Tegnap este mintegy száz roma cigányt repítettek haza Írországból Bukarestbe. Ezzel véget ért a hónapok óta tartó cirkusz, többé nem láthatja az ember őket a főút mellett. Mintha Delhi nyomornegyedeiben, nem pedig Dublin külvárosában történt volna mindez. Mindannyian egyetlen nagy család tagjai voltak, és úgy érkeztek Írországba, hogy remélték: Románia friss EU-tagsága révén előnyös pozícióból indulhatnak errefelé. Állításuk szerint Írországban mezőgazdasági munkát akartak végezni, feljavítva életminőségüket. Mindössze azt nem értették meg, hogy a törvényeink szerint a romániai és bulgáriai állampolgárok Írországban engedély nélkül nem dolgozhatnak, és hivatalosan három hónapnál többet nem tartózkodhatnak itt, hacsak munkastátust fel nem tudnak mutatni. Nem követelhetnek juttatásokat, segélyeket, hála az új törvényrendszernek, amely kimondja, hogy még az ír polgárok sem számíthatnak egészségügyi biztosításra mindaddig, míg két évig nem éltek törvényesen az ország területén.

A romák tábort vertek tehát az M50-es mellett, Írország legforgalmasabb övezetében, a fővárostól nyugatra eső külvárosok közelében. A mintegy 90 főből álló hordában voltak hathetes csecsemők és hatvan éves nagymamák is. Az életkörülményeik igazán rosszak voltak. A horrorfilmekre emlékeztető esőzések mindent egy hatalmas tóvá tettek azon a vidéken, térdig lehetett dagasztani a sarat a táborban, és minimális egészségügyi feltételekről sem lehetett beszélni - állítja Sara Russell, a Pavee Point Travellers Centre roma program koordinátora. A romák Kelet-Európa legelnyomottabb emberi lényei, de azok a létfeltételek, amelyeket a 21. századi Íroszágban láttak, még a legtöbbet tapasztalt szociális munkásokat is elborzasztották. Az emberi ürülék szaga telepedik a környékre, a táplálék egészségtelen, és főleg kukákból származik. Múlt héten két gyereket el kellett vinni a táborból Dublinba, a központi kórházban, kezelésre, olyan fertőzéseket szedtek össze.

Sara Russell szerint ezek az emberek két hónapon át vártak valamiféle minisztériumi döntésre. Hétvégén megszületett a döntés: Brian Lenihan igazságügyminiszter a romák deportálásáról értesítette az illetékes hatóságokat. A Rostás família tagjainak a története tökéletesen megfelelő volt arra, hogy az ír hatóságok erős üzenetet küldjenek a hazarepített emberekkel együtt Románia felé: nem éri meg Írországig elvergődni. Minekután az írországi törvényes rendelkezések lényegét megértették a dublini romákkal, ők úgy döntöttek, hogy önszántukból beleegyeznek abba, hogy ingyen repülőjáratra ültetik fel őket. Az ingyenjárat a román kormányzat pénzén jött össze. Kedden, július 24-én a rendőrség átszállította a romákat egy ideiglenes gyûjtőközpontba. Az ír igazságügyminisztérium szóvivője szerint az összes roma "önkéntesen döntött a hazatérés mellett, és visszakerültek hazájukba".

A dublini román nagykövet azzal vádolja a cigányokat, hogy félrevezették az ír segélyszervezeteket. A "menekültek" azt állították, hogy inkább a veszélyes életkörülményeket választják a forgalmas útszakasz mellett, minthogy visszatérjenek Romániába, a tortúráktól és kínoktól telített nyomorult életükhoz, a szabad ég alá. Silvia Stancu David nagykövet azt nyilatkozta a The Irish Times-nak, hogy a legtöbb cigánynak, aki ebbe a borzalmas táborba került, odahaza állandó lakcíme van. Miután megérkeztek Bukarestbe, buszokkal visszaszállították őket a Temesvár melletti faluba, ahonnan elindultak.

A dublini polgárok véleménye megoszlik. Vannak, akik elítélik a cigányokat, mások szimpatizálnak velük. A The Independent néhány levélből idéz: "Ha dolgozni szeretnétek itt, mi tárt karokkal várunk." (Anne Byrne) "Amennyiben azért érkeztetek ide, mert a mi szociális hálónk jobb, mint a tiétek, akkor menjetek vissza a hazátokba, és dolgozzatok, hogy Romániát felvirágoztatva nektek is jobb életetek legyen. Ne élősködjetek a mi nyakunkon." (The Independent By Claire Soares) [2007. július 26.]

Forrás