Idézzük a vérballib HVG-ből a még vérballibebb Kosik Attilát, aki a vércionista, vérfajvédő Amnesty International Magyarország kormányzati kapcsolattartója.
“Szlovénia terhe
Vasárnap újabb csapás érte Szerbiát: immár Koszovó is függetlennek nyilvánította magát. A véletlen úgy hozta, hogy a lépés tudomásulvételéről szóló döntést az Európai Uniónak egy volt keleti blokkbeli ország, egy exjugoszláv tagköztársaság vezetésével kellett hétfőn meghoznia. Az EU jelenlegi soros elnöke ugyanis Szlovénia, amely mögött ott áll az EU teljes gazdasági-politikai tekintélye. Hiteles-e a döntés, van-e súlya annak, amit a Dimitrij Rupel vezette külügyminiszterek tanácsa mond?
Minden bizonnyal. Rupel azonban nem torkolhatja le Szerbiát, nem ítélkezhet felette erkölcsi magaslatokból. Ugyanis Szlovénia múltja sem egészen makulátlan.
2008. február 26-án lesz 16 éve annak, hogy az ifjú, független Szlovénia - mintegy nyolc hónappal Jugoszláviától való elszakadása után - hozzávetőleg 30 ezer embert törölt névjegyzékeiből. Szervezett, összehangolt módon. Túlnyomórészt nem szlovénok, hanem úgynevezett "új kisebbségek" voltak érintettek: szerbek, horvátok, bosnyákok, koszovói albánok, romák. Korábban jugoszláv polgároknak számítottak, állandó lakhellyel rendelkeztek Szlovéniában, de egy törvény értelmében aki addig a napig nem igényelt állampolgárságot, attól fogva már nem is kaphatta meg.
Azért érdemel e tény különös figyelmet, mert a megoldás részben sikeres volt: mintegy 12 ezer ember hagyta el az országot. Akik maradtak, állampolgárság nélkül voltak kénytelenek boldogulni. Ez persze azt is jelentette, hogy nem részesültek a szociális rendszerek áldásaiban (oktatás, egészségügy, nyugdíj), és nagyrészt dolgozni sem tudtak.
Az elmúlt 16 évben sok minden történt: nevezték az eseményeket "adminisztratív népirtásnak", "adminisztratív etnikai tisztogatásnak", a szlovén alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény, amelynek értelmében ez megtörtént az emberekkel, alkotmányellenes, ezért hatályon kívül kell helyezni. A szlovén kormány válasza? 1999-ben törvény született arról, hogy bizonyos - gyakorlatilag lehetetlen - feltételek teljesítése esetén (például amennyiben 1990 óta folyamatosan Szlovéniában tartózkodtak, miközben az emberek ezerszámra menekültek külföldre) visszakaphatták státusukat. Persze nem visszamenőleg, csak a jelentkezés elfogadásától, utóbbira viszont mindössze három hónapot adott a jogszabály. Kártérítésről, kártalanításról szó sem esett. Ezt a törvényt az alkotmánybíróság 2003-ban ismét érvénytelenítette.
Azóta a ljubljanai kormány mulasztásos alkotmánysértésben van. Noha szlovén emberijog-védők többször próbálkoztak az Emberi Jogok Európai Bíróságán, beadványaikat - hatáskör hiányára, illetve a nemzeti jogsegélyek ki nem merítettségére hivatkozva - eddig elutasították. Igaz, a civil szervezetek legutóbbi, 2006-os próbálkozása még járja a strasbourgi útvesztőket.
Szlovénia kínos helyzetbe hozta az uniós klub tagjait. A legrosszabb azonban, hogy nem tűnik úgy, mintha észre akarná venni magát: annak, amit belügynek gondol, igenis hatása van a nemzetközi közösségre, amelynek tagja, és amelyet még négy hónapig vezetni fog.”
Kuruc.info: azt csak szeretné az AI, hogy az EU nehezteljen Szlovéniára. Szlovákia sem kapott semmi büntit azért, hogy nagyon keményen befenyítette a cigányait. Anglia, Svédország, Finnország vagy Olaszország sem, hogy deportálta őket, az olaszok esetében meg egyenesen felgyújtották a táboraikat. Az EU nem nyüszög azért, mert Finnországban a rendőrség és a bíróságok minden erejükkel a cigánybűnözőket kiközösítő, boltjaikba stb. be nem engedő lakosságot védik.
Amúgy ez Szlovéniának csak egy jó húzása volt a sok közül. Emlékszünk, ugye, arra az esetre, amikor egy bűnöző cigánycsaládot kitakarítottak a falujukból az ottlakók, és ugyan a szlovén kormány verbálisan elítélte az esetet, a gyakorlatban a fehéreket segítette abban, hogy lehetetlenné tette azok visszatérését a településre; ehelyett egy minden civilizált, fehér embertől (azokat megvédendő a cigányterrortól) távol levő laktanyába zsuppolta be őket? Itt az eset:
Minden bizonnyal. Rupel azonban nem torkolhatja le Szerbiát, nem ítélkezhet felette erkölcsi magaslatokból. Ugyanis Szlovénia múltja sem egészen makulátlan.
2008. február 26-án lesz 16 éve annak, hogy az ifjú, független Szlovénia - mintegy nyolc hónappal Jugoszláviától való elszakadása után - hozzávetőleg 30 ezer embert törölt névjegyzékeiből. Szervezett, összehangolt módon. Túlnyomórészt nem szlovénok, hanem úgynevezett "új kisebbségek" voltak érintettek: szerbek, horvátok, bosnyákok, koszovói albánok, romák. Korábban jugoszláv polgároknak számítottak, állandó lakhellyel rendelkeztek Szlovéniában, de egy törvény értelmében aki addig a napig nem igényelt állampolgárságot, attól fogva már nem is kaphatta meg.
Azért érdemel e tény különös figyelmet, mert a megoldás részben sikeres volt: mintegy 12 ezer ember hagyta el az országot. Akik maradtak, állampolgárság nélkül voltak kénytelenek boldogulni. Ez persze azt is jelentette, hogy nem részesültek a szociális rendszerek áldásaiban (oktatás, egészségügy, nyugdíj), és nagyrészt dolgozni sem tudtak.
Az elmúlt 16 évben sok minden történt: nevezték az eseményeket "adminisztratív népirtásnak", "adminisztratív etnikai tisztogatásnak", a szlovén alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény, amelynek értelmében ez megtörtént az emberekkel, alkotmányellenes, ezért hatályon kívül kell helyezni. A szlovén kormány válasza? 1999-ben törvény született arról, hogy bizonyos - gyakorlatilag lehetetlen - feltételek teljesítése esetén (például amennyiben 1990 óta folyamatosan Szlovéniában tartózkodtak, miközben az emberek ezerszámra menekültek külföldre) visszakaphatták státusukat. Persze nem visszamenőleg, csak a jelentkezés elfogadásától, utóbbira viszont mindössze három hónapot adott a jogszabály. Kártérítésről, kártalanításról szó sem esett. Ezt a törvényt az alkotmánybíróság 2003-ban ismét érvénytelenítette.
Azóta a ljubljanai kormány mulasztásos alkotmánysértésben van. Noha szlovén emberijog-védők többször próbálkoztak az Emberi Jogok Európai Bíróságán, beadványaikat - hatáskör hiányára, illetve a nemzeti jogsegélyek ki nem merítettségére hivatkozva - eddig elutasították. Igaz, a civil szervezetek legutóbbi, 2006-os próbálkozása még járja a strasbourgi útvesztőket.
Szlovénia kínos helyzetbe hozta az uniós klub tagjait. A legrosszabb azonban, hogy nem tűnik úgy, mintha észre akarná venni magát: annak, amit belügynek gondol, igenis hatása van a nemzetközi közösségre, amelynek tagja, és amelyet még négy hónapig vezetni fog.”
Kuruc.info: azt csak szeretné az AI, hogy az EU nehezteljen Szlovéniára. Szlovákia sem kapott semmi büntit azért, hogy nagyon keményen befenyítette a cigányait. Anglia, Svédország, Finnország vagy Olaszország sem, hogy deportálta őket, az olaszok esetében meg egyenesen felgyújtották a táboraikat. Az EU nem nyüszög azért, mert Finnországban a rendőrség és a bíróságok minden erejükkel a cigánybűnözőket kiközösítő, boltjaikba stb. be nem engedő lakosságot védik.
Amúgy ez Szlovéniának csak egy jó húzása volt a sok közül. Emlékszünk, ugye, arra az esetre, amikor egy bűnöző cigánycsaládot kitakarítottak a falujukból az ottlakók, és ugyan a szlovén kormány verbálisan elítélte az esetet, a gyakorlatban a fehéreket segítette abban, hogy lehetetlenné tette azok visszatérését a településre; ehelyett egy minden civilizált, fehér embertől (azokat megvédendő a cigányterrortól) távol levő laktanyába zsuppolta be őket? Itt az eset:
,,Ljubljanától mintegy harminc kilométerre északkeletre lévő falu, Ambrus egyik cigány családja, a népes Strojan família sorozatosan fosztogatta a falusiak javait, s végül egy helybélit brutálisan bántalmaztak. A ambrusiaknál betelt a pohár, és október utolsó vasárnapján vagy kétszázan megrohanták Strojanék falu szélén álló házát. A község lakói azzal is megvádolták a népharagot kiváltó cigány családot, hogy beszennyezték a környék ivóvízforrását. A szlovén parasztok dühe elől a Strojan família először egy közeli erdőbe menekült, majd megpróbáltak visszaosonni a faluba. Ezt látva a falusiak eltorlaszolták az utat, majd elhatározták, hogy egyszerűen kiürítik a cigánytelepet, elkergetik az ott lakókat.
Strojanékat egy kilencven kilométerre délre eső település, Postojna elhagyott katonai laktanyájába költöztették, ahol a külföldi bevándorlókat szokták elhelyezni. Ambrus polgármestere, Alojz Sinkovec elégedettségét fejezte ki a bűnöző életmódot folytató cigány család távozása miatt. A kitelepítettek egyelőre barakkokban laknak, s nem tudni, mi lesz a sorsuk. Szóba került, hogy esetleg letelepítenék őket a Ljubljanától körülbelül harminc kilométerre délkeletre fekvő Malo Hudóban, ám a hírre a helyiek aláírásgyűjtésbe kezdtek, sőt háromszázan össze is gyűltek november 13-án éjjel, hogy ha kell, erővel is megakadályozzák a bűnöző életmódot folytató család odaköltöztetését. Másnap tiltakozó gyűlést szerveztek, amin részt vett a falu polgármestere is. Így aztán Strojanék maradtak a postojnai barakkokban. A miniszter közlése szerint az a cél, hogy néhány héten belül új, a falvaktól távolabb eső helyen telepítsék le őket, ahol – mint fogalmazott – „a romák zavartalanabbul élhetnek, a maguk szokásaival összhangban.”
Szlovéniának volt esze, és nem vett a nyakába megoldhatatlan problémákat. Nem is fog, az AI annyit ugrál, amennyit akar, nem fogják a jogvédők által elvárt módon rendezni az ügyet. Nem fognak újrahonosítani egy nagy rakás élősködő bűnözőt és potenciális hazaárulót. Nem hülyék.
Hiába, van mit tanulnunk a szlovákoktól, szlovénektől, olaszoktól, finnektől, bolgároktól, románoktól, németektől a cigányterror elleni küzdelemben… kit nem soroltam fel? Hiszen nincs még egy olyan európai nép, amely ennyire ne ütne oda a bűnöző cigányoknak, mint mi. “Köszönhetően” a cionista, kifejezetten a magyarság kiirtását és az izraeliek jövendőbeli milliós nagyságrendű idetelepülését előkészítő politikának, ill. médiamunkásoknak.
Kuruc.info - A.S.
