"A kormány csak négyéves időtávban gondolkodik", "az nyeri a választásokat, akinek több pénze van", " nem számítanak a programok, csak a propaganda", "a választókat rendszeresen félrevezetik", "az egymást váltó kormányok tönkreteszik mindazt, ami jó volt elődeik kormányzása alatt", a "polgárok nagy része el sem megy szavazni", "az embereket nem érdekli a politika", a "parlamenti képviselők szavazógépként bármit megszavaznak, amit kívánnak tőlük, választóik akaratára, érdekeire pedig fütyülnek".
Ismerős mondatok? Nos, elemzők, újságírók, sőt maguk a politikusok is kimondják ezeket a mondatokat, mégse merészeli senki levonni a végső tanulságot: a demokrácia mint rendszer megbukott. Aki ilyesmit mond, az eretneknek számít, vagyis "náci" lesz "fasiszta", esetleg "terrorista". Pedig ha egy test életfontosságú szervei betegek, akkor az egész test is súlyos beteg. Akkor is az, ha tilos kimondani.
Persze föl lehet tenni a kérdést: ha nem tartom jónak a demokráciát, mit javasolnék helyette? Semmit sem javasolok helyette, egyelőre annak is örülnék, ha legalább nyíltan meg lehetne tárgyalni a demokráciával kapcsolatos roppant súlyos kérdéseket. És nem lehet elintézni a bajokat azzal, hogy "miképp Churchill is megmondta, a demokrácia rossz rendszer, de nincs nála jobb". Mennyivel okosabb volt Platón, aki végiggondolta, melyik a legjobb állami berendezkedés? A nagy görög filozófus arra a következtetésre jutott, hogy a demokráciánál illetve a diktatúránál van jobb rendszer, éspedig a kettő valamiféle keveréke, amit ma talán alkotmányos monarchiának lehetne nevezni. (Igaz, van olyan Platón-írás, amelyben az egyeduralmat dicséri, más művében pedig az arisztokratikus köztársaság mellett tör lándzsát, de a demokráciát már ő is leírta, látva az athéni demokrácia vergődését.)
A demokrácia fő erénye az lenne, hogy a "nép uralmát valósítja meg". Saját tapasztalataink alapján tegyük föl a kérdést: tényleg a nép kormányoz 1990 óta Magyarországon? Van-e bármi értelme "népuralomról" beszélni akár itt, akár másutt a nyugati világban? Vagy jó a demokrácia, csak rosszul valósítják meg, mint egykor a szocializmust? És nem borzasztó, hogy miként egykor a szocializmus rendszerét nem volt szabad kritizálni, úgy most a demokrácia az, amely "szent és sérthetetlen"? És egyáltalán elvi alapon nézve, lehetséges egyáltalán a népuralom? Van a népnek akarata? Nem úgy van az, mint az Ember tragédiájának athéni színében, ahol a "demagógok" az uralkodó rétegek érdekeinek megfelelően félrevezetik a népet? Nem mindig így történik? Ha nincs és nem is lehet demokrácia a családban, a munkahelyen, a hadseregben, az iskolában, vagyis az élet legfontosabb területein elképzelhetetlen többségi szavazással dönteni, akkor hogyan lehetséges, hogy egy társadalom demokráciában éljen? Ha a kisebb közösségekben be nem vallottan ugyan, de nem lehet demokrácia, akkor ezekből a kisebb közösségekből felépülő nagyobb közösségben hogyan akarják mégis megteremteni? Nem lehetséges, hogy a hatalmat kézben tartó pénzoligarchia érdekei kívánják ennek az úgynevezett demokráciának a fenntartását? Hiszen a pénzoligarchia az, amely a sajtó révén vezetgeti, és a kívánt irányba terelgeti a közvéleményt. De ha így van, nem kellene végre befejezni ezt a szemforgató demokrácia-kultuszt?
A kérdés tehát következő: a demokrácia elvileg jó, csak a megvalósításba csúszott hiba, vagy elvileg is egy teljesen elhibázott elképzelés az emberi társadalmak működéséről? És végül, ha én ezeket a kérdéseket fölteszem, akkor én fasiszta vagyok?
Perge Ottó
