Brüsszel nagyrészt meglévő források átcímkézésével finanszírozná az energiaszállításokat érintő szankciókat, írta Facebook-oldalán Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energiapolitika üzletágának vezetője. A Mandiner szemlézte a bejegyzést.
A REPowerEU-csomag teljes keretösszege 297 milliárd euró, amiből
– 225 milliárd euró hitel, amit a helyreállítási programokból címkézne át,– 52 milliárd eurót nagyrészt a meglévő tagállami kohéziós és agárforrásokból csoportosítana át,– 20 milliárd euró új forrás, amit 50 millió új szén-dioxid-kvóta kibocsátásából teremtene elő.
Tehát a tagállamoknak a Bizottság által sürgetett szankciók költségeinek nagy részét meglévő forrásaikból kellene fizetniük.
A helyreállítási alap a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek mérséklését hivatott szolgálni. Ezek a nehézségek nem múltak el, sőt a háború miatt tovább mélyültek, így a forrásra továbbra is szükség van.
A tagállamok azért fogadták el a közös hitelfelvételt, mert abból olyan beruházásokat terveztek megvalósítani, amelyek megtérülnek.
Ezzel szemben az energiaszállításokat érintő szankciók bevezetéséhez szükséges infrastrukturális beruházások nemhogy nem térülnek meg, de növelik a közösség költségeit.
Magyarországnak különösen rossz tapasztalatai vannak a helyreállítási alappal, mert tervét politikai okokból a mai napig nem fogadták el.
Vajon reális elvárás a Bizottság részéről, hogy erre hivatkozva próbálja átvinni a Magyarországnak különösen nagy terheket okozó embargós javaslatait?
A kohéziós és agárforrások ma fontosabbak, mint korábban bármikor.
A háború miatt élelmiszerhiány van kibontakozóban, amit az agrárium támogatásával lehet enyhíteni.
A bizottsági javaslatok kettős terhet okoznának: egyfelől a szankciók tovább emelnék az energiaárakat, ami például a műtrágya költségeinek növekedésén keresztül begyűrűzne az élelmiszerek árába, másfelől az agrártámogatások kivonásával ellehetetlenülnének a negatív hatások enyhítésére irányuló törekvések.
A kohéziós források pedig különösen fontosak az orosz energiaszállításoknak fokozottan kitett közép-európai régióban, így azok központosítása kontraproduktív lenne.
A szén-dioxid-kvóta kibocsátásból származó árbevétel nem elrugaszkodott javaslat, hiszen ezzel a kvótaárak is csökkennének, ami az energiapiaci terheket is mérsékelné.
Az ebből származó pénzmennyiség (20 milliárd euró) azonban nem elegendő az olaj- és gázinfrastruktúra kellő mértékű átalakítására (ez csak Magyarország esetében több milliárd euróra rúgna).
Ráadásul a helyzetet sokkal gyorsabban és hatékonyabban kezelné a kvótapiac ideiglenes felfüggesztése, mert azzal azonnali energiaár-csökkenést lehetne elérni, amivel az egész közösség terhei mérséklődnének.
A Bizottság csomagja tehát nem nyújt kellő segítséget az orosz energiaszállítások kiváltásához, így az embargós javaslataikat az új terv fényében is kockázatos lenne elfogadni.
