1992 szeptemberében más világ volt. Nagyon más. De megmondom őszintén, hogy az alábbi 6 perces riport még engem is meglepett, mennyi minden, illetve mennyi minden nem változott azóta.
Ezen év szeptemberében ugyanis Kétegyháza népe saját kezébe vette a sorsát, és nemes egyszerűséggel rágyújtotta a házat az őket terrorban tartó cigány családra, Turán pedig egy csősz négy körtelopáson ért cigányból kettőt agyonlőtt. Hogy lehetséges, hogy 34 évvel ezelőtt még voltak Magyarországon olyan helyek, ahol működött a magyar lakosság immunrendszere? Hogy lehetséges, hogy így ki mertek állni, és erre konkrétan lehetőségük is volt? - tehetnénk fel a kérdéseket.
 A kétegyházi Csurár família két tagja a sérüléseit mutogatja (fotó: MTI) |
Ritkán szoktam ilyet mondani, de tényleg erősen javaslom, hogy nézzék meg a szóban forgó videót, sőt, ha lehetne, kötelezővé tenném mindenkinek megtekintésre. Akinek azonban nincs ideje, csak gyorsan elolvasta a felvezetőt, azoknak néhány mondatban összefoglalom, mit érdemes levonni a látottakból.
1. Amint azt már számtalanszor rögzítettük, a cigányok ugyanilyenek voltak például 1855-ben, 1899-ben, 1944-ben, 1976-ban és 1992-ben, valamint ilyenek lesznek száz, meg kétszáz év múlva is. Különbség csak aközött van, hogy egy adott politikai kurzus miként viselkedik velük. Erélyesen, az igazságot képviselve, esetleg két kapura játszik, vagy teljes az önfeladás? Az elmúlt több évtizedben sajnos a legutóbbi tapasztalható.
2. Ehhez szorosan kapcsolódik a magyar társadalom állapota is. Ha egy rendszer simogatja a cigányokat, jogszabályokkal védik őket, értelmezhetetlenül kicsi büntetést kapnak stb., akkor ezt a társadalom leköveti, alkalmazkodik hozzá, egy idő után beletörődik, hogy hiába magyarok, ők a másodrendű állampolgárok a cigányokhoz képest. Ezzel ellentétesen a cigányság egyre pimaszabb lesz. 1992-ben ez még nem volt így össztársadalmi szinten.
3. A karhatalom, a fegyveres testületek már akkor sem végezték a munkájukat rendesen, nyilván felsőbb utasításra. Vagyis a deformálódás már régen elindult, de nem érkezett még meg a társdalom „alsóbb” rétegeibe, vagy nem úgy, mint manapság.
4. A riporterek már akkor is politikailag korrektek voltak, és ténylegesen kérdésekkel provokáltak.
5. A politikai szerepben tetszelgő cigányok (cigány önkormányzati képviselők, stb.) a saját fajtájukat védik, hűtik a kedélyeket, az „önbíráskodás veszélyeire” figyelmeztetnek, történjék bármi. A múltban is, manapság is, és a jövőben is. Ez valahol logikus és érthető, de érdemes az eszünkbe vésni és kihangsúlyozni a magyarság érdekében, nehogy elfelejtődjön.
És akkor most térjünk rá a videóra.
A konkrét anyag igazából egy látkép Kétegyháza etnikai helyzetéről, pontosabban arról, miképpen reagálnak a magyarok a cigány terrorra. Itt is hallhatunk máig berögzült mondatokat arról, hogy „én nem vagyok rasszista, mindenki egyenlő, de…” és ehhez hasonlóak, illetve egy úr arról is beszél, hogy a tisztességben ledolgozott évtizedek után nem kap annyi nyugdíjat, mint egy cigány segélyt (jellemző, hogy a riporternek erre az a reakciója, hogy „miből gondolja ezt?”). Az úr részéről itt is felmerül, hogy miből isznak, a lovakat, a nyugati kocsikat (1992-ben járunk!) miből veszik, amikor egy percet nem dolgoztak soha. Ismerősen csengenek ezek a mondatok, igaz?
„Miért nem szeretik sehol a cigányokat?” – kérdezi egy másik férfi teljesen jogosan és őszintén.
Itt derül ki az is egy nénitől, hogy a rendőrség már akkor is mismásolt, ugyanis egy ízben inkább letartóztatták őket, hogy ne kelljen kilakoltatni a cigányokat, amit a falu eredetileg akart.
Egy hölgy pedig arról beszél a riporter „Ön szerint hová menjenek lakni ezek a cigányok?” kérdésére, hogy a Parlament elé Göncz Árpádhoz és Kupa Mihályhoz (igen, akkor is létrontók ültek a befolyásos politikai helyeken, semmi nem változott ilyen szempontból sem).
Mivel a cigányok az utcán is garázdálkodtak, a helyiek nem tudtak vásárolni, sétálni, presszóba menni, a rendőrség válasza pedig az volt, hogy „nincs járőr, nincs autó”, Kétegyháza végül fellázadt, melyet példátlan összefogásnak nevezett egy meg nem nevezett úr, aki a gyanúm szerint önkormányzati képviselő lehetett.
Itt szólalt fel egy bizonyos Rádai József „romaparlament ügyvivő” is, aki szerint „mindenki azt mondja, hogy csak a két felforgató családról van szó”, de ez nem igaz, mert „ha elfordul, akkor már azt mondják, hogy fel kéne akasztani mindet”. Nyilván ez a tömeges vélemény sem a semmiből jön a magyarok részéről.
A település népe mára már elképzelhetetlen módon egy spontán, helyi megmozdulást is tartott szeptember egyik estéjén, erre kilátogattak a riporterek is. Itt hangzik el az egyik demonstráló részéről, hogy a „szemeteket ki kell irtani”, de egy másik úr legalább ekkora lelkesedéssel és szenvedéllyel beszél arról, hogy:
Éjszakának idejin két kocsit elfogok nyolc emberrel. A kétegyházi rendőr látta meg Kétegyházáról rajtam kívül még három ember. Amikor meglátták, hogy megyünk feléjük, két kocsi megpakolva anyaggal, akkor a felnőttek leugrálnak a kukoricába, a gyerek meg azt mondja, hogy nyalhatod a picsámat, mert bemegyek a polgármesteri hivatalhoz, meg tudsz büntetni tízezer forintra, de kérek húszezer forint segélyt, és még marad a kocsmára is esetleg. TIZENHÉT ÉVES KÖLÖK MONDJA NEKEM, AKI AZ ÉLETÉT LEDOLGOZTA. ÉS AKKOR ITT FAJGYŰLÖLET VAN? Van egy pár ember, akinek ki kell takarodni a faluból, el kell, hogy hagyja a falut, mert Kétegyházán rend nem lesz. Hát a nemzetiséget ki fogja megvédeni? A cigányságot megvédi a törvény, és a román nemzetiséget, meg a magyar embereket ki fogja megvédeni? Majd mi megvédjük magunkat! Menjen innen a rendőrség! Takarodjon innen! Ha eddig nem avatkozott bele, most már ne avatkozzon bele! Majd mi megoldjuk a gondunkat! Tudjuk mi, hogy kit kell innen kizavarni! Hat környező községből készen állnak az emberek. Egy telefon és teherautóval, százával itt vannak. De mi meg ott vagyunk! Mert mindenütt baj van a cigányokkal.
Azt hiszem, ez zárszónak több, mint elég és tanulságos. Mai mércével mérve egy ilyen széles összefogás sajnos már elképzelhetetlen lenne, ha nagy ritkán van is demonstráció a cigánybűnözés ellen, az „fenti” kezdeményezésre történik. Ez pedig azért nagy baj, mert a helyi közösségek feladata pontosan ez lenne a konkrét cselekvés mellett.
Kétegyháza lakosságából 2001-ben 65% magyar, 30% román, 3% pedig cigány volt. 2011-ben ugyanez az arány 83,3%, 27,6%, illetve 5,4% (a kettős identitás miatt lépjük túl a 100 százalékot). 2022-ben már a lakosság 89,6%-a vallotta magát magyarnak, 15% románnak, 4,7% cigánynak.
A számok lehetnek csalókák, mivel közel sem biztos, hogy mindenki felfedi cigány származását, de általánosságban kimondható, hogy amíg a jelentős román népesség (Békés megyében sok román él, erre a videóban is van utalás a legutolsó idézetnél) folyamatosan, minden gond nélkül asszimilálódik, addig a Kétegyháza esetében viszonylag kicsi cigány lakosság nem, sőt, inkább a probléma van velük.
E rövid videó bemutatásának több célja volt. Egyrészt annak felfedése, hogy a cigányok 34 évvel ezelőtt is ugyanígy viselkedtek, a mindenkori hatalom impotens hozzáállásának demonstrálása, illetve az akkor még meglévő összefogás teljes hiányára való figyelmeztetés, igaz, ez már akkoriban is egyre ritkább volt.
Bízom benne, hogy hasznos volt az olvasó számára.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
