polgárit (főleg ha politikán túli megközelítéssel ragadjuk meg) és a keresztényt egymás ellenpólusaként megfogalmazni, szintén marhaság és téves.

Egyébként azt elismerte Gyurcsány, hogy van egy dolog, amiben történetesen nincs vita közöttük: ez pedig az Izrael melletti kiállás. Van egyébként több is, de nyilván ez egy olyan pont, amiben még látszat szintjén sem engedhető meg a vita...

L. J. – Kuruc.info