Kedves olvasónk versét és gondolatait közöljük az alábbiakban, melyeket portálunk számára juttatott el a nap folyamán.
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék egy általam írt verset megosztani a kultúra rovatban.
Sokszor érezhetjük magunkat úgy, hogy megfáradunk hitünkben, az élet maga a küzdelem és ezt a küzdelmet nem hagyhatjuk abba, nem húzhatjuk ki magunkat belőle. Ha sokszor reménytelennek is tűnik, mégsem az. Hiszem hogy velünk van az igazságos Isten és erőt meríthetünk tanításaiból, hiszen ahogy a mondás is tartja: ha Isten velünk, ki ellenünk?
Rácz Edvárd: A Te kezed
Beteg világ, gyengélkedő emberiség.
Hova tűnt az mi szép, hol az érték?
Ugyanazon vétkek, más a mérték.
Nyújtod a Te kezed, add hogy el is érjék.
Mennyi bűn? Már nem is tudom számolni.
Magamnál jobban senki se tud engem vádolni.
Szerettem bűnben, a szűk Úton járni gyűlöltem.
A Te kezed cirógatja arcom, pedig gabona helyett
Pelyvát gyűjtöttem csűrömbe.
Nem kell már az ámítás, füstös szobákban
Kiöntött itókák mámorító íze.
Nem kell a kényelem, ha végtére a sötétségben veszek el.
Fenyítsen meg a Te kezed az Életre, ha kell ezerszer.
Eljő egyszer fényed újra, s betölti a gyarló mindenséget.
Lesznek még testvérek az ellenségek.
Bocsánatot nyer majd minden vétek
S a Te kezed lesz, mely körül öleli majd e lázas emberiséget.