A National Geographic a történelem tíz legjobb áprilisi tréfája közé sorolta az alábbi levelet, melyet látszólag a csurka.istvan@miep.hu címről küldött máig ismeretlen tettes 2005. április 1-jén hajnalban a szerkesztőségeknek és egyéb címekre.
NYÍLT LEVÉL A MAGYARSÁGHOZ
Kedves Honfitársaim!
Több évtizedes közéleti tevékenységem után, 72. életévemben most úgy döntöttem: búcsút intek a politikának, és hátralevő esztendőimben már csak írni fogok.
Ezúton kérek bocsánatot, különösen a hithű MDF-esektől és MIÉP-esektől, hogy III/III-as beszervezésemet csak évekkel a rendszerváltozás után, '93-ban vallottam be, amikor már az új politikai elitbe is bekerültem. Próbáltam korábban is, de csak Antall - ügynökmúltammal való - zsarolása adta meg az elégséges okot. Megkövetem harcostársaimat is, akiket az elmúlt néhány évben ügynököknek bélyegezve sorra kirúgattam a magyar igazság pártjából.
Belátom: a nemzeti radikalizmust vakvágányra vezettem. A MIÉP csak politikai gőzlevezetőként működött; az össztársadalmi folyamatokra egyáltalán nem volt hatással, legfeljebb a filoszemita, balliberális oldalnak adtam táptalajt. Nem tudom, hogy a MIÉP még számottevő politikai tényezővé válhat-e... De velem már biztosan nem. Benyújtottam lemondásomat a párt megmaradt elnökségének, átadom irodámat, és megszüntettetem ezt az e-mail címemet is. Ez az utolsó levelem.
Most már elég pénzt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy nyugdíjas éveimben biztonságban, boldogan éljek. Véget vetek annak a harcnak is, melyet a keresztényekkel vívtam a házasság intézményével szemben, az élettársi viszony népszerűsítéséért, ezért hamarosan feleségül is veszem Papolczyné Balla Gizellát, a MIÉP sokak által alaptalanul támadott - hiszen sikeres - kampányfőnökét.
Barátaim, soha ne térjetek le a magyar útról! Csak én megyek, a kő marad... Az Író helyett a Könyvet válasszátok!
Üdvözlettel:
Csurka István,
a MIÉP volt elnöke
Kedves Honfitársaim!
Több évtizedes közéleti tevékenységem után, 72. életévemben most úgy döntöttem: búcsút intek a politikának, és hátralevő esztendőimben már csak írni fogok.
Ezúton kérek bocsánatot, különösen a hithű MDF-esektől és MIÉP-esektől, hogy III/III-as beszervezésemet csak évekkel a rendszerváltozás után, '93-ban vallottam be, amikor már az új politikai elitbe is bekerültem. Próbáltam korábban is, de csak Antall - ügynökmúltammal való - zsarolása adta meg az elégséges okot. Megkövetem harcostársaimat is, akiket az elmúlt néhány évben ügynököknek bélyegezve sorra kirúgattam a magyar igazság pártjából.
Belátom: a nemzeti radikalizmust vakvágányra vezettem. A MIÉP csak politikai gőzlevezetőként működött; az össztársadalmi folyamatokra egyáltalán nem volt hatással, legfeljebb a filoszemita, balliberális oldalnak adtam táptalajt. Nem tudom, hogy a MIÉP még számottevő politikai tényezővé válhat-e... De velem már biztosan nem. Benyújtottam lemondásomat a párt megmaradt elnökségének, átadom irodámat, és megszüntettetem ezt az e-mail címemet is. Ez az utolsó levelem.
Most már elég pénzt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy nyugdíjas éveimben biztonságban, boldogan éljek. Véget vetek annak a harcnak is, melyet a keresztényekkel vívtam a házasság intézményével szemben, az élettársi viszony népszerűsítéséért, ezért hamarosan feleségül is veszem Papolczyné Balla Gizellát, a MIÉP sokak által alaptalanul támadott - hiszen sikeres - kampányfőnökét.
Barátaim, soha ne térjetek le a magyar útról! Csak én megyek, a kő marad... Az Író helyett a Könyvet válasszátok!
Üdvözlettel:
Csurka István,
a MIÉP volt elnöke
(Kuruc.info)
