Barack Obama elnök, 2013 szeptemberében, George Tsunis személyében egy gazdag üzletembert jelölt a norvégiai nagyköveti posztra. A 46 esztendős férfi nem saját erejéből gazdagodott meg: édesapja, James Tsunis eleinte kávézókat üzemeltetett, majd később a szállodaiparban végrehajtott befektetései révén növelte tovább a vagyonát. Fiacskája, George J. Tsunis az alapítója és elnök-vezérigazgatója volt a Chartwell Hotels LLC-nek (1999 és 2009 között), ezen kívül jogtanácsosként tevékenykedett a Rivkin Radler cégnél, továbbá Huntington városának környezetvédelmi bizottságában és a Dix Hills Kerület vízügyi ellátásáért felelős bizottságában is ténykedett. Egy időben a brooklyni Goldberg & Cohen ügyvédi iroda alkalmazásában is állt, sőt New York Városi Tanácsa mellett ügyvédi tevékenységet is folytatott.

A sokoldalú fiú azonban alighanem beleunt a vállalkozásaiba és a különböző cégeknél és önkormányzatoknál végzett munkájába. Úgy döntött, diplomáciai pályán kamatoztatja tovább nem mindennapi képességeit. De hogy miért éppen Norvégiát szemelte ki magának, nem lehet pontosan tudni. Tény, ami tény, vágya teljesült, melynek magyarázata abban a tényben rejlik, hogy 2012-ben Tsunis feleségével, Olgával együtt 267 244 dollár támogatást nyújtott a két nagy politikai pártnak, és ezzel a legfőbb politikai adományozók közé emelkedett. Ennek az összegnek a 89%-a a Demokrata Párthoz, 10%-a pedig a Republikánus Párthoz vándorolt. Ami érthető is, ha tekintetbe vesszük, hogy korábban Tsunis republikánus volt, sőt még 2008-ban is a republikánus McCain kampányát támogatta 50 ezer dollárral. 2009-ben azonban valamiért megváltozott a világnézete, és belépett a Demokrata Pártba. 2012-ben Tsunis nem kevesebb, mint 988 550 dollárral járult hozzá Barack Obama újraválasztási kampányához.

Az elnöknek nyújtott óriási összegekre tekintettel Tsunis alighanem biztosra vette, hogy semmiféle akadálya nem lehet a kinevezésének. Ezért nem is bajlódott Norvégia történetének vagy az országban uralkodó politikai viszonyoknak akár csak felületes megismerésével sem. Szenátusi meghallgatásán kiderült, hogy úgy tudja, Norvégiának köztársasági elnöke van, a bevándorló-ellenes Haladó Pártot pedig „a politikai élet peremére szorult” pártnak nevezte (holott valójában része a kormánykoalíciónak), mely „gyűlöletet okád”, azonban a kormány erőteljesen „elítélte”. Válaszul a megdöbbent McCain szenátor az alábbi maliciózus megjegyzést tette: „A kormány elítélte őket? A koalíciós kormány – melynek ez a párt is része.”

McCain azért is vesztette el a türelmét, mert már előzőleg felbosszantotta magát azon, hogy a meghallgatáson a budapesti nagyköveti posztra jelölt Colleen Bradley Bell képtelennek bizonyult az USA magyarországi stratégiai céljait felsorolni. A 2008-ban az elnökválasztáson Barack Obamával szemben alulmaradt arizonai szenátor kérdéseinek sorát a következő gúnyos kijelentéssel fejezte be: „Nincs több kérdésem ezekhez a hihetetlenül felkészült jelöltekhez”.

Természetesen nem Barack Obama az első és sajnos nem is az utolsó elnök, aki a saját kampányához jelentős anyagi hozzájárulást nyújtó támogatóit jelöli ki különböző nagyköveti posztokra. Azonban olyan időkben, amikor a közvélemény egyre kevésbé bízik a kormányban, és külföldön is erősödik az amerikaellenesség, az ilyesfajta kinevezések még tovább rombolják az USA megtépázott tekintélyét. Képzelhetjük, mit gondolhatnak az Obama jelöltjéről maguk a norvégok.

A végére azonban mégis engedjenek meg egy apró helyesbítést. George Tsunisnak mégis csak van nemzetközi tapasztalata. A Fehér Ház weboldala ugyanis arról tájékoztat, hogy 2012-ben a feleségével együtt részt vett a David Cameron brit miniszterelnök tiszteletére rendezett vacsorán.

Perge Ottó - Yahoo News nyomán