A Washington Post jelentése szerint az izraeli hatóságok hajlandók 3500 dollárt fizetni a hozzávetőleg 45 ezer afrikai menekültnek, továbbá a repülőjegyet is megvásárolják nekik, csak távozzanak Jahve hírével. Ha erre nem hajlandók, akkor mehetnek a dutyiba. A menekülteknek 30 nap alatt kell dönteni arról, repülőre ülnek-e, vagy börtönbe vonulnak. Közismert továbbá az is, hogy Izrael az Egyiptommal közös határán 2013-ben kerítést húzott fel, bevallottan azzal a céllal, hogy távol tartsa a zsidó államba igyekvő személyeket. Az illegálisan az országba érkező menekültek pedig nem kaphatnak munkavállalási engedélyt, és egy a sivatagban lévő, minden lakott helytől távol található „befogadó központban” kell lakniuk.

Afrikai ajándékcsomag Tel-Avivban

Jellemző módon a felsorolt intézkedésekről az izraeli hatóságok azt állítják, hogy kifejezetten a menekültek „érdekében” születtek: Ugyanis azzal, hogy lehetetlenné teszik az Izraelbe történő bejutást, illetve a zsidó államban történő letelepedést, elveszik a kedvüket a roppant kockázatos, az életükre is veszedelmes utazástól – hallható gyakran az érvelés az izraeli politikusok szájából. Lehetséges, hogy nemcsak az izraeliek módszereit, de a propagandájukat is utánozni kellene az európaiaknak?

Ugyanakkor vannak azért kritikusai is az izraeli kormány menekültpolitikájának. Ők arra hivatkoznak, hogy Izraelt is menekültek alapították, ezért a zsidóknak kötelességük lenne az államukba igyekvő embereket befogadni. Annak viszont egyelőre nincs jele, hogy a nyugati világban tevékenykedő jogvédők, a „fősodratú” médiumok illetve politikai pártok bírálni merészelnék a szentséges Izrael menekültekkel kapcsolatos intézkedéseit.

Képzeljük csak el, mekkora egekig hatoló ajvék tört volna ki, ha mondjuk Magyarországról a hatóságok „barátságtalan” bánásmódja miatt távozó menekülteket gyilkoltak volna meg abban az országban, ahová megérkeztek. Ezzel szemben senki nem kritizálja a zsidó államot azért, mert a közelmúltban három, onnan Líbiáig eljutó és Európába igyekvő eritreai férfit az Iszlám Állam fegyveresei meggyilkoltak. A borzalmas bűntényt videofelvétel is megörökítette.

Mutasim Ali a holoti tábornál

A Holotban lévő „befogadó központból” napközben eltávozhatnak ugyan a menekültek, de ha el akarnak jutni a legközelebbi városba, akkor egy órát kell busszal utazniuk. A „befogadó központ” lakói munkát nem vállalhatnak. Amennyiben pedig este nem mennek vissza szálláshelyükre, akkor a közelben lévő börtönbe viszik őket a „toleráns” és „demokratikus” izraeli hatóságok.

A holoti táborban tartózkodó menekültek többsége Líbián keresztül Európába szeretne eljutni – annak ellenére is, hogy csupán ebben az esztendőben immár több mint 1800 afrikai fulladt bele a Földközi-tengerbe az „Ígéret földje” felé vezető úton, mások pedig állítólag az Iszlám Állam fegyvereseinek estek áldozatul.

„Az embert lefejezheti az Iszlám Állam, vagy egy hajóval elsüllyedhet, mindez roppant ijesztő” – mondja a 28 éves Mutasim Ali, aki 2009-ben érkezett Izraelbe Szudán Darfúr régiójából. „Azonban nem maradhat itt (a holoti menekültközpontban) az ember, tétlenkedve, elfecsérelve az életét” – teszi hozzá a szudáni férfi, miközben a közelben csellengő, egész nap a mobiltelefonjukra meredő társaira mutat.

Mielőtt Izrael néhány évvel ezelőtt szigorított a menekültpolitikáján, a zsidó állam nagyobb városaiban gyakran lehetett találkozni az illegális bevándorlókkal. Tel-Aviv déli részének az egyik övezetében például még most is igen sok afrikai lakik. A Washington Postnak az izraeli menekültkérdést elemző cikkében olvasható az alábbi mondat: „Sok izraeli arról panaszkodik, hogy elárasztják őket.” De persze semmi nácizás, semmi rasszistázás nem követi az idézett megjegyzést.

Mi több, a lap rámutat: „Tapasztalható a félelem, hogy nyomorgó afrikaiak, zömében szudáni muzulmánok és Eritreából származó keresztények áradata fenyegeti az állam zsidó jellegét. Izrael több mint 350 millió dollárt költött a 140 mérföld hosszúságú kerítésnek a megépítésére az egyiptomi határon. A papírok nélkül érkező migránsokat Izraelben a kormányzat behatolóknak nevezi.” Merné csak egy egyszeri magyar azt mondani, hogy Magyarország magyar jellegét fenyegetik a bevándorlók és a menekültek, legott „gyűlöletkeltőnek”, „rasszistának” és „nácinak” lenne bélyegezve az illető.

A többség valójában büszkén állna tovább vagy menekülne haza

És vajon mekkora jajveszékelés törne ki a világban, ha bárki javasolná egy kerítés felhúzását Magyarország déli határának legveszélyeztetettebb pontjain az illegális bevándorlók távol tartása céljából? Izraelt a nyugati világ vezető politikusai és médiumai nem nevezték rasszistának és kirekesztőnek sem a Ciszjordániában húzódó elválasztó fal építése, sem az egyiptomi határon 2013-ban fölhúzott kerítés miatt. Mely utóbbi igencsak hatékonynak bizonyult: míg ugyanis 2012-ben 10 ezernél is több afrikai lépett Izrael területére Egyiptom irányából, addig manapság már meg sem próbálkoznak ezen a határszakaszon a zsidó államba eljutni.

És miközben az izraeli politikusok figyelik Európa vergődését az illegális bevándorlók áradatában, van képük saját menekültpolitikájukat helyesnek beállítani. Israel Katz közlekedési miniszter a múlt hónapban például az alábbi bicskanyitogató megállapításokat tette közzé a Facebookon: „Noha vannak köztünk különbségek – az Európába tartó bevándorlóknak át kell menniük a tengeren, viszont akik Izraelbe igyekeznek, azok közvetlen szárazföldi úton is mehetnek –, mindenki láthatja, hogy helyes politika volt a kormányunk részéről az egyiptomi határon a kerítés fölhúzása, amely megállítja az illegális bevándorlókat, még mielőtt beléphetnének Izrael területére.”

Jonatan Jakubowicz, az izraeli Bevándorlás Politikai Központ munkatársa arra mutatott rá, hogy számos ország egyszerűen börtönbe veti az illegálisan hozzájuk érkezőket, vagy azonnal deportálja őket. A „jóságos” Izrael ezzel szemben egyiket sem tette. A tervezett intézkedések pedig (vagyis hogy igenis repülőre ültetik vagy börtönbe csukják majd az illegális bevándorlókat) kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy segítsék azokat, akiktől megtagadják a menekültstátust vagy nem is folyamodnak azért. „Izrael senkit sem küld erővel egy harmadik országba” – közölte Jonathan Jakubowicz.

Ennek ellenére az elmúlt két év folyamán több mint 9 ezer afrikai menekült távozott az országból az izraeli hatóságok „ajánlatára”. Ami persze szintén „a kényszerítés egy formája, ha nem is erőszakos deportálás” – ismeri el Sigal Rozen, a Forródrót a Menekültekért és a Bevándorlókért nevű izraeli emberjogi csoport egyik vezetője.

Világszerte 300 ezernél is több eritreai illetőségű menekült 84%-át ismerték el eddig menekültnek, vagy kapott védelmet valamely országban - derül ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének adataiból. Ezzel szemben a „tolerancia" és „demokrácia” minta országának tekintett Izraelben az elmúlt hat évben a menedékkérőknek még az 1 %-a sem kapta meg a menekültstátust.

Mindösszesen négy eritreai kapott hivatalosan menedéket, szudáni pedig egy sem – vázolta a „demokratikus” Izrael menekültpolitikájának jellemzőit Sigal Rozen. „Izraelnek többet kellene tenni” – tette hozzá a jogvédő, aki elmondta azt is, hogy a „népirtás és a háború” elől menekülő szudániak „most sorban állnak azért, hogy visszamehessenek”, miután rádöbbentek: nincs jövőjük Izraelben. Az eritreaiak helyzete még rosszabb: mivel sokan közülük a kötelező katonai sorozás elől menekültek el, amennyiben hazaküldik őket, akkor otthon börtönbüntetésre számíthatnak, és talán meg is kínozzák őket.

Az izraeli hatóságok azt állítják, hogy hozzávetőleg 1500 eritreai személy önként hagyta el Izraelt, de ők nem hazamentek, hanem valamely afrikai országba távoztak. Viszont az izraeliek ígéretei ellenére érkezésükkor senki sem várta őket a repülőtéren, irataikat pedig elkobozták, és más megpróbáltatásoknak is ki voltak téve.

Izrael jelenleg tárgyalásokat folytat bizonyos afrikai államokkal annak érdekében, hogy a zsidó államban tartózkodó illetve oda igyekvő menekülteket fogadjanak be. Állítólag nagyobb „átláthatóságot” is szeretnének, ami nem csoda, végtére is tarthatatlan állapot, hogy a távozásra kényszerített illegális bevándorlóknak egészen addig nem mondják meg, hová is küldik őket, amíg az elutazásuk napján a kezükbe nem nyomják a repülőjegyet.

Az izraeli média azt találgatja, hogy Tel-Aviv vajon modern technológiát, kedvező szerződéseket, fegyvereket vagy más jellegű segítséget – esetleg pénzt – ajánl-e fel azoknak az államoknak, amelyek hajlandók befogadni a jelenleg Izraelben tartózkodó afrikai menekülteket.

Perge Ottó - Washington Post nyomán

Kapcsolódó: