Cigányaink igencsak nagyra vannak azzal, hogy a honvédelemből is derekasan kivették részüket.
Maguknak hazudják Gábor Áront, de még Petőfi Sándort és József Attilát is. Jól tudjuk, mit csináltak Szlovéniában 1990-ben, Finnországban a hátországban stb. (összefoglaló, plusz cikk ITT). Nézzük, mit ír Petri Sarjanen “Az ismeretlen Rokka” ("Tuntematon Rokka"; a cím utalás Väinö Linna “Az ismeretlen katona” (“Tuntematon sotilas”), szintén a II. VH eseményeinek finn vonatkozásait feldolgozó művére; Rokka abban az egyik katona családneve) könyvének 64.-65. oldalán:
"Egy bizonyos, a hatodik hadtestbe [csapatba] besorolt cigányfiú egy támadásban számos bajtársát hátulról lelőtte. Mivel nagyon komoly volt akkor a csata [és számosan elestek], először ezeket a kivégzéseket nem vették észre, amíg csak egy, az elromló fegyvere miatt a frontvonalról hátravonuló katona fel nem figyelt a cigányra, ahogy az a támadásba lendülő bajtársait hidegvérűen, hátulról lelőtte. A katona, elborzadva, ordítva próbálta figyelmeztetni bajtársait, de a csatazajban nem hallották meg. Amikor a cigány észrevette, hogy mások látták, mit csinált, elrohant a frontvonal mögé, ahol aztán estig elbújt. Amikor leszállt az éj, kirontott onnan, felemelt kézzel és megbocsátásért könyörögve, de pont azon csoport felé, ahol a gyilkosságokat elkövette. Amikor az ítéletet meghozták, jeges szemek néztek a célzókereszten keresztül a kegyelmet kérő gyilkosra. Számtalan puska dörrent egyszerre. Amikor aztán a cigány zsebeit átkutatták, megtalálták nála annak az embernek a pénztárcáját és óráját, aki az előző nap a kátyajátékon nyert. [gyk. tudta a cigány, kinél van az elnyert pénz, és különösen figyelt arra, hogy őt is lelője, ill. kifossza.]"
Ehhez, Kedves Olvasóink, nem kell különösebb kommentár… Csodálkozunk azon, hogy a finnek [is] legalább olyan mértékben gyűlölik a cigányokat, mint mi? Azon, hogy a finn rendőr faluhelyt egyszerűen elfordul és/vagy önvédelemnek, balesetnek minősíti az esetet, ha a feldühödött fehér lakosság a helyszínen agyonlövi a bűnöző mokkákat? (Az országban gyakorlatilag szabadon tartható vadászfegyver, így a finnek is fel vannak fegyverkezve, ráadásul - honvédő történelmük és csak-magunkra-számíthatunk tradícióik miatt - értenek is a fegyverforgatáshoz, mert ott kötelező a hadsereg, és pár idióta kivételével a finnek szívesen is mennek katonáskodni.)
(Az eredeti szöveg, ha valaki ellenőriz(tet)ni akarja a fordítás korrektségét: ”Eräs kuudenteen komppaniaan sijoitettu mustalaispoika ampui eräässä hyökkäyksessä selkään lukuisia omia miehiään. Tulitaistelun tiimellyksessä teliotuksia ei aluksi huomattu, kunnes aseeseensa häiriöin saanut sotamies näki mustalaisen ampuvan syöksyyn nousevia aseveljiään kylmäverisesti takaapäin. Järkkyttyneenä hän alkoi huutaa ystävilleen näkemästään, mutta valtavassa tulimyrskyssä oli vaikea saada asiaa kenenkään tietoon. Huomattuaan teollaan olleen silminnäkijän romani ryntäsi linjojen väliin, jossa hän lymyili iltaan asti. Hämärän laskeuduttua mies ryntäsi viimein armoa pyytäen, kädet kohotettuna takaisin, mutta juuri sen porukan kohdalle, jossa oli verityönsä tehnyt. Tuomio oli jo langetettu, jäiset silmät katsoivat tähtäimien läpi armoa pyytävää murhaajaa. Useat kiväärinlaukaukset kajahtivat samanaikaisesti. Kun mustalaisen taskut sitten tutkittiin, häneltä löytyi edellisenä päivänä korttipelissä voittaneen miehen lompakko ja kello. ”)
Maguknak hazudják Gábor Áront, de még Petőfi Sándort és József Attilát is. Jól tudjuk, mit csináltak Szlovéniában 1990-ben, Finnországban a hátországban stb. (összefoglaló, plusz cikk ITT). Nézzük, mit ír Petri Sarjanen “Az ismeretlen Rokka” ("Tuntematon Rokka"; a cím utalás Väinö Linna “Az ismeretlen katona” (“Tuntematon sotilas”), szintén a II. VH eseményeinek finn vonatkozásait feldolgozó művére; Rokka abban az egyik katona családneve) könyvének 64.-65. oldalán:
"Egy bizonyos, a hatodik hadtestbe [csapatba] besorolt cigányfiú egy támadásban számos bajtársát hátulról lelőtte. Mivel nagyon komoly volt akkor a csata [és számosan elestek], először ezeket a kivégzéseket nem vették észre, amíg csak egy, az elromló fegyvere miatt a frontvonalról hátravonuló katona fel nem figyelt a cigányra, ahogy az a támadásba lendülő bajtársait hidegvérűen, hátulról lelőtte. A katona, elborzadva, ordítva próbálta figyelmeztetni bajtársait, de a csatazajban nem hallották meg. Amikor a cigány észrevette, hogy mások látták, mit csinált, elrohant a frontvonal mögé, ahol aztán estig elbújt. Amikor leszállt az éj, kirontott onnan, felemelt kézzel és megbocsátásért könyörögve, de pont azon csoport felé, ahol a gyilkosságokat elkövette. Amikor az ítéletet meghozták, jeges szemek néztek a célzókereszten keresztül a kegyelmet kérő gyilkosra. Számtalan puska dörrent egyszerre. Amikor aztán a cigány zsebeit átkutatták, megtalálták nála annak az embernek a pénztárcáját és óráját, aki az előző nap a kátyajátékon nyert. [gyk. tudta a cigány, kinél van az elnyert pénz, és különösen figyelt arra, hogy őt is lelője, ill. kifossza.]"
Ehhez, Kedves Olvasóink, nem kell különösebb kommentár… Csodálkozunk azon, hogy a finnek [is] legalább olyan mértékben gyűlölik a cigányokat, mint mi? Azon, hogy a finn rendőr faluhelyt egyszerűen elfordul és/vagy önvédelemnek, balesetnek minősíti az esetet, ha a feldühödött fehér lakosság a helyszínen agyonlövi a bűnöző mokkákat? (Az országban gyakorlatilag szabadon tartható vadászfegyver, így a finnek is fel vannak fegyverkezve, ráadásul - honvédő történelmük és csak-magunkra-számíthatunk tradícióik miatt - értenek is a fegyverforgatáshoz, mert ott kötelező a hadsereg, és pár idióta kivételével a finnek szívesen is mennek katonáskodni.)
(Az eredeti szöveg, ha valaki ellenőriz(tet)ni akarja a fordítás korrektségét: ”Eräs kuudenteen komppaniaan sijoitettu mustalaispoika ampui eräässä hyökkäyksessä selkään lukuisia omia miehiään. Tulitaistelun tiimellyksessä teliotuksia ei aluksi huomattu, kunnes aseeseensa häiriöin saanut sotamies näki mustalaisen ampuvan syöksyyn nousevia aseveljiään kylmäverisesti takaapäin. Järkkyttyneenä hän alkoi huutaa ystävilleen näkemästään, mutta valtavassa tulimyrskyssä oli vaikea saada asiaa kenenkään tietoon. Huomattuaan teollaan olleen silminnäkijän romani ryntäsi linjojen väliin, jossa hän lymyili iltaan asti. Hämärän laskeuduttua mies ryntäsi viimein armoa pyytäen, kädet kohotettuna takaisin, mutta juuri sen porukan kohdalle, jossa oli verityönsä tehnyt. Tuomio oli jo langetettu, jäiset silmät katsoivat tähtäimien läpi armoa pyytävää murhaajaa. Useat kiväärinlaukaukset kajahtivat samanaikaisesti. Kun mustalaisen taskut sitten tutkittiin, häneltä löytyi edellisenä päivänä korttipelissä voittaneen miehen lompakko ja kello. ”)
