Svéd Tamás, az esemény moderátora, az Orvosi Kamara titkára bevezetőjében hangsúlyozta, hogy nincs jobb- vagy baloldali egészségügy. Azt mondta, azért gyűltek össze, mert számukra az egészségügy és az egészség alapértékek, azt szeretnék, hogy a társadalom és a döntéshozók is megfelelően kezeljék ezt, jusson elég pénz és akarat rá a következő években. Az egészség mindenkié kellene, hogy legyen, össztársadalmi, nemzeti érték, mondta.

Ezt követően felolvasta Gálvölgyi János levelét, aki személyesen nem tudott megjelenni (mondjuk, ilyen nevekkel megkönnyítik a kormány dolgát a ballibezésre... – a szerk.). A színművész írásában felidézte a vele történteket, dicsérte az egészségügyi dolgozókat, de felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszer rossz, késlekedő mentőautókkal, málló vakolatokkal. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke következett utána, aki főleg a munkaerőhiányról beszélt. Túl sokat dolgoznak a dolgozók, egyre kisebb létszámmal, gyakran a pihenőidőt sem kapják meg és a pótlékokat sem – mondta. Sokan akár havi 270 órát is munkával töltenek – tette hozzá. Túl sok az adminisztráció, kevés a munkát támogató eszköz – mondta. Drága az életünk, szeretnénk, ha tovább tartana – fogalmazott. Kérte a kormányt, hogy tegyen többet a magyarok egészségének javításáért, mert a magyarok egészsége többet érdemel.

Ezt követően Sodró Eliza színésznő olvasott fel egy drámai levelet, amit az orvosi kamarához küldött egy nő. Majd Gryllus Dorka mondott mondott beszédet, méltatva az egészségügyi dolgozók teljesítményét. Srádi Péter, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke lépett színpadra. Évek, évtizedek teltek el valódi szemléletváltás nélkül – hangsúlyozta. Az egészségügy kérdése mindig hátramaradt másokkal szemben – tette hozzá. A dolgozók kevesen vannak, az elvártnál rosszabb körülmények között, rosszabb eszközökkel dolgoznak, ezért is rosszabbak a magyar eredmények – mondta. „A hiányosságok árát, barátaink, szeretteink, vagy épp mi magunk fizetjük meg szövődmények formájában” – fogalmazott. Az egészségre fordított kiadás nem luxusköltés, hanem befektetés, és a jelenlegi rendszerben a beteg és a dolgozó érdeke is sérül – tette hozzá.

A tüntetésen a tömegben megjelent Magyar Péter is – jelentette a lap tudósítója. „Kiállunk az egészségügyi dolgozóink és a minőségi egészségügyi ellátás mellett. El a kezekkel a kórházainktól! Nincs jobb- és baloldali egészségügy. Az állami egészségügy a legjobb befektetés a gyermekeink oktatása mellett” – írta Magyar Péter a Facebookon.

Tapasztó Orsolya mentálhigiénés szakember arról beszélt, hogy vannak gyerekekkel foglalkozó kórházak, ahol akkora a dolgozók leterheltsége, hogy nincs esély szeretgetésre. „Ezek a csecsemők már nem sírnak” – mondta. Hozzátette, a civilek segítenének, de nincs erre lehetőség, mert az a zárt rendszert veszélyeztetné. A speciális igényű gyerekek is áldozatok, és azok, akik az ország azon területein élnek, ahol nincs megfelelő ellátás. Ma Magyarországon több mint 100 ezer gyereknek nincs háziorvosa, szakellátásról ne is beszéljünk, mondta. „Ma Magyarországon minden negyedik gyerek túlsúlyos” – hangsúlyozva, hogy serdülőkorban mennyi betegség egyre gyakoribb. „Nem a gyerek választja, hogy hova szülessen, viszont a rendszer felelőssége, hogy vigyázzon rájuk” – mondta. Magyarországon nincs mentálhigiénés stratégia. „Hogy ez a gyerekekre milyen hatással van, nemrég tapasztaltam a saját bőrömön” – mondta, felidézve, hogy a 9 éves fiát bántalmazás érte az iskolában. A fiatal korosztályban az öngyilkosság a második vezető halálok, a felnőttkori pszichiátriai betegségek 75 százaléka a 25. életév előtt kezdődik, ezeknek nagy részét észre lehetne venni, ha lennének megfelelő szakemberek és ellátás. „Ez a rendszer sem ránk, sem a gyerekeinkre nem vigyáz” – mondta.

A Magyar Hang munkatársa azt jelentette 3 óra előtt, hogy teljesen megtelt a tér. Hábetler András háziorvos és operaénekes a megtelt Kossuth téren végigtekintve azt állapította meg, hogy mégis van szolidaritás Magyarországon. Elmondta, hogy épp két praxisban helyettesít és dolgozik egy hajléktalanokat ellátó intézményben is. Felidézte, saját rákos betegségét, amit kapcsolatrendszere révén élt túl, mivel orvosi egyetemet végzett. Ekkor határozta el, hogy valamit tennie kell, hogy ez ne így legyen, így visszatért az egészségügybe. „A betegek és az egészségügyi dolgozók egy csónakban evezünk, ami most egy hánykolódó lélekvesztő, az, hogy ez ne így maradjon, a mindenkori kormányok kötelezettsége” – fogalmazott. Felidézte, hogy van egy páciense, aki rendszeresen vérplazmát ad, hogy megéljen. „Ezt tarthatatlan, elfogadhatatlan” – mondta. Mesélt egy asszisztens kollégájáról, aki Budapesttől 50 kilométerre lakik albérletben, egy kis lakásban, mert azt tudja csak megfizetni. „Ez tűrhetetlen, tarthatatlan” – mondta. Felidézte az orvosbérek rendezését, és azt mondta, hogy nekik, orvosoknak adósságuk van a szakdolgozókkal szemben. Emlékeztetett, hogy a kormány folyamatos harcban áll mindenkivel, de ők is folyamatosan harcban vannak az egészségügyben, ami a kormány szerint lúzer küzdelem, de ők nem teszik le a fegyvert, ilyen körülmények között is harcolnak. Felszólította a politikusokat, hogy álljanak melléjük a harcban. „Harcoljunk együtt a tumor, a magasvérnyomás és a többiek ellen, és akkor talán értelmet nyer a plakát, hogy sikerülni fog” – búcsúzott.

Az utolsó felszólalóként Álmos Péter, az orvosi kamara elnöke lépett színpadra. Az egészség nem kiváltság, hanem alapjog – kezdte beszédét. Mégis a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság lett a közös valóság. Az állami egészségügyben a színvonal egyértelműen esik, már nem éri el az elfogadható szintet. Egy modern egészségügy nem működtethető huszadik századi infrastruktúrával, amint most a magyar állam teszi. Ennek árát pedig mindannyian megfizetjük – tette hozzá. Ne engedjük, hogy az állam magára hagyja a lakosságot, kivonuljon az egészségügyből és a profitérdek felülírja az emberséget – mondta. A politikának ki kell vonulni a szakmai kérdésekből, a protokollokból, az etikai eljárásokból – követelte. Elnézést kért azoktól, akik rossz szavakat kaptak, elmondta, hogy saját magatartásukkal is reményt kell nyújtaniuk – mondta. Elmondta, hogy összehívják az egészségügyi kerekasztalt, ahol a gyógyítók és a betegek képviselői is szót kapnak. Meg kell mentenünk a háziorvosi rendszert, idén kell egy gyorssegély, majd évi 500 milliárd forint a kormánytól – mondta. „De a legfontosabb, hogy az embereknek hinni kell, hogy az egészségügy többet érdemel, és ezt számon is kell kérni a döntéshozóktól” – fogalmazott. Ne hagyják, hogy erre azt mondják, hogy ez politizálás, kérte. „Kérjék számon a döntéshozókat, hogy öregkorunkra és gyermekeinknek ne kelljen egy alapjogért utcára menniük.” „Egy erős, szolidaritásalapú állami egészségügy nélkül nincs egészség, jogbiztonság és végsó soron sokak előtt jövő sem” – hívta fel a figyelmet. Tartsuk vigyázó szemeinket az egészségügyön, ha ez a mai nap nem csak gőzkieresztés lesz, akkor meg fog változni a magyar egészségügy – kérte.

Búcsúzóul Svéd Tamás megköszönte, hogy ennyien elmentek a tüntetésre. „Borzasztóan sokat jelent ez nekünk” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a rendezvény véget ér, de az út és a küzdelem, amelynek ez csak egy lépése volt, még egészen biztosan sokáig tart majd. „A cél közös, mindnyájunk egészségéért, egy egészségesebb és boldogabb Magyarországért dolgozunk” – fogalmazott.

Takács Péter szerint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése a jelentős béremelés ellenére is politikai akciókat szervez és az ellenzéki kampány mellé állt. A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára szombaton a Facebook-oldalán arra hívta fel a figyelmet, hogy az orvosok bruttó átlagbére már megközelíti a 2,2 millió forintot.

Takács Péter kifejtette: 2010 óta 2500 milliárd forinttal többet fordítottak az egészségügyre, mint a baloldali kormányok. Az előző évhez képest 2025-ben 467 milliárd forinttal többet tervez egészségügyre fordítani a kormány - tette hozzá. Felidézte, hogy 2010-ben egy kezdő rezidens alapbére 130 ezer forint volt, ez az összeg jelenleg 690 ezer forint. Ez több mint ötszöröse annak, amit 2010-ben kapott egy rezidens. Az államtitkár szerint egy 20 éve dolgozó orvos alapbére 198 ezer forintról 1,5 millió forintra, több mint a hétszeresére nőtt. Egy 30 éve dolgozó orvos alapbére 234 ezer forintról 1,8 millió forintra, míg egy 41 éve dolgozó orvos alapbére 262 ezer forintról csaknem 2,4 millió forintra, több mint kilencszeresére emelkedett 2010 óta. Növekedett a szakdolgozók bére is: az ápolók bruttó átlagbérét több mint négyszeresére, 170 ezer forintról 800 ezer forintra emelték 2010 óta. Takács Péter szerint az anyagi megbecsülésen túl fontos az egészségügyben dolgozók munkakörülményeinek javítása is, ezért folyamatosan fejlesztették a háziorvosi alapellátást, a szakrendelőket, a kórházakat és a mentőket is. Takács Péter köszönetet mondott minden egészségügyi dolgozónak, aki nem hajlandó részt venni a "színjátékban", és inkább a hivatást, a gyógyító munkát, a betegeket választja és "nem hagyja, hogy őket is dróton rángassák".

„Minden magyar ember érdeke, hogy megfelelő ellátást kapjon, ha beteg lesz. Hogy ne kelljen hónapokat vagy éveket várni egy életmentő műtétre. Hogy a szakdolgozók és az orvosok ne hagyják el tömegesen az országot. Mert az egészség nem lehet kiváltság – az alapvető emberi jog” – hangsúlyozták a szervezők. Az egészségügyi államtitkár már előre ellenzékinek minősített minden résztvevőt és dróton rángatottnak. Nem magukért, nem béremelésért, hanem a magyar egészségügyért mennek ki holnap tüntetni az orvosok – ezt mondta a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Hozzátette, amíg a társadalom nem érzi úgy, hogy többet érdemel annál, mint amit a magyar egészségügy teljesít addig a politika sem fogja úgy érezni. A MOK azt gondolta egy darabig, hogy érdemes a kormánnyal szigorúan zárt ajtók mögött tárgyalóasztalhoz ülni, de ez csekély eredményre vezetett. Azt is mondta, hogy amikor olyan hangzik el, hogy a kamara politizál, amikor az egészségügyről beszél, akkor amögött az elcsendesítés és a szőnyeg alá söprés szándéka van.

A demonstráció Facebook-eseményében a szervezők pontokba szedték, hogy az egészségügy melyik égető problémáit kéne megoldani:
• a kórházak túlterheltsége,
• összeomló háziorvosi rendszer,
• elégtelen finanszírozás, korszerűtlen eszközök,
• folyamatosan növekvő várólisták,
• több tízezer elkerülhető haláleset és megbetegedés,
• orvos- és ápolóhiány.

(Magyar Hang - MTI nyomán)