A helyszín – egy elszigetelt erdőség – Budapesttől tőszomszédjában terül el, mégis olyan, mintha évszázadokat utazna az, aki a vármegyések táborába érkezik. Nemcsak a külsőségek – fegyverek, pajzsok, ostromgép –, hanem a szellemiség is olyan, amely Európában utoljára meghatározó módon a középkor során lehetett jellemző, és manapság talán már csak Keleten fedezhető fel; ott is csupán sporadikusan. A modern embertípust, a materializmust és az önzőséget itt hátra kell hagynia annak, aki be akar illeszkedni. A tárgyalt témák sem könnyűek, hiszen szóba kerülnek az élet nagy kérdései – élet és halál, szerelem és családalapítás, hivatás és helytállás –, de közben a fizikai gyakorlatok is embert próbálóak. Legyen szó akár edzésről, akár pajzsfalas gyakorlatról, oda kell tennie magát minden fiatalnak.

A hagyományőrzés itt nem csak ruhákban, fegyverzetekben jelenik meg, a harcos eszmeiség pedig nem merül ki az üres militarizmusban vagy erőszakkultuszban: itt valódi, szellemi hagyományok ápolását végezzük. Ahhoz a minőséghez való visszatérés kívánjuk elősegíteni, amiről legkésőbb 1945-ben lehasítottak minket, de már előtte is folyt a bomlasztása bizonyos háttérhatalmi erők által – kezdi annak ismertetését Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társelnöke, a tábor főszervezője, miért is egyedülálló a mozgalom ifjúságképzési programja, amelynek központi rendezvényei, sőt intézményei a nyári táborok.

Az oktatási-nevelési módszerünk is egyedülálló, amit ebben a formában 2018 óta kísérleteztünk ki a táborok és a hétvégi ifjúságképzések alkalmával, de benne van a szervezet 23 éves múltja és sava-borsa – meséli Barcsa-Turner. Szinte minden egyes nap egy adott téma köré rendeződik: ezek kibontását frontális, összegző, alapozó előadással nyitjuk meg, majd bővítjük a kört több előadó, idősebb vármegyés, esetleg vendégelőadó meghívásával, aztán este kötetlen keretek között tovább bontogatva a tematikát bevonjuk a fiatalokat is a beszélgetésbe. Viszont, ami nagyon fontos, hogy nem “tematikus” táborról van szó: nem katonai, nem küzdősport, nem hagyományőrző, de nem is csak önismereti tábor ez, hanem mindezek összessége; sőt, a meghaladás értelmében annál is jóval több.

Valljuk, hogy szükséges a tradicionális identitások teljes körének helyreállítása, ugyanis ezeket módszeresen lebontotta a liberalizmus, pedig a vallási, kulturális, nemzeti, nemi, emberi identitások mindegyikére szükségünk van. Nem emelhetünk ki egyet, mivel nem elég csupán a nemzettudatra támaszkodni, csak “nacionalistának” lenni, de nem elég kizárólag vallásosnak sem lenni. Az ilyen hozzáállás egyfajta szektásodás (részekbe ragadás) volna, vagy súlyosabb esetben szubkulturális menekülőút. Mi az ember egészét képviseljük, a valaha létezett normalitást. A modern embernek nincsenek identitásai, ezért nincs semmilyen talapzata. A jobbak eljutnak addig, hogy például szükség van az istenhitre, illetve fontos a nemzeti öntudat, de szerintünk ez is kevés (bár fontos), illetve bármelyik túlhangsúlyozása a másik rovására hiba volna. Mi hierarchiába rendezve az összes tradicionális identitásra hangsúlyt fektetünk. A technikai, látványos programok pedig illusztrálják az adott nap témáját, illetve biztosítják a mozgást és az atmoszférát. Próbálunk eleve olyan légkört kialakítani, hogy mindenki úgy érezze, hazaérkezett: a fegyelmezés, de a dicséret sem önmagáért van, nem öncélú, hanem egy organikus egész része. A táborban megnyilvánuló közösség egésze (a mozgalmunk tagjait beleértve) szerves egységet képez – fejti ki a tábor főszervezője

Az ifjúságra normális esetben az energiák túláradása jellemző, de korunkban ezek az energiák hiábavalóságok által nyeletnek el. A modernizmus bizonytalanságot eredményező értéksemlegességét, értékválságát mára a posztmodern éra ál- és ellenértékei kezdték felváltani. A fiatalság dinamizmusa semmivé válik, vagy rosszabb esetben negatív célok felé terelődik – kezdi az alapokat vizsgáló gondolatokkal Kolonits László, aki szintén táboroztató, a HVIM vezetőségi tagja és nem mellesleg a DuoGladii folyóirat főszerkesztője. Ezt a helyzetet tovább gördíti az oktatás és nevelés eltévelyedése, elégtelen volta, amelynek egyik oka a pedagógus szakma és a szülői szerepek elnőiesedése.

A tábor – folytatja Kolonits – egyfajta detoxikációval, tudati méregtelenítéssel indul, majd kezdetét veszi az a folyamat, aminek keretében a fent említett túláradó energiákat próbáljuk meg jó irányba fordítani, mondhatni becsatornázni vertikális, felfelé vivő irányba. A fizikai és a vele összefüggő mentális terhelés célja a liminális, mintegy beavatásközeli helyzetek előidézése, a szellemi képzés pedig a vértezetet adja a jó irányban maradáshoz, a felfelé emelkedéshez. A táborozókban tudatosítani igyekszünk – teszi hozzá –, hogy minden más tettet meg kell, hogy előzzön a belső tett. Csak azután lehet rendet tenni a külvilágban, ha már magunkban rendet teremtettünk. Ennek pedig az egyik legfontosabb része a modern babonák – haladás, evolúció, materializmus, pozitivizmus, demokratizmus stb. – szétzúzása. E meggyőződések helyét tradicionális ellentétpárjaik kell, hogy elfoglalják, mint például az involúció tételezése, a metafizikai irányultság, a teisztikus szemlélet, a hierarchia és a meritokrácia igenlése.

Valódi tudást szeretnénk átadni – veszi vissza a szót Barcsa-Turner Gábor. Nem lexikálisat, nem technikait, hanem tudást a világunkról, tudást az Eredetről. Ennek a tudásnak a megszerzéséhez pedig alapokat, fegyverzetet biztosítunk, mint például az önismeret, illetőleg szempontokat a liberalizmus felismerésére. Olyan szellemi tekintélyeket hívunk előadni, akiket mi magunk is tanítóinkként tisztelünk: Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert előadásai életre szóló muníciót adnak a tradicionális szellemiséggel ismerkedőknek. Mellettük azonban felnőtt egy újabb generáció is, akik ugyan fiatalabbak, mégis komoly életutat jártak be, mint például Cserép Csongor, aki leginkább a pszichológia területén örvend elismerésnek, ugyanis nem a modern, elkorcsosult irányvonalat, hanem az örökérvényű szellemiséget képviseli a praxisa során is. A táboroztatók többsége eleve pedagógus, így a szakértelem ezen a téren is megvan – összegzi a vármegyés vezető.