A Jobbik alelnöke a rabbi 8Ha8ony8-nak adott interjújára reagálva tette a megállapítást Facebook-oldalán (képernyőfénykép itt, ha valamiért nem jelenne meg - az esetleges hibaüzenet ellenére nincs törölve a bejegyzés):
Köves egyébként az interjúban újra kifejtette, hogy "ha csak a párt egyes vezetőinek személyes világlátása változott meg, akkor lépjenek ki a pártból, és csatlakozzanak egy másikhoz".
"Ha futballszövetség holnap kézilabdával kezd foglalkozni, akkor helyesebben teszi, ha feloszlatja magát és kézilabda szövetséget alapít" - fogalmazott a rabbi.
Alább olvasható a Vonáékat lebohócozó beszélgetés vonatkozó része (eredeti formájában, helyesírási hibáival együtt, elvégre az adónkból százmilliókkal kitömött propagandaoldalnak nem telik egy helyesen írni tudó szerkesztőre):
 |
GFG: Van itt egy identitás-kérdés. A Vonával folytatott vitád (szerk: Vona Gábor hanuka-üdvözletet küldött a magyarországi zsidó közösségeknek, amit Köves Slomó visszaautasított) megítélésünk szerint nem a zsidóság, hanem a Jobbik számára jelent identitás-problémát.
Köves: Kezdjük ott, hogy meg tud-e változni az ember vagy sem? A zsidó-keresztény hagyomány szerint igen, meg tud változni. Nem azért születtünk, hogy ugyanolyanok maradjunk, mint ahogy megszülettünk. Az ember képes megváltozni. Ha nagyon rosszat tett is, akkor is képes megjavulni, jó útra térni vagy megbánni, amit tett. Egy politikai mozgalom esetében azonban kicsit összetettebb a kérdés. Egy párt ugyanis valamilyen bizonyos világnézet mentén, bizonyos célok elérése érdekében alakul. S ha valamiért létrejött és ennek fundamentális része például az etnicista gondolkodás, és aztán egyszer csak azt állítja hogy mostantól fogva már nem vagy ilyen, akkor szűnjön meg ez a mozgalom és csináljanak egy újat, hiszen megszűnt az, ami mentén és okán létrejött és ami egyben tartotta. Nem lehet jó választ adni arra, hogy miért maradjon egyben ezek után is egy ilyen képződmény. Ha a futballszövetség holnap kézilabdával kezd foglalkozni, akkor helyesebben teszi ha feloszlatja magát és kézilabda szövetséget alapít. Ha pedig csak a párt egyes vezetőinek személyes világlátása változott meg, akkor lépjenek ki a pártból és csatlakozzanak egy másikhoz. Ha pedig mégis úgy gondolnánk, hogy a rasszizmus nem fundamentuma, hanem csak velejárója volt a Jobbik politikájának 15 éven át, most pedig elérkeztek az ébredéshez és megváltoztak. Akkor a minimum, hogy a nyilvánossággal azt is megosztják, mi okozta a felismerést. Ha ugyanis történt egy felismerés, ami miatt másképp gondolkodnak mint korábban, akkor mondják már el, hogy mi volt ez a felismerés, hogy mások is tanulhassanak belőle. Mondják el, hogy miért gondolkodtak korábban így és most miért gondolkodnak másképpen.
GFG: Erre az a válaszuk, hogy így lehet kormányra jutni.
Köves: Azt persze lehet mondani, hogy most maradjunk egy kicsit csendben, mert így több választót lehet megszólítani, de könyörgöm, ebbe engem és az én közösségemet ne vonják be takaróként. Személyesen nem foglakoztat, hogy bocsánatot kérjenek, nem foglalkoztat túlságosan a Jobbik és Vona Gábor sem. Inkább bohócoknak tartom őket. De nehogy már azt mondja, hogy most megváltoztam, de nem mondom meg, hogy miért... Néhány napja Vona Gábor egyébként újból elmondta, hogy ha kiderülne róla, hogy zsidó, akkor lemondana, mert szerinte egy keresztény pártnak nem lehet zsidó származású vezetője. De hiszen barátom, akkor ezek szerint még mindig a fajelmélet alapján gondolkodunk és etnikai alapon elmélkedünk arról, hogy mi az, hogy zsidó, mi az, hogy keresztény.
GFG: Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy meg lehet változni, ki lehet nőni a gyermekbetegségekből, vagyis felmentik Vona mosakodását.
Köves: Ami engem igazán bosszant vagy kétségbe ejt, az nem néhány Jobbikos figura bohózata, és nem is ezzel a levellél kezdődött, de örülök, hogy ezzel mintegy kibuggyant, hanem a következő: hogyan lehetséges, hogy vannak olyan általam komolynak tartott emberek, akik erre azt mondják “hogy megértőbbnek kellene velük lenni...” Mindezt annak a jegyében, hogy “az ördög ellen akár velük is össze kell fogni...”. Azt gondolom, hogy teljesen lejáratják magukat, és nem utolsó sorban azt a világnézet, aminek karakteres képviselői ráadásul hatalmasat tévednek. Tévednek, ha azt gondolják, hogy ha összefog a baloldal és a Jobbik, akkor nyerni fognak. Biztos, hogy nem fognak nyerni. Egy dolog viszont biztos megtörténne, ha a Fidesz nem tudna maga nyerni és csak a Jobbikkal tudna kormányt alakítani, akkor senkinek sem maradna erkölcsi érve arra, hogy miért nem szabad összefogni a Jobbikkal. „Mert ha nektek lehet, akkor nekünk miért ne lehetne”. És erre nem lehet azt mondani, hogy mi nem úgy gondoltuk, mert ez csak egy technikai szövetség lett volna, ami utána felbomlott volna, és így tovább. Ugyan már, ki gondolja ezt komolyan. Ez abszurd és nevetséges.
Fűrész: Amikor Heller Ágnes nálunk járt, akkor még úgy tűnt, hogy annak ellenére, hogy egy világ választ el egymástól minket, néhány dologban azért egyetértünk. Most meg mintha nem azt mondaná, amit fél évvel ezelőtt gondolt.
Köves: Őszintén mondom, nem tudom mi ez. Nem vagyok képes megérteni.
GFG: Arra, amit Vona csinált, azt mondtad „okádék”, és ezt elég sokszor el is mondtad. Akkor hogy neveznéd azokat, akik mindig a morál bajnokaiként lépnek fel, de ha az ördög ellen kell küzdeni, akkor most legyűrnénk a finnyásságukat?
Köves: Most azt várod tőlem, hogy egy hasonlóan plasztikus metaforával éljek, mint az okádék?
GFG: Lehetséges-e az igazságig keresztül hazudni magunkat, Belzebúbbal kiűzni a Sátánt? Ez Lukács György problémája. Elfogadni az egyébként vállalhatatlan eszközöket a cél elérése érdekében.
Köves: Igen, csak az hová vezet? Én azt mondom amúgy, hogy ez taktikailag sem jó. Ki gondolhatja komolyan, hogy ez létrejöhet, ha létrejött, győzhet, és ha mégis győzne, akkor a Jobbik meg fog változni és mondjuk visszaengedi a kulturkampfba a liberális értelmiséget. Ez óriási tévedés. De ha visszatérünk még egy gondolat erejéig a Jobbikra, igazából nem is Vona és társai a probléma, hiszen a szélsőjobboldali pártok szép hagyományát követve többségük egyszerű szerencselovag, hanem az, hogy felhergeltek sok százezer embert erre az egészre, és ez felelősséggel jár. Eddig csak a tetejéről beszéltünk a pártnak, de ne felejtsük el, hogy milyen eszméletlen gyűlöletosztás folyt és folyik a helyi pártszervezetek, párttagok és a szimpatizánsok szintjén. Tehát, aki azt állítja, hogy megváltozott, annak el kell menni ezekre a helyi fórumokra is, és el kell mondania, hogy most miért gondolja másként.
Ketipisz: Szegedi Csanád végigment ezen, mármint a jóvátétel munkáján?
Köves: Megpróbál végigmenni ezen. De ne feledjük esetében egy személyes dráma és egy személyes vezeklési folyamatról van szó. Az ő esetében ez egy kicsit nehezebb, mert neki nincs meg hozzá a nyilvános platform. Egy Jobbikos politikus el tud menni a szélsőjobboldali szavazókhoz, Szegedi Csanádot viszont nem biztos, hogy meghallgatnák. Amikor 5 évvel ezelőtt Szegedi Csanád eljött hozzám tanácsot kérni, akkor én azt mondtam neki: „te nagyon sok embert megbántottál, nagyon sok embert felhergeltél, akkor jutsz előrébb, ha megpróbálod ennek az ellenkezőjét legalább ugyanakkora vehemenciával elmondani és elmagyarázni. Vagyis, hogy benned mi játszódott le akkor, amikor felismerted, hogy zsidó vagy és szembe találtad magad korábbi önmagaddal és elvtársaiddal.” Ugyanis gyakorlatilag szembetalálta magát azzal, amit korábban képviselt. Amikor az ember belekerül a tükörbe és megvizsgálja magát, hogy ez mit okoz benne, na ezt kell elmondani.
GFG: Akkor a Vonával folytatott vitád úgy is értelmezhető, hogy megnyomni a felelősség vészcsengőjét?
Köves: Azért azt szögezzük le, hogy nekem nincs vitám Vona Gáborral. Vitaszituáció akkor van, ha vannak alapvető dolgok, amikről ugyanazt gondoljuk, de itt ez sok tekintetben nem áll fenn. Vona éppen a Szegedi Csanád-ügy kapcsán írta azt a Barikád hasábjain, hogy meghív engem egy nyílt vitára, beszéljük meg, hogy miért van egyáltalán antiszemitizmus. Visszaírtam nekik, hogy én szívesen elmondom nektek, hogy én hogy látom a világot, mert hiszek abban, hogy mindenkihez érdemes beszélni, de a vita egy félreérthető beszédszituáció, mert ha vita lenne, az mit erősítene meg? Azt erősítené meg, hogy neki vitája van a zsidókkal. Vannak a magyarok, akik a zsidókat bántották és vannak a zsidók is, akik a magyarokat bántották és ennek egy képződménye, hogy ebben a vitában vannak a magyarok, akiket képvisel Vona és vannak a zsidók, akiket meg a Köves Slomó és akkor beszéljünk arról, hogy ki kit bántott többet. Ez abszurd.
Ketipisz: Hajlíthatatlan vagy.
Köves: Egy olyan ember, akinek a zsidóság nem abban merül ki, hogy elfogadja, hogy ő legyen az antiszemita barométer. Nekem a zsidóság egy mély lelki bázis, egy pozitív közösségi élmény, az életem tulajdonképpen. Egy viccel hagy fejezzem ki, hogy mire is gondolok. Elmegy az asszony a rabbihoz, hogy a tanácsát kérje: „Segítsen, rabbi, tragédia, a fiam teljesen megőrült.” – „Hogyhogy?” – „Képzelje, vallásos lett, kipát hord, tartja a szombatot, nem tudunk vele mit kezdeni, adjon már tanácsot, most mi legyen.” A rabbi azt mondja: „Lehet, hogy Ön szerint ezek őrültségek, de hát én is így élek, én is vallásos vagyok.” Erre az asszony: „Na jó, rabbi, de maga ebből él, ő viszont komolyan gondolja.”
