A műsor felétől a trianoni diktátum helyett feltételezhető választási csalásról kaphatunk képsorokat, ami érdekes lehet, de semmiképpen sem kapcsolható az I. világháborút lezáró diktátumhoz.

Amit hiányoltam a műsorból, az az előzmények bemutatása, milyen módon gyengítették folyamatosan a magyar államot különböző módszerekkel. Hogyan volt az lehetséges, hogy négyévnyi háborús szenvedés után a vesztes monarchiából kiszakadt csehek, románok, szerbek készen álltak Magyarország elleni harcra, miközben Magyarország bakái saját tisztjeiket fegyverezték le.

Még nem ért véget a többéves öldöklés, mikor Wilson amerikai elnök megfogalmazza a 14 pontot, mellyel minden jövőbeni háborúskodást lezárna. Mindez illúziónak bizonyult, hiszen a háborút követő világrend kevesebb mint húsz év alatt összeomlott. Az antant hatalmak kapzsisága, bosszúvágya, elvakultsága nem hozta el a kívánt világbékét, hanem újabb háborúk melegágya lett, következménye a mai napig észrevehető magyarellenesség.

A filmben többször elhangzik a "békeszerződés" (Friedensvertrag) szó. Mivel a magyar küldöttség az előkészítő tárgyalásokban nem vehetett részt, Magyarország érdekekeit figyelmen kívül hagyták, nem beszélhetünk szerződésről, sokkal inkább diktátumról. Ugyanez történt a Breszt-Litovszk-i "békekötés" megkötése esetében, amit az orosz fél pár hónappal később egyoldalúan felmondott, hivatkozva arra, hogy erőszakkal kényszerítették az aláírásra. ("Némi" késéssel ugyan, de mi is követhetnénk az orosz példát.) Trockij találó megjegyzése magáért beszél: "Az emberek legnagyobb részével most találkoztam először. Felesleges hangsúlyozni, hogy még benyomásom sem volt róluk. De azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy magasabb szintre számítottam. Az első találkozásból leszűrt véleményem a következőképpen összegezhető: ezek az emberek nem képesek felmérni ellenfeleik erejét, de a sajátjukkal sincsenek tisztában." Valószínűleg ugyanebben a szellemiségben döntöttek Magyarország sorsa felett.

Ordas hazugságot hallhatunk Laure Neumayer francia politológustól, aki szerint Magyarország az I. világháború előtt lábbal tiporta a kisebbségek politikai jogait. Nem vagyok sem történész, sem politológus, de a meglévő ismereteim szerint Horvátország királyválasztási joggal rendelkezett, Ludovít Stúr (Stúr Lajos) a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Magyarország ellen szlovákokat toborzott, majd lázadást szított a Magyar Királyságon belül, országgyűlési képviselő lehetett Pozsonyban, Ugyanígy helyet kapott a magyar Országgyűlésben Alexandru Vaida Voevod (Vajda Sándor), román képviselő, Románia későbbi miniszterelnöke, aki nem átallott 1907-ben magyarellenes verssel több képviselőt megbotránkoztatni. 1928-ban az elcsatolt Aradon így fejtette ki politikai nézeteit: "Én azt mondom, hogy a kisebbségek semmi kíméletet nem érdemelnek..."

Ennek tükrében érthető, hogy egy mondatot sem szólnak a magyarokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésről, bevagonírozásról, erőszakos kitelepítésről.

A filmben látható úzvölgyi incidensről ne higgyük azt, hogy az csak egy elszigetelt jelenség, a dormánfalvi polgármester magánakciója. Ez a románosítási igyekezet az élet minden területén megfigyelhető. Az újonnan felhúzott hagymakupolás templomok sokasága, a híres magyar emberek elrománosítása, nemlétező történelmi események bemutatása is ebbe a sorba illik. Így lett Kinizsi Pálból Paul Chinezu vagy Mihai Viteazul (Vitéz Mihály) Erdély fejedelme, aki ezt a címet soha nem viselte. A románok nincsenek egyedül a történelemhamisításban, részt vesznek benne a szlovákok, ukránok is. Történelmi nagyjainkról, sportolóinkról "derül ki" szlovák származásuk, és az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a misztikus csodákhoz mérhető "felfedezéseken". Az "EU-konform" Ukrajna pedig törvénybe foglalta azt a csalárdságot, miszerint a magyarság Kárpátalján nem őshonos nemzet. Állításuk szerint azért, mert a magyarság anyaországgal rendelkezik.

Nagyhatalmi segítséggel elvették területeinket, javainkat, jelenleg pedig történelmünket írják át a maguk szája íze szerint. Ne feledjük el azt, hogy Magyarország szétszabdalása a románok, csehek és szerbek által eljuttatott hamis információk (pl.: hajózható Ipoly, Debrecenben csak a csendőrök magyarok) miatt is következhetett be.

A hozzászólásokban 1000 éves elnyomásról olvashatunk. Kérdem én, ha 1000 éven át elnyomtuk őket, akkor hogyan tudták megőrizni kulturális örökségüket, nyelvüket, hagyományaikat, hogyan tölthettek be fontos tisztségeket?  A válasz kézenfekvő: nem voltak elnyomva, mindenki előtt ott állt nemzetiségtől függetlenül a felemelkedés lehetősége. Elnyomás és érvényesülés együtt nem fér meg egymás mellett, mert akit elnyomnak, az nem kerülhet vezető tisztségbe. Így tisztelettel kérjük a szomszédos országokat a történelemhamisítás leállítására.

A történelem megpróbálta a magyar sebeket gyógyítani, tárgyalással, békés úton többségében magyarlakta területek kerültek vissza, melyeket 1947-ben megint elvettek. Amit nem értek, hiszen mindkét szomszédunk ugyanúgy mint mi, Németország pártján állt. Szlovákia nem restellte magát 1939-ben előzetes hadüzenet nélkül Lengyelországot megtámadni, majd részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban. A román hadsereg pedig már rég átlépte a román-szovjet határt, amikor Magyarország csatlakozott a hadjárathoz.

Ki kell mondanunk, az 1947-es "békeszerződés" nem vette figyelembe a magyar érdekeket, a trianoni utódállamok háborús részvételét.  1975-ben aláírásra került a Helsinki Záróokmány, melyben hazánk is elfogadta többek között a határok sérthetetlenségét. Ezzel a kör bezárult...

Mit lehet(ne) tenni a szomszédos országokban élő magyar nyelvű nemzettársainkért? Hogyan tudnánk megértetni a nagyvilág közvéleményével álláspontunkat? Egy szoborállítás nemes cselekedet, de nem elegendő, ugyanis a háború még mindig folyik ellenünk, igaz, nem szalonokban, kávéházakban, hanem az interneten keresztül (is). Egy megmondóember szerint, ha vissza akarjuk kapni területeinket, akkor menjünk az Urál-hegység lábaihoz...

Annyit kérnék a hozzászólóktól, legyenek szívesek az egyéb pejoratív jelzőket a szomszédos népekkel kapcsolatban elhagyni és inkább megoldásokat javasolni a békés egymás melletti élés érdekében. Nemcsak mi szenvedünk a trianoni döntés miatt, hanem ők is. Amit a nagyhatalmak elrontottak, azt nekünk, a Kárpát-medencében élő népeknek közösen kell megoldanunk.

"A történelem tényeken és nem álmokon alapul. Addig, amíg a szomszéd kertjét dézsmálva a sajátjukként árulják az almát a piacon, nehéz lesz jó szomszédként közös nevezőkre jutni." (Körkép.sk)