A Vas megyei Boba Község Önkormányzata 2008. november 28-án a második világháború idején a falu vasútállomását ért légitámadásban életüket vesztett polgári és katonai áldozatokra emlékezik. 1944. október 13-án több ellenséges repülőgépről fedélzeti géppuskatűz zúdult a falu vasútállomásán veszteglő német katonai- és bánsági magyar menekülteket Nyugat felé szállító szerelvényre. A több hullámban végrehajtott támadás következtében Boba területén meghalt hat bánsági menekült, két német katona és egy helybeli lakos. Rájuk emlékeznek pénteken a bobai temetőben felavatandó hősi emlékműnél.

A bobai vasútállomás mai képe (Fotó: Hering József)
Az 1944. október 13-án végrehajtott bobai légitámadásnak a kilenc halálos áldozaton kívül számos sebesültje is volt, akik közül az útját Németország felé folytató vonaton nyilván többen is meghaltak. Az Árpád-korban alapított Boba eddigi történetének ez a légitámadás volt a legtöbb halálos áldozatot követelő tragikus eseménye. Oskó Emil a falu római katolikus plébánosa annak idején a Historia Domusba azt jegyezte be, hogy a légitámadásnak a kilenc halotton kívül 25-30 sebesültje volt.
A bobai plébános közléséből azt is megtudjuk, hogy a bánsági magyarok Temesvár környékéről, azaz a történelmi Temes vármegye településeiről az akkor már közeledő szovjet megszállók és a nyomukban sompolygó, a magyar és német lakosságot gyilkolászó román Maniu-gárda elől menekültek Németország felé. A Bobán meghalt hat bánsági áldozatot 1944. október 14-én a falu temetőjében koporsó nélkül, közös sírba temette Oskó Emil plébános.
A légitámadás során két vonatkísérő német katona is elesett. A német katonákat 1944. október 15-én katonai tiszteletadás mellett Garam Zoltán bobai evangélikus lelkész temette el magyar és német nyelven a falu temetőjében.

Az egyetlen helybeli áldozat
(Fotó: Szeles)
Káldos Sámuel géplakatos személyében volt egy bobai áldozata is az ellenséges légitámadásnak. Az akkor ötvenéves Káldos Sámuel a támadás idején a vasútállomás melletti szántóföldön őszi vetést végzett és közben érte a halálos géppuskalövés. Nemrégen tért haza a kárpátaljai és a felvidéki frontról, ahol fegyvermesterként kivette részét e két magyar országrész visszatérítéséből.
Káldos Sándor sírjának kivételével a háború utáni időkben arcpirítóan alakult a légitámadás folyamán Bobán meghaltak nyughelyeinek sorsa a falu temetőjében. A két német katona – pontosabban három, mert egy Várpalotán elesettet is itt temettek el – sírját a szocializmus évtizedeiben az iskolás gyerekek, de leginkább Káldos Sámuel leánya, Imre Ferencné lelkiismeretesen ápolták egészen addig, amíg a keményvonalas kommunista hírében álló Horváth Csaba jegyző engedélyt nem adott a katonasírok rátemetéssel történő megszüntetésére. A világ civilizált fertályában ez nem szokás, pontosabban katonasírokat megszüntetni nem szabad.

Imre Ferencné a bánsági menekültek jeltelen közös sírjánál (Fotó: Hering)
A hat bánsági menekült jeltelen sírját az elmúlt évtizedben benőtte a gaz és a cserje. Korábban ezt a közös sírt is Imre Ferencné Káldos Piroska tartotta rendben, de a most nyolcvanéves asszonynak erre már nincs ereje. Ennek a tömegsírnak a rendbetétele és megjelölése még előttünk álló feladat.
Boba község temetőjében 2008. november 28-án pénteken, meghívott vendégek jelenlétében felavatják az 1944. október 13-án végbement gyilkos légitámadás kilenc halálos áldozatának emlékművét. Rostáné Piri Magda evangélikus esperes és dr. Koltai Jenő római katolikus esperes végzi az emlékmű megszentelését. A nemrég elkészült emlékmű talapzatára halottak napján a bobaiak már előre elhelyezték a kegyelet virágait.

A felavatandó hősi emlékmű (Fotó: Gyömörey Károly)
Hering József – bobai lakos