A Szociális és Családügyi Minisztérium Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkársága által készített, közel százoldalas jelentést Magyar Péter miniszterelnök és Gyurkó Szilvia államtitkár csütörtökön a budapesti Karmelita kolostorban tartott sajtótájékoztatón mutatta be. Gyurkó Szilvia a jelentés részletezése előtt azt kérte, hogy érzékeny téma lévén, ne gyermekek jelenlétében nézzék a közvetítést. Három célcsoporthoz szólt még előzetesen, a hozzátartozóknak és a túlélőknek mondott köszönetet azért, mert nyíltan felvállalták a visszaéléseket. A gyermekvédelmi szakembereknek megköszönte a munkáját, és felhívta a figyelmet arra, hogy bántalmazás nem maradhat következmények nélkül. A sajtóhoz szólva pedig megjegyezte, hogy nem mindegy, miként ábrázolják a történteket, a felelős tájékoztatást kövessék, ne relativizálják az elkövetett bűncselekményeket.

A Valódi védelem nélkül című dokumentum szerint a bicskei ügy nem egyetlen ember bűne volt, hanem egy olyan rendszer kudarca, amely több ponton nem a gyerekeket, hanem a saját működését, az intézmény jó hírét és az igazgatót védte.

A vizsgálat szerint a bicskei otthon igazgatóját, Vásárhelyi Jánost a nyomozás során 17 sértett vádolta, az ismert érintettek száma 2025-re 18-ra nőtt, de a tényleges szám feltehetően ennél is magasabb. Vásárhelyit 2019-ben jogerősen nyolc év fegyházra ítélték, és végleg eltiltották a kiskorúakkal végzett munkától. A jelentés szerint ez tizenkét évvel azután történt, hogy egy gyerek először beszélt egy szakembernek a bántalmazásról.

Utólag derült ki, hogy Istenem, hát mi volt ott. Hogy ez a rémségek kastélya, ahol mi élünk – idézte a jelentés az otthon egyik nevelőjét.

A jelentés szerint a bicskei ügynek vannak olyan felelősei, „akik sosem lettek nyilvánosan felelősségre vonva, és sok esetben még csak meg sem lettek kérdezve arról, hogy miről tudtak”. A szerzők nem állították, hogy mindegyikük személyes felelősséggel tartozik, de úgy látják, hogy közülük többeknek lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy nyilvánosan reflektáljanak a jelentésben leírtakra.

Kiemelten említették a 2012 és 2016 közötti ágazati irányítókat, Balog Zoltánt, Soltész Miklóst és Czibere Károlyt, valamint a Fővárosi Önkormányzat és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) akkori vezetőit. A 2019-es jogerős ítélet utáni időszakból Pintér Sándor volt belügyminisztert és Fülöp Attila volt gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárt nevezték meg. Velük kapcsolatban a jelentés úgy fogalmazott, hogy a döntéshozókat felelősség terheli, mert elmulasztották az áldozatok valódi megsegítését, és hárították az intézményi szembenézést.

Erről beszél maga a tény, hogy erre a vizsgálatra a jogerős ítélet után hét évvel került sor – írták.

A mellékletben a 2004 és 2026 közötti szociális miniszterek, a főváros, az SZGYF és a megyei szakszolgálat vezetői, valamint az otthon 2011 és 2016 közötti vezetősége is szerepel. A jelentés szerint „sokkal több embernek kellett volna a bicskei ügyben a vádlottak padjára kerülni, mint ahányan ténylegesen ott voltak”.

A vizsgálat szerint Vásárhelyivel kapcsolatban már bicskei kinevezése előtt felvetődött, hogy egy korábbi munkahelyén, egy iskolában pornográf képeket mutathatott fiúknak. Ez egy idei interjúból derült ki, dokumentum nem maradt róla, így az sem állapítható meg, hogy összefüggött-e munkaviszonya megszűnésével. Vásárhelyi 1990-ben lett a bicskei otthon igazgatója, és 1993-ban már az otthon egyik munkatársa írásban jelezte vele kapcsolatos aggályait. A jelzés tartalma, címzettje és következménye nem rekonstruálható, mert az iratok nem kerültek elő.

Közben nőtt az igazgató tekintélye. 1988-ban miniszteri dicséretet kapott, 2000-ben a Családokért Végzett Munkáért miniszteri elismerést, ugyanabban az évben Bicske díszpolgára lett. A jelentés szerint ő lakott az épületben, és nemcsak vezette az otthont, hanem az ott élő gyerekek gyámja is volt. Ez a kettős szerep óriási hatalmat adott neki, mert a gyerekek mindennapjairól és jogi képviseletéről is ő döntött, és mindenkinek, aki a gyerekekkel dolgozott, ő volt a főnöke. Az otthon a helyi közösség egyik legnagyobb munkaadója volt, az igazgató pedig a vizsgálat szerint jó kapcsolatot ápolt a helyi hatóságokkal.

A jelentés ugyanakkor azt is rögzítette, hogy Vásárhelyi „közvetlen pártpolitikai beágyazottságára nincs egyértelmű bizonyíték”, helyi közéleti szerepvállalása és kitüntetései azonban kiterjedt kapcsolatrendszerre utalnak.

2007-ben egy gyerek elmondta a gyógypedagógusának, hogy az igazgató szexuálisan bántalmazza, és hozzátette, hogy ha továbbadják, letagadja. Az információ a jelentés szerint nyolc-kilenc munkatárshoz jutott el, hivatalos jelzés mégsem történt. A gyógypedagógus csak annyit kért a gyerektől, hogy az igazgató irodájába ne menjen be felnőtt nélkül, ezt a jelentés szerint „sem akkor, sem utólag nem lehet felelős szakmai lépésként értékelni”.

2007 és 2011 között további három gyerek számolt be egymástól függetlenül hasonló tapasztalatokról. A munkatársak egy része hitt nekik, mások azt tanácsolták, hogy ne beszéljenek róla, és volt, aki magához az igazgatóhoz fordult, abban bízva, hogy abbahagyja. Az intézményben 2008 és 2010 között több átfogó vizsgálat is zajlott, ezek nem tártak fel visszásságot.

2011-ben a gyerekekkel dolgozó munkatársak a fenntartóhoz, a Fővárosi Önkormányzathoz fordultak. Egyikük videóra vette a gyerekek beszámolóit, mert nem volt olyan eljárás, amely független meghallgatásukat biztosította volna. Fenntartói vizsgálat és rendőrségi nyomozás indult, de a jelentés szerint a folyamat kezdettől ellenállásba ütközött. Az igazgatóhelyettesek a vádakat „minden alapot nélkülöző, aljas támadásnak” nevezték, és a bejelentők indítékait kérdőjelezték meg.

Egy 2011-es egyeztetésen a fővárosi gyermekvédelmi osztályon azt is kérdésesnek tartották, hogy a bejelentés „miért éppen most történt meg”. A fenntartó osztályvezetője szerint „nehezen képzelhető el, hogy négy év alatt ezekről az eseményekről külső személy nem szerzett volna tudomást”. Egy bejelentő munkatárs szerint, amikor segítségért fordultak az egyik igazgatóhelyetteshez, az nem akarta megnézni a felvételeket, később pedig azt mondta nekik, hogy „mutass egy gyereket, aki ebben igazán sérült”.

A jelzést tevő dolgozókat a jelentés szerint elszigetelték.

Szemlátomást ki volt adva, hogy velem nem ebédelhet senki. Az igazgató úr nem állt velem többet szóba – idézett a jelentés egy nevelőt.

Vásárhelyit nem függesztették fel, csak szabadságra küldték. Visszajárt az intézmény területén lévő szolgálati lakásába, és kapcsolatban maradt az érintett gyerekekkel, akiket a fenntartó előtt „igen megbízhatatlanoknak” nevezett. A fenntartó elfogultsági aggályt jelzett az ORFK-nak a Fejér Megyei Rendőr-főkapitánysággal szemben, a nyomozást mégis ez a szerv folytatta. A megyei gyermekvédelmi szakszolgálat szakértője a büntetőeljárásra hivatkozva nem tartotta indokoltnak a fenntartó belső vizsgálatát, így az elmaradt.

2012 januárjában az egyik bejelentő munkatárs jelezte a fővárosnak, hogy az igazgató befolyásolni próbálja a gyerekeket, és őt is retorzió érte. A fenntartó azt válaszolta, hogy „napi munkaszervezési ügyekben nem kívánják az intézményvezetőket befolyásolni, különösen, ha azok még jogszerűek is”.

A jelentés szerint az eljárás alatt a gyerekeket folyamatos nyomás érte. Társaik és nevelőik is bántalmazták őket, jutalmakat ígértek nekik vagy vontak meg tőlük, és fenyegették őket. Egy fiút, aki később öngyilkos lett, azzal zsaroltak, hogy nem tarthat kapcsolatot a számára fontos emberekkel. Az otthon egyik nevelője szerint a fiúnak azt mondták, hogy ha „ilyeneket hazudgál az igazgató bácsiról”, többé nem viszik el a nevelőszülőjéhez. Végül minden érintett visszavonta a vallomását, a rendőrség pedig 2012. június 18-án bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást. A jelentés szerint ez nem a jelzések megalapozatlanságát mutatta, hanem azt, hogy a gyerekek a nyomás alatt visszaléptek.

Az ombudsman 2012 októberében elmarasztalta az intézmény munkatársait, amiért nem továbbították a korábbi jelzéseket, és kifogásolta, hogy a gyerekek törvényes képviselője a gyanúsított igazgató beosztottja volt. A fenntartónak azonban nem tett közvetlen ajánlást. A fenntartó képviselője 2012 decemberében az Indexnek adott interjúban azt mondta, nem látta megalapozottnak a gyanúkat, és elegendő intézkedésnek tartotta, hogy az igazgatót szabadságra küldte. Vásárhelyi a 2016-os letartóztatásáig az otthon vezetője maradt.

Ma már azt gondolnám, ha egy gyerek visszavon, arra háromszor alá kell húznod, és végig gondolnod, hogy az ott micsoda. Akkor teljesen készpénznek tűnt az a magyarázat, hogy ez hiszti – mondta a vizsgálatnak egy gyermekvédelmi felsővezető.

2013. január 1-jén az otthon a fővárostól az állami SZGYF-hez került. Egy felsővezető szerint ez „hihetetlen sebességgel lezajló jogi átadás” volt, amelyben a teljes dokumentáció nem ment át. Az SZGYF így nem kapta meg sem a 2012-es nyomozás, sem az ombudsmani jelentés iratait, és Vásárhelyi személyi anyagában sem szerepelt rá nézve elmarasztaló adat. Az SZGYF 2016. szeptember 13-án értesült először arról, hogy négy évvel korábban nyomozás folyt az igazgató ellen.

2013 és 2016 között három hatósági és öt fenntartói ellenőrzés zajlott az intézményben, egyik sem talált semmit. 2015-ben Vásárhelyi megkapta a főváros Bárczy István-díját, a felterjesztés szerint „legendásan türelmes és elfogadó gyermekközpontú attitűddel” rendelkezett. A fővárosnál ekkor már senki nem tudott a 2011-es feljelentésről, mert az ügyben eljáró munkatársak addigra távoztak. 2016-ban újra kinevezték igazgatónak, majd miniszterelnöki felterjesztésre megkapta a Magyar Bronz Érdemkeresztet. Az SZGYF akkori főigazgatója, Bátori Zsolt a jelentésben idézett levele szerint „szakmailag megalapozottnak” tartotta a felterjesztést.

2016. szeptember 6-án öngyilkos lett egy 18 éves fiatal, aki a korábbi eljárásban is érintett volt. A jelentés Bence néven mutatta be a történetét (a jelentés a gyermekek védelme érdekében nem valódi neveket használ), és úgy fogalmazott, hogy a halálát megelőző öt hónapban a gyermekvédelmi rendszer több ponton cserben hagyta, sőt „súlyosan ki is használta”.

Bence 2016 elején került ki az otthonból, ahol éveken át bántalmazták, és utógondozói ellátást kapott. Öt hónappal a halála előtt már volt egy öngyilkossági kísérlete. A pszichiátrián aláíratták vele, hogy nincs öngyilkossági szándéka, és nem javasoltak további terápiát. Az intézmény értesítette a rendőrséget, és megtéríttette vele a dühkitörése során megrongált tárgyak árát. A rendőrség injekciós tűket és véres gézlapot talált, de a jelentés szerint semmi nem történt a fiú jóllétéért. Az egyetlen eljárás rongálás miatt indult.

Az iratok szerint Bence az első kísérlet napján maga kérte az utógondozói ellátás megszüntetését, mert „nem tud megfelelni a feltételeknek”. A jelentés kétségbe vonta, hogy ez szabad döntés volt. A fenntartó egyik képviselőjével folytatott beszélgetésben felvetődött, hogy belezsarolhatták. Egy volt nevelő szerint Vásárhelyi más fiataloknál is így járt el, papíron megszűnt az ellátásuk, valójában ő „adott nekik menedéket”. Felvetődött az is, hogy Bencével pénzügyi visszaélést követtek el, mert az otthonteremtési támogatásából rávehették, hogy az egyik intézményi munkatárs ingatlanát áron felül vásárolja meg. Ennek vizsgálata a jelentés lezárásakor még folyamatban volt.

A vizsgálók szerint Bence öngyilkossága a fenntartótól kapott iratokban egyetlen alkalommal sem szerepelt. A történetét csak három munkanappal a határidő előtt tudták elkezdeni feldolgozni, mert a fenntartó többszöri kérésre sem adta át időben a dokumentumokat.

Bence halála után egy barátja, az otthon egykori lakója Budapesten tett feljelentést. Szeptember 22-én egy, az otthonban élő gyerek újabb bántalmazásról számolt be a gyámjának, és arra kérte, hogy ne értesítsék a bicskei rendőrséget és gyámhivatalt, mert az ott dolgozók „jóban vannak” az igazgatóval, és segítenének neki. A megyei szakszolgálat a fenntartót tájékoztatta, további intézkedést viszont a rendőrségi eljárásra hivatkozva nem tartott szükségesnek.

A megyei szakszolgálat egyik munkatársa azt javasolta egy gyámnak, hogy előbb győződjön meg róla, valóban történt-e feljelentés, mert „egy telefonhívásra” nem továbbítja az információt a fenntartónak. Egy gyám szerint amikor jelezte, hogy a feljelentő az otthonban élő gyerekeket is megnevezett, a főigazgatóság első lépésként titoktartási szerződést küldött neki.

„Mondom, oké, én ezt aláírom, de a gyerekekkel mi lesz?” – idézte fel. Az SZGYF a rábízott vizsgálatot a határidőig nem tudta lezárni. Arra hivatkozott, hogy az otthon 96 gyerekének és 106 dolgozójának meghallgatása hosszabb időt igényel, és kevés az országban a szexuális bántalmazás áldozataival foglalkozó szakember.

A gyereket ezután másik intézménybe helyezték, ahonnan megszökött, és Vásárhelyit hívta, hogy segítsen neki visszakerülni Bicskére, mert Kónya Endre igazgatóhelyettes szerint nem tarthatta a kapcsolatot az ott élő unokatestvérével és barátaival. Vásárhelyi ekkor azt kérdezte tőle, hogy „Miért akartok rosszat?”, amit a jelentés a feljelentések visszavonására tett célzásként értelmezett. Másnap Vásárhelyit felmentették a munkavégzés alól, a gyerek pedig visszavonta a vallomását, amelyet Kónya Endre foglalt írásba.

A bicskei rendőrség szeptember 28-án közölte, hogy elfogultság miatt helyben nem folytat nyomozati cselekményt. Az áttörést végül az RTL Házon kívül riportja hozta, amelyben két volt lakó arccal és névvel beszélt. Ezután Vásárhelyi kiköltözött az intézményből, új nyomozócsoport alakult, október 24-én pedig megszűnt a munkaviszonya, és előzetes letartóztatásba került.

A jelentés szerint az ügyet „csupa olyan ember tárta fel, akinek hivatalosan semmi köze nem volt az intézményhez”, vagyis volt dolgozók, a gyerekek és egy újságíró.

Október 6-án az ORFK arra kérte az SZGYF-et, hogy a nyomozás védelmében ne hallgassa meg a gyerekeket, ezért a fenntartó ezt nem is tette meg. A Fejér Megyei Kormányhivatal október 11-i célellenőrzése megállapította, hogy a gyerekek nem kaptak megfelelő tájékoztatást a történtekről, így sérültek a jogaik. Egyes munkatársak a tanúskodás előtt azt ismételgették a gyerekeknek, hogy „János bácsi ártatlan”, a megbízott igazgatónak munkáltatói utasításban kellett megtiltania a befolyásolásukat. Az intézményben aláírásgyűjtés indult az igazgató ártatlansága mellett, létrejött egy „János bácsi ártatlan” Facebook-csoport, helyi támogatói 2016-ban felvonulást is szerveztek.

Két igazgatóhelyettest egy hónapra felfüggesztettek, egyikük munkaviszonya később megszűnt. A jelentés szerint az iratokból nem derült ki, hogy a fenntartó megvizsgálta-e a vezetők korábbi szerepét a jelzések elfojtásában. Az SZGYF a 2016. november 11-i bicskei látogatásán „mindent rendben talált”.

A Székesfehérvári Törvényszék 2018 novemberében első fokon nyolc év fegyházra ítélte Vásárhelyit, az otthon egyik nevelőjét, Kunstár Bélát pedig szexuális visszaélés miatt másfél év, három évre felfüggesztett börtönre. Az ítéletet a Győri Ítélőtábla 2019. szeptember 10-én hagyta helyben. Az elsőfokú ítélet Vásárhelyi szakmai teljesítményét enyhítő körülményként vette figyelembe, amit a jelentés szakmailag vitathatónak nevezett. A gyerekeket a meghallgatásokra felkészületlen intézményi dolgozók kísérték, a rendőrség tájékoztatása szerint pedig a rendelkezésre álló gyermekmeghallgató szobát az ügyben egyszer sem használták.

A gyerekek hitelességét a bíróságon is támadták. A vádlott védője a másodfokú eljárásban úgy fogalmazott, hogy „valamennyi sértett deviáns viselkedésű, helyenként mentális betegségekkel küzdő vagy befolyásolható személyiség”, és azt kérdezte, „mennyire lehet hitelt adni nyilatkozataiknak”. Az elsőfokú ítéletben az is szerepelt, hogy az otthonban „általános volt a neveltek körében a pénzért, javakért, előnyökért mindenre hajlandóság”. A jelentés szerint az ilyen minősítések nem a konkrét állításra válaszolnak, hanem a gyerek egész személyét teszik hiteltelenné.

A jogerős ítélet után több áldozat kártérítést követelt a fővárostól, az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) és az SZGYF-től. 2020 nyarán az Emmi szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára arra kérte az egyik sértett ügyvédjét, hogy bizonyítékokkal támassza alá azt az állítását, amely szerint a fenntartó és a felügyeleti szerv folyamatos mulasztása nélkül a bántalmazás korábban kiderült volna. Az ügyvéd ezt megtagadta, és bírósághoz fordult. 2020 októberében az SZGYF a jelentés szerint három sértettel kötött peren kívüli egyezséget, a felek kölcsönös titoktartást vállaltak.

Itt van húszmillió, aztán írd alá, hogy erről nem nyilatkozol senkinek, befogod a szádat, írj alá titoktartást, és soha többet ne halljak rólad – foglalta össze a vizsgálatnak egy újságíró, hogyan kártalanította az állam az áldozatokat. A kegyelmi botrány után a Belügyminisztérium a titoktartás ellenére nyilvánosságra hozta a kártérítések teljes összegét. Több áldozat kötbért követelt, de az állam elutasította ezt, mert közérdekű adatnak minősítette az összeget. A jelentés szerint a minisztérium kommunikációja azt a látszatot keltette, hogy az áldozatokat elsősorban a pénz érdekli.

A jogi képviselettel is gondok voltak. Az áldozatok szerint ügyvédeik eleinte ingyenes segítséget ajánlottak, aztán a kártérítés lehetőségénél sikerdíjra váltottak. Egyikük szerint az ügyvéd a saját rokonához irányította őket, és a peren kívüli egyezség ellenére levonta a perre kikötött 20 százalékos sikerdíjat. A Magyar Ügyvédi Kamara tájékoztatása szerint hivatalból nem indíthat vizsgálatot, ehhez az ügyfél panasza kell.

Az Áldozatsegítő Szolgálat nyilvántartásában 2016 és 2019 között mindössze négy bicskei áldozat szerepelt, és egyiküket sem a rendőrség vagy a gyermekvédelem irányította oda. A jelentés szerint nincs adat arra, hogy a fenntartó vagy más ágazati szereplő valaha hosszú távú, minden áldozatnak elérhető pszichológiai vagy jogi támogatást nyújtott volna.

A vallomások visszavonatása miatt indult ügyben 2021-ben Vásárhelyit két év három hónapra, Kónya Endrét három év négy hónapra ítélték. Novák Katalin köztársasági elnök 2023. április 27-én kegyelmet adott Kónyának, Varga Judit igazságügyi miniszter még aznap ellenjegyezte a döntést. A jelentés emlékeztetett arra, hogy a kegyelem nem változtatta meg a jogerős ítélet ténymegállapításait, és nem jelentett felmentést.

A botrány után, 2024-ben az RTL rejtett kamerával rögzítette, ahogy Kónya ismét arra próbálta rávenni az egyik volt lakót, hogy videóra mondja, neki nem volt köze a történtekhez. Az otthon egyik volt nevelője szerint a rendőrség lefoglalta a felvételeket, és legalább nyolc tanúról tudott, 2026 áprilisáig mégsem hallgatott meg senkit.

A jelentés hosszan foglalkozott azzal, kik kerülnek gyermekotthonba, és miért nem hittek nekik a felnőttek. A szerzők szerint a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyerekek többsége mélyszegénységből, elhanyagoló vagy bántalmazó családból érkezik, ahol a szülők sokszor nem tudnak gondoskodni róluk, vagy maguk is betegek. A kiemelés szinte soha nem egyetlen esemény következménye, hanem egy hosszan tartó elhanyagolás vagy bántalmazás végpontja. Egyre gyakoribb az is, hogy maga a szülő jelzi, hogy nem tud tovább gondoskodni a gyerekéről, vagy a gyerek kéri, hogy ne kelljen a családjában maradnia.

A jelentés szerint a gyerekek ezért már sérülten érkeznek. Agresszívak, dühösek vagy éppen visszahúzódók lehetnek, kudarcot vallanak az iskolában, nehezen bíznak a felnőttekben. A szerzők hangsúlyozták, hogy ez nem a gyerek „rosszaságának”, hanem a feldolgozatlan traumáknak és a túlélésre kialakított mechanizmusoknak a jele. Maga a kiemelés is újabb traumát okoz, mert a gyerek elveszíti az otthonát, a testvéreit, a barátait, sőt a bántalmazó, de ismerős szülőt is, ami gyászt, félelmet és bűntudatot vált ki. Sokan azt tanulták meg, hogy a felnőttekben nem lehet megbízni, a közelségnek ára van, a segítségkérés pedig hiábavaló vagy veszélyes. A jelentés szerint ez teszi őket különösen kiszolgáltatottá azokkal szemben, akik figyelemmel, kedvezményekkel és szeretetnek álcázott közeledéssel nyerik meg a bizalmukat.

Ezekre a gyerekekre a szerzők szerint a bántalmazás mellett az előítéletek is ránehezedtek. Az „intézetis”, „gyivis” vagy saját szóhasználatuk szerint „zacis” gyerekekről sokan eleve azt gondolják, hogy problémásak, megbízhatatlanok, csak a figyelmet keresik, és nem kell komolyan venni, amit mondanak.

Mert ők csak gyivisek. Tudod, ezek a berögződött dolgok, hogy konkrétan majdnem csak koloncok, mert mi tartjuk el őket – mondta a vizsgálatnak egy gyám.

„Ha innen nézzük, ezt a csatát a gyerekeknek semmi esélyük nem volt megnyerni” – írták a szerzők arról, hogy a bicskei gyerekekkel szemben egy köztiszteletben álló, kapcsolatokkal és hatalommal rendelkező felnőtt állt.

A jelentés szerint Bicskén a gyerekek jelzéseinél nem az volt a kérdés, hogy veszélyben vannak-e, hanem az, hogy hihető-e, amit mondanak. A késve elmondott, töredékes vagy később visszavont beszámolókat, a gyerekek magatartási problémáit, sőt az igazgatóhoz való kötődésüket is a hitelességük ellen szóló érvként kezelték. A szerzők szerint ezek valójában a szexuális bántalmazás jellemző következményei. A szégyen, a bűntudat és az önvád miatt a gyerekek sokszor csak később, fokozatosan beszélnek, és ha a bántalmazó egy számukra fontos felnőtt, egyszerre kötődhetnek hozzá és félhetnek tőle.

A szerzők arra is kitértek, hogy hazudhatnak-e a gyerekek, ha szexuális bántalmazásról van szó. A jelentés szerint a gyerekek elleni szexuális bűncselekményeknél nem magasabb a hamis vádak aránya, mint más bűncselekményeknél. Ha mégis alaptalan a vád, a háttérben jellemzően egy felnőtt befolyása, egy családi krízis vagy egy szakszerűtlen kikérdezés áll.

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha nem vesszük komolyan azt, amit a gyerek mond – írták. Hozzátették, hogy a jelzés komolyan vétele nem azt jelenti, hogy minden közlést bizonyítottnak kell tekinteni, hanem azt, hogy nem szabad sem félresöpörni, sem túlreagálni.

A jelentés szerint a helyes kérdés ezért nem az, hogy egy gyerek „miért csak most mondja el”, hanem az, hogy mi akadályozta meg abban, hogy korábban biztonságosan elmondhassa. A szerzők szerint a gyerek nehéz viselkedése nem csökkenti a felnőtt felelősségét, hanem fokozottabb figyelmet tesz szükségessé, a határok megtartása pedig mindig a felnőtt feladata.

Nem várhatjuk el egy bántalmazott gyerektől, hogy »tökéletes áldozatként« viselkedjen. A feladatunk és felelősségünk az, hogy minden körülmények között meghallgassuk őket, higgyünk nekik és megvédjük azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak – áll a jelentés zárszavában.

A bicskei ügy után több új szabály született, a jelentés szerint azonban ezek nem tették biztonságosabbá a gyerekek helyzetét. 2014-től az intézménytől független gyámok képviselik a gyerekeket, Bicskén azonban az igazgató egy 12 pontos utasítással korlátozta a munkájukat.

Lekorlátoztak minket egy kápolnának nevezett raktárhelyiségbe, ott fogadtam a gyerekeket, mint valami munkaügyi központos – mondta a vizsgálatnak egy gyám. A gyámok ma is túlterheltek, és sokszor több száz kilométert kell utazniuk a gyámoltjaikhoz.

2024 szeptembere óta két év börtönnel büntethető, ha valaki elmulasztja a súlyos veszélyeztetés jelzését. A jelentés szerint ez „védekező jelzéskultúrát” hozott létre, a szakemberek mindent jeleznek, a rendszer pedig a rengeteg jelzés között nehezen veszi észre a súlyos eseteket.

A kegyelmi botrány után bevezetett kifogástalan életvitel-vizsgálatot a jelentés kifejezetten elhibázottnak tartotta. Szerintük a módszertant a rendvédelmi és honvédelmi állományra dolgozták ki, nem a gyermekvédelemre jellemző bántalmazási mintákat keresi, ráadásul három-öt hónappal is elhúzhatja a felvételt. Példaként a Szőlő utcai javítóintézet volt vezetőjét, Juhász Péter Pált hozták, aki alkalmasnak és kifogástalan életvitelűnek minősült. A minisztérium a jelentés szerint 2026 májusa óta felel az alkalmassági vizsgálatokért, és egy új, többlépcsős rendszeren dolgozik, a kifogástalan életvitel vizsgálat kivezetése azonban nem jelentheti az ellenőrzés teljes elhagyását.

A dolgozói fluktuáció 2018 óta nagyjából háromszorosára nőtt, egy felsővezető szerint a rendszerből mintegy 1200 ember, az engedélyezett létszám ötöde hiányzik. Vásárhelyi utódja azt mondta a vizsgálatnak, hogy Bicske rossz híre miatt olyat is behívtak interjúra, aki „csak targoncás volt korábban”. A jelentés ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy Bicske a többi intézménynél jobb anyagi helyzetben volt, vagyis a visszaéléseket nem a pénzhiány magyarázza.

Ma Magyarországon Bicske nem a múlt története, hanem egy máig működő, hibás rendszer tünete – írták.

Egy nevelő szerint a mai bántalmazási protokoll sem rendezi, mi a teendő, ha magára az igazgatóra kellene jelezni.

„Most is az van, hogy ha jelzés van a gyermekotthonon belül, azt az igazgató írja alá. És mi van, ha ő ellene kellene jelzést tenni?” – mondta. A jelentés ezért azt javasolta, hogy a gyerekek és a dolgozók az intézményvezető megkerülésével, akár névtelenül is jelezhessenek, és a jelzőt védelem illesse meg a megtorlással szemben.

A vizsgálat után a minisztérium több lépést kezdeményezett az SZGYF-nél. Egyenként átvizsgálják mindazoknak a gyermekvédelmi dolgozóknak az ügyét, akikkel szemben legalább három jelzés érkezett határátlépésről vagy bántalmazásról. A kormány közlése szerint ez 48 embert és összesen 199 jelzést érint. Speciális protokollt vezetnek be a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélés gyanújára, igazságügyi szakemberekből mobil vizsgálócsoport alakul, és megvizsgálják, hogyan használták fel a bicskei otthonból kikerült fiatalok életkezdési és otthonteremtési támogatását.

A kormány egymilliárd forintos Gyermekvédelmi Jóvátételi Alapot is létrehozott. Ehhez 2027. január 1-jétől fordulhat bárki, aki akár csak egy napot is töltött a gyermekvédelmi rendszerben, és úgy érzi, sérelem érte. Az alap nem fizet készpénzt, hanem pszichológiai, egészségügyi, jogi, lakhatási, tanulási vagy munkába állási segítséget nyújt. Ehhez nem kell korábbi hatósági vagy bírósági döntés, elég, ha az érintett nyilatkozik a sérelemről.

A jelentés külön fejezetben elemezte a bicskei ügy sajtóját. Eszerint a kitüntetési botrány idején a független sajtó intenzíven foglalkozott az üggyel, a kormányközeli sajtóban viszont „gyakorlatilag teljes volt a hallgatás”. A kegyelmi botrány után egyes lapok Kónya Endrét mentegették. A Mandiner például azt írta, hogy Novák Katalin egy „lelkes, munkáját odaadással végző” tanárembernek adott kegyelmet.

A segítők szerint a nagy visszhangot kiváltó megjelenések után a fiatalok egy része kibillent az egyensúlyából.

A jelentés szerint egyes cikkek szükségtelenül részletesen írták le a bántalmazást, mások „problémás”, „javíthatatlan” gyerekként mutatták be az érintetteket, ami tovább gyengítette a hitelességüket. A szerzők arra is figyelmeztettek, hogy a köznyelvben használt pedofil kifejezés szakmailag pontatlan. Az elkövetőknek csak kisebb része ilyen, és bár a bicskei ügy jellemzői erre utalnak, diagnosztikai eszköz híján ezt nem lehet biztosan kimondani.

A kormány 2026. május 14-én rendelte el a bicskei otthonban 2005 és 2025 között történt jogsértések kivizsgálását, a feladatot a kormányhatározat a belügyminiszterhez és az igazságügyi miniszterhez rendelte. Az államtitkárság formális felhatalmazás nélkül, szakmai egyeztetés keretében kapcsolódott be. A jelentés szerint ezért a tárcák közötti koordináció „nem volt optimális”. A vizsgálat július 1. és augusztus 19. között zajlott, a szerzők a kormány tájékoztatása szerint mintegy 7000 oldalnyi hatósági, fenntartói és intézményi iratot vetettek össze interjúkkal. Három otthoni dolgozóval, egy gyámmal, egy újságíróval, egy intézményvezetővel és két felsővezetővel beszéltek. Az áldozatokat nem kérdezték meg, mert ehhez nem tudtak biztonságos, hosszú távú támogatást nyújtani.

A szerzők szerint az iratanyag „hiányos és töredezett”, több kulcsfontosságú dokumentumot nem kaptak meg. A fenntartó azt közölte, hogy iktatórendszere nem tette lehetővé a visszakeresést, a 2013-as átadáskor adatok vesztek el, és saját adatbázisát sem tartja teljesnek. A jelentés szerint ezeket az iratokat korábban soha senki nem kérte ki, az ügy dokumentumait ez a vizsgálat kapcsolta össze először.

Börtönbe zárhatnánk minden egyes felnőttet, aki valaha betette a lábát a bicskei gyermekotthonba és közrehatott a bántalmazó közeg fenntartásában, a Szőlő utcai ügy akkor is megtörténhetett volna. Amíg a rendszer változatlan marad, újabb és újabb »Bicskékkel« kell majd szembenéznünk – zárul a jelentés.

(Index)