A minden izraeli és zsidó témára fogékony libsi sajtó teljesen elhallgatta a tényt, hogy Hiller István oktatási és kulturális miniszter 2008. január 29-én a Magyar Köztársaság tel-avivi nagykövetségén személyesen tüntette ki a Pro Cultura Hungarica díjjal a vallási megszállottságáról is elhíresült Naftali Kraus izraeli írót és újságírót. Az elhallgatás oka az lehet, hogy Kraust a hazai és az izraeli zsidóságon belül is sokan tartják fasisztának, fajvédőnek és a különböző vallások, népek közötti rasszista gyűlölet szítójának.

Hiller haver Tel-Avivban átadja az emlékplakettet a judeonáci Naftali Krausnak. Háttérben a kijáró, az ávósivadék Breuer Péter

A kitüntetést megelőzte egy bírósági per: a Fővárosi Ítélőtábla 2007. november 13-án jogerősen elmarasztalta a Naftali Kraus Az áldozat visszatér című önéletrajzi könyvét megjelentető PolgArt Könyvkiadót. A feljelentést Hering József tette, mert könyvében Kraus súlyosan megsértette a személyiségi jogait, szakmai és emberi jó hírnevét. Békés Tamás, a PolgArt Kiadó ügyvezető igazgatója a megsértett újságíró ellen ügyvédként felvonultatta dr. Egri Oszkárt, a Mazsihisz szóvivőjét, jogi képviselőjét, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem előadóját és egyben a holokausztpénzek bevasalóját, valamint Hering József féktelen antiszemitizmusának bizonyítására tanúként dr. Haraszti Györgyöt, az ominózus Kraus-könyv felelős szerkesztőjét, holokauszttörténészt és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető professzorát.

Hering József mégis megnyerte a pert, de a bíróság által neki megítélt perköltségnek és a becsületsértésért járó pénznek bottal ütheti a nyomát, mert Békés Tamás időközben inkább felszámolta a könyvkiadóját, csakhogy ne kelljen fizetnie a gojnak. A tanulság ebből is az, hogy a zsidók mindent megengedhetnek maguknak, belegázolhatnak mások becsületébe, rasszista alapon sértegethetnek, gyalázkodhatnak, de végül a felelősség alól valamilyen trükkel mindig kibújnak. A magyarok bűnösségéről szónokló Egri Oszkárnak, Békés Tamásnak, Haraszti Györgynek meg a bandájukba tartozó Vince Mátyásnak, Gerő Andrásnak és a többieknek nem sokat jelent a keresztény magyarok gyalázása, megalázása. Csak ők léteznek, csak nekik jár a jóvátétel és az igazságtétel.

A Pro Cultura Hungarica emlékplakett eddig igen rangos és megtisztelő elismerés volt, amely – a hivatalos indokolás szerint – a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében, terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgárok részére adományozható. Naftali Kraus ezen kritériumok egyikének sem felel meg, sőt amint alább példázzuk, magyar és héber nyelvű írásaival, megnyilatkozásaival fél évszázada pontosan az ellenkezőjét cselekszi: még a zsidók szerint is magyargyűlölő, fajvédő, fasiszta nézeteket terjeszt. A több mint egy tucat magyar nyelvű, Magyarországon kiadott könyve a zsidó vallás, imádságok és a Talmud bölcseinek megismertetésének szándékával íródtak.

A Pro Cultura Hungarica emlékplakettet korábban többek között megkapta Koidzumi Hirosi japán színigazgató és rendező, aki japánra fordította Örkény István Tóték című darabját, hazájában magyar népművészeti kiállítást finanszírozott és magyarországi művészegyütteseket hívott meg vendégszereplésre a saját számlájára. Megemlíthetjük még Ted Hughes angol költőt is, aki lefordította Pilinszky János versgyűjteményét. S ezzel szemben mit tesz a judeonáci Kraus? Az Élet és Irodalom hasábjain nekiront Ungvári Tamásnak, kétségbe vonja annak zsidóságát, mert az utóbbi számára fontosabb Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály és Petőfi Sándor, mint a héber nyelven alkotó költők.

Naftali Kraus az Áldozat visszatér című magyar nyelvű „művében” félreérthetetlenül fasiszta és fajvédő nézeteket terjeszt. A magyar hölgyekről szólva többször is a jiddis siksze szót használja, amelynek magyar jelentései a következők: undorító, ocsmány lény, csúszó-mászó állat és nem zsidó nő. A könyvében ezen kívül fasisztának nevezi a magyarság egyik állócsillagát, Muráti Lilit, míg Hering Józsefet az Izraelt bíráló írásaiért olyan paranoid, üldözési mániában szenvedő, házasságszédelgő és antiszemita őrültnek nevezi, aki az arab propaganda uszályába került. Kraus gyűlöli a nem zsidókat, de még jobban a magyar kultúrán nevelkedett, s szerinte nem elég jó zsidókat.

„Szóbeszéd tárgyát képezik Kraus faji-vallási káderezései, amikor is valaki zsidóságát és gójságát vizslatja. Nyilvánosan megkülönböztetni valakit azért, mert nem született zsidónak: az az antiszemitizmus megfordítása” – írja nagyon helyesen a Pro Cultura Hungarica díjas Naftali Krausról Novák Attila újságíró, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke. De Kraus nem éri be a fajkutatással, hanem a sulykot még jobban elvetve könyvében azt is leírja, hogy Magyarországon a zsidók és a keresztények közötti vegyes házasság mocsara és hínárja még a holokausztnál is nagyobb tragédiát jelent a zsidók számára. Ungvári Tamás sem véletlenül állítja Krausról, hogy egy fundamentalista zsidó szekta inkvizítora. De nekünk Kraus tel-avivi kitüntetéséről leginkább a Judapest.org nevű zsidó kulturális portál január 31-ei vélekedése tetszik: „Faszkorbácsot, faszkorbácsot, faszkorbácsot mind a kitüntetőnek, mind a kitüntetettnek”.

Naftali Kraus Pro Cultura Hungarica díjának kijárója, mint ahogyan korábban Judit Varnai-Shorer izraeli nagykövet esetében is, egyértelműen az ávósivadék Breuer Péter, Hiller István miniszteri tanácsadója. Naftali Kraus rasszista förmedvényei egyébként a Breuer Press Internationálban és az Országos Rabbiképző honlapján jelennek meg rendszeresen.

Kíváncsian várjuk, hogy az alamuszi, minden nemzetellenes cselekedetet lenyelő, elhallgató magyar értelmiség ezúttal fölemeli-e tiltakozó szavát a Pro Cultura Hungarica díj ilyetén történt lejáratása ellen.