 Fotó: Zsindex |
Tisztelt Orbán Viktor!
Sem azt nem tudom írni, hogy Kedves Viktor, sem pedig azt, hogy Tisztelt Miniszterelnök Úr, mert bár Önt megilleti ez a cím élete végéig, de sokakkal együtt úgy érzem, hogy Ön mégsem méltó erre a megszólításra. Igaz, még mindig akadnak, akik Messiásként hisznek Önben, mert az Önbe fektetett bizalom a jóhiszemű emberek számára furcsa módon vallássá vált egy ideje. Éppen ezért szinte szentségtörést követ el az Ön követői szemében az, aki megpróbál rávilágítani mindazokra az ellentmondásokra, amelyek az Ön pályáját és személyiségét övezik. Mert ténykérdés, hogy egyre többen rádöbbennek: Ön valóban csak egy illúzió, semmi más.
A maszopos-szadeszes terrorbrigádokkal szemben egyetlen hazafinak sem voltak, és nem is lesznek kételyei, hiszen ezek a mocskok azt adják, ami a lényegük, mind akasztófára való, ez nem is lehet kérdés. Ön azonban több millió Önben és a haza jobbra derülésében reménykedő magyar embert vezetett félre, csapott be, mert a bolsevik-zsidó rezsim eltiprása helyett a velük való kollaboráció mellett döntött. A teátrális odamondogatásai mind feleslegesen elpuffogtatott puskapornak bizonyultak, a nagy mellénnyel a másik oldalra kiabált határidők következmények nélkül teltek le, a Fidesz népszavazási hókuszpókuszai mind hamvába holt kezdeményezésekké váltak. És ez a legszomorúbb, ez az újkori, az elhazudott rendszerváltás utáni magyar történelem legnagyobb tragédiája!
Pedig lehetett volna másként is! Ön, ha nem nyírja ki a kisgazdapárti koalíciós partnerét, talán élete végéig miniszterelnöke lehetett volna e hazának. Igaz, a nagy kérdés egyre inkább Önre ég, és talán a Walesi bárdok Edward királyához hasonlóan, haláláig kísérteni fogja Önt a lelkiismerete: akart-e Ön egyáltalán igazi miniszterelnöke lenni mind az anyaországi, mind pedig a határon túli magyarságnak?
Ne szaladjunk azonban ennyire előre, az emlékek szálának felfejtésében haladjunk sorjában, mert talán sokan nem is emlékeznek arra, hogy Ön hány történelmi sorsfordulónál lépett a rossz útra, ugyanakkor hány, szintén történelmi lehetőséget szalasztott el arra, hogy ezt a megnyomorított társadalmat valóban a kibontakozás, a fejlődés útjára vigye. Ha a meg nem történt rendszerváltástól indulunk, akkor az országgyűlési naplókban sajnos vitathatatlan és letagadhatatlan módon nyomon követhető az Ön és tettestársai vérbeli liberális magatartása, Antall folyamatos szidalmazásában, gyötrésében, Trianon megítélésében, a hírhedt nemzetellenes kivonulásaikban, a pápa elleni kampányban való gyalázatos részvételükben, ami már eleve nem sok jót ígért a jövőre nézve. Éppen ezért földindulásszerű változást hozott a politikai palettán, amikor Ön a kisgazdákkal tudott koalíciót alkotni, és végre milliónyi magyarnak azt az álmot tudta felfesteni, hogy végre magyarnak érezhetik magukat saját hazájukban, és ismét szabad, független hazában élhetnek, ahol nem kell szégyenkezniük magyarságuk, nemzeti büszkeségük miatt.
Torgyánra józanésszel sok jót nem lehet mondani, de az tény, hogy nélküle, a stratégái önfeláldozó döntései nélkül, Önből soha nem lett volna miniszterelnök; vele vagy más kisgazdákkal viszont Ön élete végéig kormányozhatta volna ezt az országot anélkül, hogy a kommunisták akár csak egyszer is a hatalom közelébe kerülhettek volna. A tetves bóher Svábynak adott interjújából persze tavaly mindenki megtudhatta a kegyetlen, leplezetlen igazságot: Ön szinte szégyennek és kényszernek érezte a kisgazdákkal való kormányzást. A fáma szerint Jóska bátya leléptetését is szicíliai és titkosszolgálati módszerekkel oldotta meg: a fiával zsarolva, szorította őt sarokba. Márpedig ez – ezt be kell lássa Ön is – nem úriemberhez, sokkal inkább egy gengszterhez méltó magatartás.
Hasonló sorsra jutott az Országgyűlésben Önt mindig tisztességgel, a betyárbecsület jegyében szinte fenntartás nélkül támogató MIÉP is, amely hiába áldozta volna be majd száz jelöltjét a mindent eldöntő második fordulóban a Fidesz javára, Önök nem kértek belőlük, nem akarták megmenteni e hazát. Úgy vélem, hogy minden jóérzésű magyar hazafiban megfagyott a vér, amikor a végtelenül aljas, mindig hátulról jövő Pokorni szájából a választás másnapján a Reggeli Krónikában a következőket hallotta: „A választás nagy eredménye, hogy a szélsőséges MIÉP nem jutott be a Parlamentbe!"
Az Ön viselt dolgainak és szándékainak hátsó mozgatórugóit azonban nem csupán visszakövetkeztetve lehet tetten érni a mostani nyilatkozataiból, de sajnos annak, aki képes volt józanul szemlélni az úgymond polgári kormány felállását majd ténykedését, hamar ki kellett derüljön, hogy Ön az alávaló, söpredék kommunistákkal együtt ugyanolyan küldött ember, akinek nem a mi felemelésünk, jövőnk biztosítása a célja, a feladata, hanem a nemzeti radikalizmust, az erős nemzetállam kialakulását megakadályozó hamis kétpártrendszer megszilárdítása. Amelyben kizárólag a zsidó tőkés oligarchia „A" és „B"csapata focizhat előre megbundázott, mindig döntetlenre játszódó meccseket a pályán, a lelátón ülő, elbutított, agymosott közönséget szórakoztatva, egy „C" csapatnak esélyt sem adva arra, hogy megméresse magát a vetélkedésen. Az pedig szinte visszataszító, hogy Ön hajlandó a komcsik számára eljátszani a pofozógép szerepét, eltűri a vérlázító sorozatos megaláztatást, csakhogy véletlenül se lehessen itt igazi rendszerváltás, véletlenül se kelljen a nép élére állva, kardélre hányni ezeket a pribékeket.
Amikor azt láttuk, hogy az Orbán-kormány tagjai egytől-egyig fedőnévvel rendelkező ügynök volt és/vagy zsidó, akkor már sokaknak élniük kellett volna a gyanúperrel, hogy ez az út nem a mi utunk. Nem tették, mint ahogy – megvallom – én sem gyanakodtam, hanem hittem Önben, Önökben, hogy jó irányba fordítják az ország szekerét. Emlékeztetőül, a teljesség igénye nélkül érdemes visszaidézni, kik is kaptak Öntől bársonyszéket: az utolsó kommunista belügyminiszter veje, a hivatalból ügynök Stumpf István, majd a Lendvai Ildikóval, az MSZMP KB alá tartozó Társadalomtudományi Intézetben kollégaként ténykedő, pápai bennszülöttek szerint vérkomcsi családból származó Kövér László, Martonyi János és fajtestvére, az Árpád-sávos zászlótól ma már köztudottan gyomorrángást kapó Fónagy rabbi, az ifjabb Pokorni spicliivadék, Demeter Ervin és az alvilágban csak Sanyi bácsi nevű keresztapaként ismert KGB-s Pintér Sándor, tanácsadóként pedig az a Boross Péter, aki szintén a KGB magyarországi rezidense, és akinek a gyermekei fegyverkereskedőként, valamint az ukrán maffia ügyvédjeként voltak ismeretesek szerte a világon. Kövér úr titkárságvezetője érdekes módon a Kék Fényes Szabó László fiacskája lett. Talán e helyütt kell utalnunk Mádl Ferenc korántsem makulátlan múltjára is. Sanyi bácsiról és a Hóbagolyról akkor már széltében-hosszában beszélték Záhonytól Hegyeshalomig, hogy nyakig ülnek az vértől iszamos olajszőkítésben, sőt akár méterre pontosan megmondják, hogy hol kaparták el a 340 meggyilkolt lehetséges szemtanút, akik töviről-hegyire, név szerint beszámolhattak volna az évszázad világraszóló, állami szintű maffia akciójáról.
Önnek azonban párttitkárok, munkásőrök, zsidó titkos ügynökök kellettek miniszterekként, államtitkárokként, állami intézmények vezetőiként, akiknek nyilván nem voltak aggályaik, ha bármi törvénytelenségre kellett vetemedniük. A kisgazdákkal és a körülöttük – bár kis számban, de – megtalálható, segítőkész értelmiséggel úgy bántak, mintha szaros csizmában lépték volna át a küszöböt, közülük még egy portási állást sem kaphatott senki a fideszes állami adminisztrációban. A választási kampányban azt megcsinálták az Önök által bunkó parasztokként lenézett, de az Önök jelöltjeit hazafias elkötelezettségből támogatni akaró vidéki családokkal, hogy – bár a Lendvay utcai kampánystáb ígéretének megfelelően felkészültek a kampányfotózásra, egybegyűjtötték a családjaikat, sütöttek-főztek, kicsinosították magukat, hogy a kampánykiadványban szépek legyenek, - a Lendvay utca bóher kölykei egy telefonüzenettel lemondták a fotózást, s még bocsánatkérésre sem tellett tőlük. És ezt nem egy, nem kettő vidéki képviselőjelölt környezetében játszották el, miközben volt képük feltétlen támogatást elvárni tőlük!
Amikor Önt a bánya-ügy valamint a szőlő-ügy kapcsán hírbe hozták, azt gondolhattuk, hogy a kanális média aljas indíttatású lejárató kampányáról van csak szó, azonban időközben nem egy esetben élhetett az ember a gyanúperrel, hogy bizony Simicska Lajos nem véletlenül tartja a kezében a Fidesz pártkasszájának kulcsát. A fáma magyar katonai futárgépekről beszélt, amelyek bőröndszámra vitték a Fidesz pénzeként a magyar nemzet ellopott adóforintjait Ciprus törökök lakta területére bizalmi emberek közvetítésével, és más, például kanadai bankokba, olyan letéti számlákra, amelyek fölött csak a „kancelláriaminiszter úr„ rendelkezhet.
Azt is lehetett hallani, hogy a Kaya Ibrahim és Joszip Tot, valamint Ezüsthajó-ügyek sajnos bármikor megállnának vádként bármelyik bíróság előtt. Talán az sem lehetett véletlen, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott Széchenyi-terv támogatottjai állítólag túlnyomó részben nem magyar, hanem külföldi – sok esetben – off shore cégek voltak, ez ügyben tehát – úgy tűnik – jó nyomon jártak a mocskos kommunisták, akik persze Önökkel holtversenyre állnak az ország kirablásában. Persze az elprivatizált 12 állami gazdaság, a túlkonszolidált – magyarán a magyar néptől ellopott pénzből kitömött – Postabank, a soha, sehova be nem épített, milliárdokat felemésztő Deutsch-Für-féle stadion beléptető rendszerek, az erdélyi Fidesz-szállodák kenőpénzei – szintén a fáma szerint – mind a futárgépen szállított bőröndökben lapultak, és Simicska által csepegtetve vissza-visszaérkeznek az országba, amikor a kampányokra szükség van.
Csak a hülye nem látja, hogy a választási törvény által előírt 386 millió forint helyett felhasznált 31 milliárdnyi kampánypénz fekete, lopott pénz! Mi ostobák mindig csak a komcsikon követeljük a pénzt, de azt Önöktől egyikünk sem kérdezi meg, hogy vajon a Fidesznek milyen bőségszaruból ömlenek a milliárdok? Ezek után pedig az Ön részéről több mint cinizmus előállni azzal, hogy szűnjenek meg a horribilis összegeket felemésztő kampányolások! Rendben, de a Fidesz, az MDF vagy a MSZP-s SZDSZ-es bolsevik-zsidó horda is el tud vajon számolni tizenhét évre visszamenőleg, hogy honnan ásták elő azt a valag pénzt, amiből kimosták a megnyomorított emberek agyát, és hazugságaikkal odaterelték őket az urnákhoz?
Ön most úgy állapítja meg ismét az erdélyi nyári egyetemen kapuszaggató frázisokat megeresztve, hogy nincsen Gyurcsánynak magyarpolitikája, mintha feltalálta volna a spanyolviaszt. Miért, Önnek talán volt?
A legborzasztóbb, legmegrázóbb módon a határon túli – közöttük is az erdélyi – magyarokat csapta be, hiszen akik annak idején képviselők voltak, azok mind bizonyítani tudják, hogy Ön egy zárt Fidesz-frakció ülésen, rezzenéstelen arccal jelentette be nekik, hogy nem a kettős állampolgárságra leadott voksok a fontosak, hanem a kórház privatizáció elleni szavazatok. Ön mondta ezt, aki az erdélyi testvérek asztalánál eszik és iszik, a nyári egyetemeken a kettős állampolgársággal, az autonómiával és a jogegyenlőséggel hitegeti őket. Szintén Ön volt az, aki Patrubány nem régen nyilvánosságra hozott levelei szerint kormányzása idején megvonta az egyébként törvény szerint járó állami támogatást a Magyarok Világszövetségétől, és elgáncsolta a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezet kodifikálását. Azt persze Patrubány rosszul tudja, hogy az ő személye, vagy a törvénytervezet lett volna ennek az oka: Önt állítólag az bőszítette fel, hogy nem tudta Boross Pétert, ezt a Jágót, ezt a Machiavelli és Talleyrand keverék gátlástalan gazembert az MVSZ elnöki székébe ültetni.
S hogy ne csak a múlton merengjünk, az azért minden, legelvakultabb Fidesz-hívőnek is feltűnhetett – barátaimmal eszmét cserélve fel is tűnt –, hogy Ön a két nagy bukás után szinte kizárólag a nagyotmondásnak szenteli magát és politikusi karrierjét. Arról már nem is beszélek, hogy milliók várakozását romba döntve, Ön nemhogy nem számoltatta újra a mindenki által tudottan, nyílt titokként kezelt elcsalt, elhazudott, törvénytelen 2002-es országgyűlési választások szavazatait, de elsőként sietett gratulálni a titkos ügynök, normális országban élete végéig börtönben rohadó, vagy vérmesebb nációknál sorsát akasztófán végző D-209-es Medgyessynek. Elnézte, hogy olyan választási bizottság alakuljon, amelyik szintén tele van ügynökökkel, egyben ócska bolsevik apparatcsikokkal, és a cirkusz kedvéért még el is várta tőlük, hogy az igazság javára döntsenek?!
Az Ön hívó szavára akár több száz kilométernyi távolságból is özönlöttek az odaadó hívei a Budapesten meghirdetett nagygyűléseire, amelyek után azonban nemhogy történelmi változás nem következett be, hanem Ön dolguk végezetlenül egyenesen hazaküldte őket. Az első két-három népszavazási aláírásgyűjtést talán még bevették a Fidesz-hívek és szimpatizánsok, de a mostani, immáron ki tudja hányadik alibi próbálkozásain, izzadtságszagú időhúzási kísérletein józan, ép ésszel már csak nevetni lehet. Nevetni, vagy inkább sírni, hiszen maga a komcsibérenc egykori BM államtitkár, ma már „választási szakértő" mondta el az InfoRádióban a minap, hogy a jelenlegi népszavazási kezdeményezésük a beadott ellenkérdésekkel minden bizonnyal patthelyzetet teremt majd, és akkor még ott az Országgyűlés, ahol a kommunista-zsidó többség egyszerűen lesöpörheti az asztalról, vagy az ellenoldal javára dönthet.
Akárhogy is dönt, még mindig újabb és újabb fellebbezési, óvási lehetőségeket tartogat a kiskapukkal keresztül-kasul átlyuggatott Alkotmány és választási törvény, tehát a Fidesz – sajnos – soha napján kiskedden fog tudni eredményt elérni a most kezdeményezett népszavazással. Ezt furcsa módon még Kövér Laci is nyíltan beismerte egyik minapi nyilatkozatában, úgyhogy nem tudom, miért kell még mindig etetni, és becsapni a magyart „Miniszterelnök Úr?"
Milliók hitték azt, hogy az Erdélyben bejelentett szeptemberre, majd októberre halasztott Kossuth téri nagygyűlése egy újabb történelmi sorsfordulót hoz majd hazánk életében. Ehelyett Ön az első kommunista csettintésre lemondta azt. Ön nem állt a traktorral Budapestre vonuló gazdák mellé, nem állt a Kossuth tériek élére, sőt szánalmas módon akkor állt neki a kordonbontásnak, amikor tudta, hogy Önök nem büntethetők, amikor semmi tétje nincsen az akciójuknak, hiszen a radikális oldal szemkilőve, ÁVH-s börtönökben megkínozva, vérbírák által börtönbüntetésre ítélve, szétszóratva ápolta sebeit szerte az országban.
Hovatovább Önt arra is rávitte a lélek, hogy amikor az Astoriánál a közönség soraiból a Fidesz-gyűlést közvetítő kamerákon keresztül is jól hallhatóan azt üvöltötték Önnek a hívei, hogy Deák téren ölik a rendőrök az embereket, akkor Ön a füle botját sem mozgatva elmondta semmitmondó beszédét, majd angolosan távozott a helyszínről, sorsukra hagyva a rendőrlovak patái által eltaposott, megkardlapozott, és brutálisan szétvert gyermekekből, babakocsis családokból, idős emberekből álló ártatlan, egyszersmind védtelen hallgatóságot.
Ennyit jelent Önnek, Önöknek a bárgyú, Önt félistenként bálványozó Fidesz-szavazótábor. Persze nem sokkal többet jelentett a szintén Ön által életre hívott, de aztán hirtelen elfeledett polgári körök mozgalom sem. Sőt, ellenkezőleg: Ön ijedt meg legjobban a szolgalelkű, gerinctelen Hende Csabával együtt, amikor azt látták, hogy a polgári körök gombamódra szaporodtak országszerte, és készek lettek volna akár a csalással hatalomra jutott kommunista rezsimet is megdönteni. Ez nyilván nem klappolt az Önök tartótisztjeinek és kenyéradó gazdáinak terveivel, így nagyon gyorsan és brutálisan lerúgták magukról az odaadó, a közös cél érdekében akár a saját vagyonukat is feláldozni kész polgári körösöket.
Ön Mikola „úrral" együtt most a kórházprivatizáció ellen agitál, amikor mind orvosi, mind pedig önkormányzati körökben ma már nyílt titok, hogy a zsidó kommunisták és Önök felosztották maguk között a kórházakat, amelyek jó részét – az őszi „hatalmas narancsos győzelmet" követően nyeregbe került – fideszes önkormányzatok fognak rövidesen bezárni és privatizálni. Ezek jórésze „non-profit gazdasági társaságok", vagy más átlátszó jogcímeken fideszes potentátok illetve strómanjaik, míg egy másik része a zsidókomcsik kezébe fog kerülni, a magyar pedig megdögölhet a „szinten tartott" közkórházakban, ha túléli a népirtó SZDSZ és zsidó kurvája által elüldözött, magyar orvosok hiányában érkező román, bulgár, vagy bantu néger orvosok beavatkozását, majd terápiáját.
Ön, Orbán Viktor úr persze nem bánt kesztyűs kézzel saját képviselőivel, választókerületi elnökeivel sem, hiszen nem egy esetben arcátlan és gyalázatos módon alázott porig Önnél szaktudásban jóval többet érő és sikeres szakmai pályafutásukat akár az Ön pártjáért fel is áldozó embereket, egyik napról a másikra eltávolítva őket a Fidesz soraiból. Ön a Magyar Rádiót is prédául dobta oda a magyargyűlölő SZDSZ-rabbinátus kezébe, és engedte még azt a Kondor Katalint is megfeszíteni, aki a mai napig nem akarja elhinni, hogy ilyen mocskos játszma szenvedőalanyává vált.
Ön arra is képes volt, hogy Zsámbékon a saját, korábbi egészségügyi szaktanácsadója, a milleniumi zászló átvevője ellen más jelöltet indítson, sőt kampányoljon is az új, mellesleg Zsámbék-szerte vitatott személyiség mellett. Önnek ezért egy tisztességes, jóhiszemű, Önben halála előtti pillanatáig is bízó ember, Dr. Fodor Miklós halála minden bizonnyal a lelkén szárad. Ugyanis ő sem tudta elképzelni, hogy „a Viktor" képes lesz ellene fordulni. Képes volt...
Önnél ezen urak és hölgyek meggyőződése szerint nem sokat számít az emberség, a rátermettség, a szakmai tudás. Hogy mi számít, az kérdéses. Ezt először nem tudtam elhinni, de később volt alkalmam erről személyesen is meggyőződni.
Ön azonban túl sok embert sértett és alázott már meg, túl sokat csapott be ahhoz, hogy a Fidesz valaha is kormányzóerő lehessen ebben az országban. Pedig lehetett volna másként, Ön a mai napig – sőt ismétlem, élete végéig – megbecsült miniszterelnöke lehetne a magyarok köztársaságának.
Az a szomorú, hogy az Ön politikai pályafutása nem egyébről szól, mint lefogni a radikális nemzeti oldal egyébként tetterős kezét, sőt egyenesen gúzsba kötni azt a tábort, amelyik változtatni tudna Magyarország sorsán. Ezért mind a magyar nemzeti radikális oldalnak, mind a polgári köröknek, mind pedig a nem kevés csalódott Fidesz-szimpatizánsnak végre le kellene számolniuk az Orbán Viktor-vallással. Ön ugyanis hamis próféta, bár kijárta magának a pápai audienciát.
A hamis prófétákat azonban nem kedveli az Úr. A megtértek kedvesek számára az Írás szerint, de ha bárkit is megtértként visszafogad a nyájba az elkóborolt bárányok közül, az nem jelenti azt, hogy a báránybőr alatt farkasbundát rejtegethet. Erre senki nem jogosította fel Önt, akinek mindnyájunkkal együtt az Isten előtt egyszer számot kell adnia viselt dolgairól.
Az aradi 13 életét tudta adni e hazáért, Kossuth pedig – bármennyire is fáj az igazság sokaknak közülünk – lelépett az államkasszával és az országalmával. Amilyen igazságtalan az emberi emlékezet, és amilyen zavaros mindmáig az írott történelmünk, mégis Kossuthról van elnevezve szinte minden főutca e kies honban. Végre eljött tehát az ideje annak, hogy minden szinten rendet teremtsünk a fejekben, a lelkekben, rendet az egész országban, kitakarítva az Országgyűlésből az egész nemzetet nyomorba döntő és kirabló politikai pártot, „politikai elitet", és nyílt lapot kezdve, új, valóban hazánk megerősödését és függetlenné válását célként kitűző hiteles politikai erőknek adjuk át a hatalmat. El kell számoltatni minden tolvajt, és vissza kell venni az ellopott ezermilliárdokat, bárhol is legyenek, hiszen azok a magyar nemzetet illetik.
Az illúziókból azonban többé nem kérünk, sem Önből, sem a pokolra küldendő másik oldalból.
Hazafi
