2019. március 22., péntek, Beáta, Csilla, Vazul napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
09:19 Elhalasztják a Brexitet - ha a pokolbéli külön hellyel megkínált brit képviselők megszavazzák a leszavazott szerződést08:33 Kezdő még a pénzmosásban az érdi takarítónő08:10 Gázolásos támadás Kínában - hat halott, a sofőrt lelőtték07:59 Tűz ütött ki egy csurgói családi házban07:48 Bizalomvesztés miatt mondta le Boeing-rendeléseit az indonéz állami légitársaság07:31 Árvízvédelmi munkálatok kezdődtek Dél-Borsodban06:53 Pótlóbusz jár a 6-os HÉV vonalán a hétvégén22:57 Csak a szokásos alázás volt ma is a pályán a tótoktól22:41 Őrizetbe vette a hírszerzés Guaidó jobbkezét22:18 A dolgozók győzelmével ért véget a Hankook-sztrájk21:48 Száz liter fáradt olajat öntöttek egy árokba Egerben21:13 Egyiptomi késelt zsidókat - de nem valahol a két ország határán, hanem Amszterdamban20:58 Életpárti vélemény a lelkiismeret védelmében - olvasónk írása20:44 Az MTA "szabadságáért" tüntettek Budapesten19:55 Kuruc.info a Twitteren és az Instagramon - várjuk olvasóinkat!
24 óra legolvasottabbjai

Extra ::

Az érem másik oldala - Natalia Narochnitskaja politológus a franciaországi eseményekről

A neves orosz politológus, a párizsi Európai Intézet a Demokráciáért és Együttműködésért elnöke a moszkvai Komszomolszkaja Pravda napilapnak adott interjút, amelyben megvilágítja a véres franciaországi események hátterét és okait.
K.P.: „Natalia Alekszejevna, mondhatjuk-e úgy, hogy Franciaország nem készült fel a radikális iszlámmal való konfliktusokra?”
N. N.: „Franciaország, csakúgy mint egész Nyugat-Európa nem képes helyesen, filozófiailag értékelni azt, ami ma történik. Ha követjük az egyes országok vezetőinek, elnökeinek reakcióit, szinte mindannyian ugyanazt mondják: a fő tragédia a szólásszabadság elleni merénylet, amúgy mellékesen a kioltott emberéletek. Valójában ez az európai civilizáció elleni támadás volt, amely kultúra a „ne lopj, ne ölj” elvekre épül. Európa lakói most azt látják, hogy valaki a környezetükből jogot formált arra, hogy Isten eszközének tekintse magát, és saját világnézete szerint emberi életeket olt ki. Politikusaik azonban képtelenek hangosan kimondani: - Ha a lemészárolt emberek nem karikaturisták volnának - kik amúgy súlyosan provokálták a vallási értékeket -, hanem egyszerű, ártatlan emberek, a tragédia, a bűn semmivel sem volna kisebb. Ki kell mondani, ez nem a szólásszabadság elleni merénylet, ez támadás az európai civilizáció elvei és az emberi élet ellen. Ma ezen újságírók hangzatosan kijelentik, akármennyit is megölnek közülük, továbbra is azt írnak és mondanak, ami nekik tetszik. A probléma valójában az, hogy a szólásszabadság számukra mások sértegetésének, megalázásának, és arcul ütésének lehetőségét jelenti. Ők nemcsak a muzulmán vallást támadják. Nemrég egy „modern” kiállításon egy vizelettel teli bilibe állított keresztet láttam. Csakhogy a keresztények ezért nem ragadnak fegyvert, nem állnak bosszút, nem ölnek meg senkit, sőt egyáltalán nem képesek semmilyen adekvát választ adni ezen provokációkra. Európa teljesen „kihűlt” vallási tekintetben, magát valamiféle demokratikus civilizációnak, valamiféle posztmodern filozófiai áramlatnak tekinti, amelyben az ember semmiféle rendezőelvet nem ismer el, bármely értéket elvet, saját magának állít fel rendszereket, és nem alkalmazkodik semmilyen szabályhoz. Ezzel egyidőben Európa bevándorlók célpontja lett, és e földrész ezen új lakóinak problémáit az európai politikai vezetés mint a demokrácia hiányát, vagy akár szociális és adaptációs kérdést kezeli. Teljes mértékben elvetik azt, hogy valójában a bevándorlók új hazájukban, az európai civilizáció területén a saját kultúrájuk építését folytatják, a maguk erkölcsi rendezőelveivel, saját emberi viszonyaikkal és elképzeléseikkel rendezkednek be, és döntenek arról, hogy Isten mit enged meg nekik, és mit nem. Európa ma nem meri ezt kimondani. A szörnyű gyilkosságok valójában erről szólnak.

Natalia Narochnitskaja politológus
A XX. század egyik nagy spanyol filozófusa, Ortega Y Gasset írta: „A modern világ egyre bonyolultabbá válik, és ezt a folyamatot paradox módon a modern ember igyekszik egyre primitívebb magyarázatokkal ellátni, és mások felé tálalni.” Talán a mai orosz törvények e területen könnyebben áttekinthetők: senkinek nem megengedett más ember nemzetiségét, vallását megbántani. A napokban egy német konzervatív ismerősöm jegyezte meg: „Hamarosan Oroszország lesz a civilizált világ emigrációs iránya, nincs már erőm, türelmem olyan közösségben élni, amely rombolja saját hagyományait és kultúráját.”
K.P.: „A franciák a hívők érzéseinek tiszteletben tartása érdekében nem akarnak ennek megfelelő törvényeket alkotni?”
N.N. „Erős kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Ilyen vélemények természetesen vannak, de ezen hangokat azonnal elfojtják, és jönnek az ismert jelzők, „náci, rasszista stb”. Nem kizárt, hogy 30 évvel ezelőtt szélsőségesek is aktívan részt vettek a bevándorlók elleni erőszakos cselekményekben, ma már azonban ez a kérdés egészen másképpen fest. Egy konzervatív beállítottságú francia polgár, aki tegnap még egyáltalán nem tiltakozott más vallások, értékek és más rasszból származó szomszéd ellen, ma sem tekinthető rasszistának. Arról van szó, hogy egyre többen ismerik fel, hogy az emberi jog és a demokrácia hagyományos dogmái Európában nem működnek megfelelő módon. Amikor a bevándorlók túllépnek egy bizonyos számhatárt, már nem integrálódnak a befogadó ország életébe. Bezárul a közösségük, és folytatják a magukkal hozott civilizáció újraépítését. Sajnos azt is be kell látnunk, hogy nem professzorok, tudósok jönnek elsősorban, 99%-ban az afrikai és arab mélyszegény réteg vándorol be, kik talán néhány hagyományos értelemben vett iskolai osztályt végeztek, vagy még azt sem. Nem ismerik a befogadó ország történelmét, hagyományait, kultúráját, szokásait. Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek hogyan tisztelnének egy olyan civilizációt amely saját értékeit rombolja, és saját hagyományait sem óvja, nem őrzi. Nagyon remélem, hogy mivel eljött az ideje, napirendre kerül ez a kérdés szerte Európában. Persze a posztmodernisták hangja máris hallható: ”Mi lesz a szabad szólással, azt mondok, amit csak akarok! Krisztust gyalázom, vagy Lenint, Mohamed prófétát vagy Buddhát, senkinek semmi köze hozzá!” Én magam is mélyen gyászolom e tragédia áldozatait, és vallom, hogy Európa valódi tragédiát él át, és bizony a „ne lopj, ne ölj” elvek sérülnek. Senkinek nincs joga Isten nevében más ember életét elvenni. Látni kell azonban, hogy olyan nagy a bevándorlási hullám, és rengeteg olyan ember él ma Európában, kiknek egészen más az elképzelésük arról, hogy „mi a jó, és mi a rossz.” Új törvényekre van szükség, amelyek rendezik ezen áldatlan állapotokat, és amelyek egy országon belül harmonizálják a különböző világképeket. Sajnos azonban a kérdés, hogy a posztmodernisták, kik a sajtót teljes mértékben bitorolják, és hangjuk a politikai elitben is egyeduralkodó, hajlandók lesznek-e ezt napirendre venni, és nem a jól ismert „legfőbb érték: a szólásszabadság" jelszóval lesöpörnek az asztalról minden kezdeményezést. „Szabad vagyok, senkinek nincs joga megsérteni engem, arcul ütni engem. Én azonban mindezt megtehetem, mert szabad vagyok” - így hangzik ma ezen emberek hitvallása.”
K.P.: „A bevándorlási politika szigorítása nem megoldás?”
N.N. „Az európai ember, aki iskolázott, számítógéppel dolgozik, - képletesen szólva - nem akar, és nem is fog utcát söpörni. Nincs más megoldás, mint a bevándorlók hada, amely eme rosszul fizetett munkát is elvállalja, de ki kell jelenteni: ti hozzánk jöttetek, mi biztosítunk nektek életlehetőséget, ám ti írásban kijelentitek, hogy tiszteletben tartjátok a mi kultúránkat, úgy fogtok viselkedni, ahogy mi, semmilyen módon nem lógtok ki a mi szociális rendszerünkből és viselkedési normáinkból, nem foglalkoztok hittérítéssel, és nem toboroztok vahabitákat országunk lakóiból. A posztmodernisták azonban ezt nem fogadják el. Emlékezzünk rá, mi történt mintegy tíz évvel ezelőtt Ausztráliában. Az előző miniszterelnök kijelentette: „A mi civilizációnk az európai bevándorlók által alapíttatott, gyökere a keresztény értékrend. Mi mindenki számra nyitottak vagyunk. Ha közöttünk akartok élni, viselkedjetek hozzánk hasonlóan. Ám ha saját enklávét akartok e földön létrehozni - elnézést, ez nem fog menni!” Micsoda felháborodás kísérte e szavakat! Hogyan támadták azonnal a miniszerelnököt! Ha Európa valami hasonlóval próbálkozna, és kijelentené, hogy ez a föld nem arra szolgál, hogy itt mindenki azt mond és tesz ami csak eszébe jut, hanem ez valami más, ez több, ez a föld, amely a Louvre, a Notre Dame és más kincsek szülőföldje. Ez azonban ma még lehetetlenek tűnik. Emlékezzenek rá, éppen ez volt az oka a Putyint ért első támadásoknak, mikor ő kijelentette, hogy megvédi a hagyományos orosz értékeket. Ukrajna csak mondvacsinált oka a hatalmas oroszellenes hisztériának.”
K.P.: ”Marie Le Pen francia politikus pozícióit erősítheti-e a jelenlegi állapot?”
N.N.: „A francia parlamentben a Nemzeti Front valószínűleg egyre több helyet nyer majd, ám nekem úgy tűnik, Franciaország még nem érett meg arra, hogy őt elnökké emelje. Őket ma rengeteg támadás éri, lépten-nyomon sértegetik őket. Próbálná csak valaki ezen szavakkal illetni más parlamenti párt képviselőit, azonnal a bíróságon végezné. Marie Le Pen híveit azonban gond nélkül szabad sértegetni, megalázni. Németországban is érdekes dolgok történnek. Tüntetések zajlanak szinte naponta, amelyeken az emberek tiltakoznak a német civilizációs normák megsértése ellen, és lássunk csodát, szinte azonnal megpróbálták a „náci” jelzővel illetni őket. Mint ahogy mondottam, talán 30 évvel ezelőtt szélsőségesek is részt vettek hasonló tüntetésekben Európa-szerte, ma már azonban a kép egészen másképpen fest. Más emberek, tartózkodó, óvatos, jólnevelt formában igyekeznek felhívni a figyelmet arra, mi történik ma Németország határain belül, és, mint látjuk, Európa más tájain is. Németország egyes részei már egyáltalán nem emlékeztetnek egykori önmagukra. Én nem ismerek egyetlen európai embert sem, ki rosszindulattal viszonyulna más vallásúakhoz, vagy más öltözetet viselőkhöz. Amikor azonban ezen más emberek a nekik biztosított jogokkal élve teljesen megváltoztatják egy város képét és a viselkedési normákat e városban, a tereken saját vallásukat hirdetik, röplapokat szórnak e vallás nevében, és erőszakra hívó jelszavakat skandálnak, ez azért mégiscsak más, ez azért mégiscsak sok. Ez már erőszakos területszerzés. Korábban ez csak fegyverrel a kézben volt lehetséges, ma már a szó ereje is területszerző fegyver. Amennyiben Európa nem ébred fel, és nem tér magához, teljességgel el nem veti a posztmodern dogmákat, én nem hiszem, hogy ezen jelenségeket meg lehetne fékezni.”
K.P.: „Némely újság publikálja továbbra is a nyilvánvalóan sértő karikatúrákat. Ezt azt jelentheti, hogy az öncenzúra továbbra sem működik?”
N.N. „Nyilvánvalóan ráharaptak a koncra, és továbbra is teljes hangerővel harsogják, hogy ez merénylet volt a szólásszabadság ellen, és joguk van bármit mondani, írni bármiről és bárkiről. Egy ízben Genfben az ENSZ emberi jogi kongresszusán vettem részt, ahol egy határozat előkészítésén dolgoztunk. E határozat a muzulmán államok némelyikében szokásos megkövezési eljárást itélte volna el, amelyet a hitvesi hűség ellen vétő nőkkel szemben alkalmaznak ez országok törvényei. Miután felolvasták a tervezetet, megdöbbentem. A tervezet szerint nem a barbár, archaikusan kegyetlen jellege miatt kell elítélni e szokást, hanem azért, mert a nőket megfosztja a szexualitás élvezetének jogától. Magam részéről megtagadtam e dokumentum aláírását, hiszen nem azt itéljük el, amit valóban szükséges.”
K.P.: „A véres párizsi események kapcsán olyan vélemények is napvilágot láttak, miszerint Franciaország agresszív közel-keleti politikája miatt került e terrorakciók célpontjába.”
N.N. „Valójában ez is lehetséges. Ez azonban nem takarja a probléma teljes egészét. Nyugat-Európa és az USA teljes hangerővel és habzó szájjal harsogta, hogy az Aszad szíriai elnök csapatai ellen harcoló egységek már szinte a demokrácia bajnokai és mártírjai. Ugyanezen „hősök” ma már az egykori támogatók országában gyilkolnak, kegyetlenkednek és még nem látszik e szörnyű események vége. Kérdés: ki nyitotta ki Pandora szelencéjét? Ki legalizálta az extremizmust, ki használta és használja azt ma is saját geopolitikai céljainak eszközéül? Ugyanakkor az USA területén nyoma sincs ezen jelenségeknek, ezen harci cselekmények az USA számára „nem megfelelő” politikai berendezkedések megdöntésére szolgálnak. Ez a kérdés ma még nincs eléggé tanulmányozva...
(Olvasónktól, az eredeti interjú itt, videó - orosz nyelven - itt)
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready