Európa-szerte a berlini fal lebontását ünneplik, és furcsán néznek mindazokra, akik nem fogadják ezt olyan kitörő örömmel. A magyar emberek többségének nincs mit ünnepelnie.
Félreértés ne essék, nem a berlini fal lebontásával van a probléma. Minden józanul gondolkodó ember örül, hogy a berlini falat lerombolták. A gond az elmúlt két évtizeddel van, az a valódi baj, hogy a magyar fal még áll. Amíg a német népnek és kormányoknak volt kellő bátorságuk lerombolni mindazt, ami elválasztotta németet a némettől, addig nálunk idegen érdekeket kiszolgáló kormányok építették jó "kőművesként" tovább, magasabbra, vastagabbra a magyar falat.
Amíg az európai nemezetek szabaddá váltak, addig nálunk a privatizáló parlamenti politikai pártok felszámolták a magyar feldolgozóipart, könnyűipart, élelmiszeripart; kisemmizték a gazdákat, orvosokat, pedagógusokat, tűzoltókat, vállalkozókat, a bérből és fizetésből élőket.
Az úgynevezett "rendszerváltó" politikusok - többen a mai napig nemzeti álarc mögé bújva - gyáván meghátráltak minden egyes esetben, ha a határon túli testvéreink felé kezdett vékonyodni a magyar fal. Elárultak szinte mindent, ami fontos volt a nemzetnek: a jelképeinket, a történelmünket, a határon túli testvéreinknek visszaadandó magyar állampolgárságot, a székelység önrendelkezéséért folytatott harcát.

A Benes-dekrétumok tovább élésével, a szlovák nyelvtörvényt övező közönnyel pedig Európa ismét elárulta a magyarságot. Az Európai Parlament cinikus viselkedésével tovább gerjeszti az amúgy is elharapódzó magyargyűlöletet a Kárpát-medencében.
A németeknek kellett lebontani a berlini falat, a magyaroknak kell szétverni a magyar falat. Fontos történelmi pillanat volt a berlini fal leomlása, de számunkra még fontosabb lesz a magyar fal lerombolása, mert a Jobbik ízzé-porrá fogja zúzni azt a falat, amelyet magyar és magyar közé emeltek.
Szegedi Csanád
EP-képviselő (Jobbik)