A Tisza Párt kormányra kerülése után, ahogyan a miniszterek neveit megismertük, a jobboldalon fokozatosan elterjedt az az értelmezés, hogy újra visszatért az SZDSZ. Erre Orbán Viktor júliusban az egykori SZDSZ-es Bóka Jánost nevezte ki frakcióvezetőnek (tehát a legfontosabb parlamenti pozícióba), porig alázva a saját szavazóit, akikből már a sokadik alkalommal csinál bolondot.

– Itt az SZDSZ, visszatértek a '90-es évek – hurr-durr! – háborgott sok fideszes nemrég. Ruff Bálint miniszterelnök-helyettesi kinevezése és Demszky (Magyar Péter példaképe, akinek a plakátja a szobája falán lógott) képbe kerülése okot is adott erre. Ráadásul úgy tűnt, hogy a megalázó választási vereség után a fideszes tábor végre megtalálja az erkölcsi talajt, és vissza tud vágni valamivel a Tiszának. De aztán Orbán egyből kirántotta alóluk ezt a talajt.

A volt miniszterelnök nemrég azt nyilatkozta, hogy „az SZDSZ is jó társam volt a szuverén Magyarország felépítésében”. Az SZDSZ mindig is a barátunk volt… „Óceánia mindig is háborúban állt Kelet-Ázsiával.” Ez az Orwell regényéből ismert duplagondol: az a képesség, amikor valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja igaznak. Az SZDSZ a ‘90-es évek szörnypártja, de az SZDSZ a harcostársunk. Így működik a választók átprogramozása.

Bóka kinevezésével egy olyan SZDSZ-es zsidó került a Fidesz élére, aki korábban Orbán antiszemitizmus elleni miniszterelnöki megbízottja volt. Kinevezése után azonnal meg is nevezte a helyettesét, Panyi Miklóst, akinek a neve a Mazsihisz bizottsági tagok között szerepel.

Itt azért egy köztes tanulságot levonhatunk: a politika csapatsport. Bóka, aki csak 2018-ban lett fideszes politikus, valószínűleg eleve a zsidó/izraeli lobbi befolyásának köszönhetően került oda, mint antiszemitizmus elleni megbízott. Gulyás Gergely lemondásával a magyar oldal elveszítette a labdát, Bóka helyzetbe került, de már passzol is Panyinak, egy újabb társát helyzetbe hozva. Ha a Fidesz valamiért visszaerősödne, Bóka még miniszterelnök is lehet, hiszen Orbán visszatérését az új szabályok korlátozzák.

A saját választók lejáratásának egy másik példája a Simion-fiaskó. Orbán a romániai választások idején a magyar katonasírokat feldúló Simiont támogatta, amivel minden összmagyarságban gondolkodó, nemzeti érzelmű magyart megalázott. Simion a Trump, Le Pen, Geert Wilders, Milei és Bolsonaro-féle cionista hálózat része, ami magyarázatot ugyan adhat egy erkölcsi tabu súlyos megszegésére, de felmentést nem.

A megszégyenítést a fideszes értelmiség sem úszta meg. Az előző kormánypártnak korábban volt egy olyan polgári/értelmiségi arculata, amelyet többek között Mádl Ferenc és a Professzorok Batthyány Köre fémjelzett, de ami az elmúlt években teljesen háttérbe szorult. Helyette a proliság került előtérbe: Győzike és a celebvilág hulladékai, Kis Grófo és Jaber lett a Fidesz hétköznapi emberek felé fordított arca. Az első Békemeneten még újságírók és a civil szféra képviselői vonultak az első sorban, a legutóbbi alkalmakkor viszont már a celebvilág legalja:

És nézzük a keresztényeket. Az olyan botrányok, mint a fideszes sztárpap, Bese atya lelepleződése, nem véletlenül fordultak elő. Bese aktája már hetekkel a botrány kirobbanása előtt kormányzati körökben keringett, mégsem tettek semmit. A Karmelita kolostort megszentelő bukott papnak pedig nem volt elég, hogy titokban deviáns életet él, neki homoszexuális pornót is kellett forgatnia, megrendítve ezzel a bizalmat a kormányban és az egyházban, és megalázva a keresztény-konzervatív eszmével azonosuló szavazókat.

A gázai népirtás támogatása szintén nem volt túl keresztényi a Fidesz–KDNP-től, különös tekintettel a pártszövetség utóbbi tagjára. Emlékszem, egy jó évtizeddel ezelőtt egy régi fideszes barátommal gyakran vitatkoztunk egy ital mellett. Az ő álláspontja az volt, hogy utál minden szélsőséget, a kommunistákat és a nácikat is egyformán utálja, és szerinte humánumra van szükség, valamint mérsékelt, középutas politikára. Nos, tessék, itt a humánum: húszezer legyilkolt gyermek, a világtörténelem legjobban dokumentált népirtása, a Fidesz-KDNP támogatásával.

Úgy tűnik, hogy ez a képmutatás és hiteltelenség lett végül Orbánék veszte. A Fidesz keresztény-konzervatív felépítménye egy olyan Jenga-torony volt, amiből ki lehet húzni három-négy építőkockát úgy, hogy semmi nem történik, de az ötödik kihúzása után az egész összeomlik. Az utolsó építőkocka pedig a kegyelmi ügy volt. K. Endre már házi őrizetben volt amikor kegyelmet kapott, pár hónapot elengedni nem is tűnik nagy dolognak. Csakhogy a gyermekvédelem volt a Fidesz szívcsakrája (ahogyan Bayer Zsolt fogalmazott), az utolsó dolog, amiben még hitelesek voltak. Ennek az eljátszása pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Ráadásul itt is volt egyházi szál: Balogh Zoltán református püspök érintettsége.

Azzal viszont, ahogyan a Fidesz rendszeresen megalázza a saját szavazóit, valami nagyon nincs rendben, mert ez nem szükségszerű. Nem volt muszáj Bókát kinevezi, nem volt muszáj Simion mögé beállni, nem volt muszáj az értelmiséget lejáratni, Bese atyát pedig el lehetett volna küldeni korábban. Mi lehet ennek az egésznek a célja?!

Emlékszünk még a Karácsony Gergely karlendítésével kapcsolatos ügyre? A Fidesz állítása szerint Budapest főpolgármestere a Pride-on többszázezer ember előtt náci karlendítést tett. (Valójában annyi történt, hogy Karácsony a Karmelita kolostor felé nyújtotta a kezét, miközben kijelentette, hogy „nincs hatalmuk felettünk”.) A „karlendítést” aztán az agykárosult holland cionista politikus, Geert Wilders is kiposztolta Twitteren, mire a Magyar Nemzet azzal a címmel közölt cikket, hogy „áll a bál Nyugat-Európában” Karácsony karlendítése miatt.

Mindenki tudja, hogy Karácsony egy átlag liberális politikus, de akkor mi is volt itt a Fidesz narratívája? Hogy Karácsony mindig is nemzetiszocialista volt, de eddig eltitkolta, és a Pride-on aztán lehullott róla az álarc? Valójában a Fidesz teljesen hülyének nézi a szavazóit, a szavazóik is tudják, hogy hülyének nézik őket, és a Fidesz-vezetés is tudja, hogy a szavazók tudják, hogy hülyének nézik őket. De talán éppen ez a lényeg, a szavazók megalázása.

Amerikai romantikus filmek rendszeresen visszatérő jelenete, amikor a fiú és a lány között valamilyen konfliktus van, mire a fiú feláll az asztal tetejére, és mindenki előtt szerelmet vall. Gyakorlatilag hülyét csinál magából, mindenki őket nézi, de éppen ez a lényeg: azzal bizonyítja az érzelmeit és az elkötelezettségét, hogy még erre is hajlandó. A Fidesz esetén csak az a különbség, hogy ők a szavazóikból csinálnak hülyét. A Karácsony nácizmusától való rettegés eljátszása kényszeredett gesztus a zsidóság felé. A cionista Simion támogatása vagy Bóka kinevezése ugyanez a gesztus: a Fidesz azzal bizonyítja elkötelezettségét a zsidóság felé, hogy totálisan hülyét csinál a saját szavazóiból. Megmutatják, hogy még erre is hajlandóak: a megalázás a valódi cél.

A fenti mellett azonban van egy másik lehetséges magyarázat is, amely szerint ugyanúgy a megalázás a cél. Ez abban az esetben igaz, ha nem csak Magyar Péter pszichopata, hanem Orbán Viktor is.

Nyugati jobboldali portálok még a woke-korszak csúcsán, 2020-21 körül cikkeztek arról, hogy milyen hatással van a szélsőséges woke-ideológia a balliberális szavazókra. Az alapfeltevés az volt, hogy a hagyományos baloldali szavazónak, aki antirasszista, szimpatizál a feminizmussal, a nagyobb egyenlőség és újraeloszás híve, most olyan állításokat kell elfogadnia, ami a józan ésszel teljesen szembemegy. El kell hinnie például, hogy a férfiak is lehetnek nők, a nők ugyanúgy teljesíthetnek a sportban, vagy hogy a rasszizmus bűn, de a fehérek a fajuk miatt elnyomók (kritikai fajelmélet).

Ahhoz, hogy valaki ezeket elfogadja, meg kell hasonulnia önmagával, meg kell törnie a saját elméjét. Azt gondolnánk, hogy ez bizalmatlansághoz vezet, és ezért a szavazók eltávolodnak a pártjuktól, de valójában éppen a fordítottja történik: amennyiben valaki elfogadja a nyilvánvaló önellentmondást és hazugságot, akkor nem elutasítóbb lesz, hanem még elkötelezettebb az adott párt iránt. Ez a pszichológiai jelenség szorosan kapcsolódik a börtönök, bűnszervezetek, a katonaság vagy a szekták világából ismert megalázási rituálékhoz. A megalázási rituálé célja az ego, az önbecsülés lerombolása, az engedelmesség kialakítása, valamint a lojalitás és a csoporthoz tartozás megerősítése. Amennyiben ugyanis valaki elfogadja a megalázást, utána nem kevésbé, hanem jobban fog kötődni az adott csoporthoz.

A fentiek a Fidesznél is megfigyelhetők. Mi Hazánk szavazóként valaki nyugodtan kritizálhatja az SZDSZ-es Ruff Bálintot, fideszesként viszont erre azonnal megkapná, hogy akkor mi van Bókával. Ez pedig bezárja a Fidesz szavazóit a saját közösségükbe, hiszen nem tudják nyíltan és hitelesen vállalni az álláspontjukat. És ugyanez igaz a Simion, a Bese atya és a többi fenti ügyre is: hiányzik a hitelesség, ami oda vezet, hogy a végén a korábbi kormány szimpatizánsai már nem önálló, büszke és öntudatos hazafiak lesznek, hanem csak domesztikált fideszesek.

A megalázási rituálé viszont végső soron csak a pszichológiai bántalmazás egy formája, amivel szemben az ember egyetlen dolgot tehet: meghúz egy határt, ami után azt mondja: „Menjenek a fenébe, többet nem szavazok rájuk!” Orbán Viktor váltsa le Bókát, a Simion-ügy miatt pedig kérjen bocsánatot. Ez lenne a helyes. Nem egy fideszestől hallottam, hogy a végén már megkönnyebbülés volt, amikor veszítettek, mert olyan érzés volt fideszesnek lenni, mintha egy negyven kilós plusz terhet cipelnének a párt vállalhatatlan dolgai miatt.

A Mi Hazánk Mozgalom viszont nem ró ilyen terhet senkire, tiszta lappal indul, és nem játszik pszichológiai játszmákat a választóival. A Családi Büszkeség Menete szerintem ezért is sikerült nagyon jól, teljesen függetlenül a homoszexuálisoktól: könnyed volt és jó hangulatú, a kellemes nyári napon számos fiatal és fideszes is velük együtt vonult.

Remélhetőleg ők képviselik a jövőt.