A világvége nem is tűnik távolinak, ha figyelembe vesszük, hogy az esőerdő közmondásosan “a Föld tüdeje”, ahogy azt sokak mellett Ferenc pápa is hangsúlyozta a hétvégén. A dzsungel fái megkötik a globális felmelegedést tüzelő szén-dioxidot, és helyettük éltető oxigént lélegeznek ki a fotoszintézis melléktermékeként, ezt mind megtanultuk még az általános iskolában: a fák nélkül megfulladnánk.

Ezzel csak az a gond, hogy a kutatások egyáltalán nem igazolják azt a közhiedelmet, hogy az esőerdő termeli a légköri oxigén 20 százalékát (más cikkekben: nyeli el a légköri szén-dioxid 20 százalékát) - írja az Index. Sőt, nemhogy nem csökkenti az atmoszféra CO2-koncentrációját, hanem egyes mérések szerint éppenséggel növeli, vagyis szén-dioxid-forrásként üzemel. A jövőben pedig a helyzet tovább fog romlani: a talaj leromlása miatt folyamatosan csökkenni fog az esőerdei fák szén-dioxid-megkötő képessége, és egyre több szén fog felszabadulni belőlük.

Ennek ellenére egyáltalán nem jó, hogy lángol fél Amazónia, de az esőerdő klimatikus szerepe sokkal bonyolultabb a mítoszoknál.

Gyorsan szögezzük le: az egyre intenzívebbé váló erdőtüzek katasztrofális hatással bírnak a helyi klímára, az esőerdő ökoszisztémájára, biodiverzitására – csakúgy, mint a helyi lakosság életére, egészségére. A globális atmoszféra szén-dioxid-tartalma is emelkedik az elégő faanyagban megkötött szén felszabadulása révén, bár ez a mennyiség

Szinte elhanyagolható az emberi tevékenység miatt a légkörbe eregetett szén-dioxidhoz képest.

Tehát az erdőtüzek pusztító hatásúak, de a légköri oxigén elfogyása miatt (ami nem fog bekövetkezni) nem kell őket okolni. Yadvinder Malhi, az Oxfordi Egyetem ökológus professzora szerint a sokszor idézett 20 százalékos adat egy félreértelmezett Science-cikkből származik, és arról tanúskodik, hogy az emberek nem veszik a fáradságot, hogy az erdők anyagcseréjének minden oldalát megvizsgálják (vagy szándékosan ignorálják azokat a részleteket, amelyek nem támogatják az érvelésüket).

A trópusi erdők a globális fotoszintézis 34 százalékáért felelősek. Azért ilyen nagy az aktivitásuk (jóval meghaladja a területük alapján várható részesedést), mert egész évben megfelelőek a körülmények a növényi produkcióhoz, nem hátráltatja azt a tél és a szárazság. Legalábbis ez volt eddig a helyzet.

A becslések szerint a teljes szárazföldi fotoszintetizáló növényzet 124 petagramm (más szóval ugyanennyi gigatonna) szén-dioxidot nyel el, és eközben 330 petagramm oxigént lélegez ki. Az Amazonas-medence esőerdeje (amely a Föld dzsungeleinek majdnem felét teszi ki területet tekintve) ebből 16 százalékkal részesedik. Ezt a 16 százalékot szokás kissé nagyvonalúan 20-ra felkerekíteni, és idézni drámai kinyilatkoztatásokban.

Ezzel a számmal azonban sok a probléma. Egyrészt csak a szárazföldi oxigéntermeléssel számol, holott a tengeri fitoplankton (a vízben lebegő algák) önmagukban is 240 petagramm oxigént termelnek, amivel együtt máris 570 petagrammra ugrott fel a globális produkció (és 9 százalékra esett Amazónia részesedése). A nagyobb baj viszont az, hogy ez nem a nettó termelés (illetve elnyelés), mert a fák maguk is lélegeznek be oxigént és pufognak ki szén-dioxidot.

A növények általánosságban az általuk termelt oxigén 50-60 százalékát veszik fel a légzésük során. Éjjelente, amikor napfény hiányában gyakorlatilag leáll a fotoszintézis, a növények is ugyanúgy működnek, mint az állatok: fogyasztják az oxigént, és termelik a szén-dioxidot. Ráadásul a nappali termelés és az éjjeli fogyasztás különbsége sem jut egy az egyben az emberiség tüdejébe - ugyanis gyakorlatilag mindet belélegzik a helyi mikroorganizmusok, amelyek felhasználják az elhalt növényi részeket, és a bennük megkötött szenet újra a levegőbe juttatják szén-dioxid formájában.

Az amazóniai ökoszisztéma - tehát a növények, állatok, mikroorganizmusok összessége - nettó hozzájárulása a világ légköri oxigénjéhez gyakorlatilag nulla.

Az esőerdők nem termelnek plusz oxigént, ugyanis ami ott képződik, azt felhasználják maguk a növények, az állatok, illetve a lebontó szervezetek. Ez leginkább abból látszik, hogy az esőerdőkben nem képződik humusz, azaz a talajban nem raktározódik szerves anyag. Erre utal vöröses színe is – mondta a lapnak Czabán Dávid biológus. “Ezért sem lehet az esőerdőirtás után felszabadult talajokban hosszú ideig gazdálkodni, mert hamar kimerülnek. A legtöbb extra oxigén azokon a területeken képződik, ahol fekete talajok vannak, tehát a kontinentális gyepeken – folytatta a kutató. – Az oxigéntermelés közben képződő szerves anyag ott nem alakul vissza, nem bomlik le, hanem a talajban raktározódik.

Az megint más kérdés, hogy a talajművelés során felszántott, megforgatott talajokban gyorsul az abban tárolódó szén lebomlása. Ugyanakkor az esőerdők globális szinten fontosak a párologtatásban, illetve a csapadékképződésben. Ez nagyon meg fog változni, és ki fog hatni a teljes bolygó klímájára, ha jelentősen visszaszorulnak, netán eltűnnek az esőerdők.”

Az atmoszféra oxigénszintje nem néhány hét vagy akár évtized alatt állt be a mai szintre, hanem évmilliók alatt. Az ökoszisztémák nem maradnak fönn ilyen sokáig, és a légköri oxigént még az ember sem tudta eddig különösebben befolyásolni. A légkörben 20,95 százaléknyi oxigén van (ez 209500 ppm-nek, vagyis milliomodrésznek felel meg). Ehhez képest a légkör szén-dioxid-koncentrációja 405 ppm, vagyis kb. ötszázszor alacsonyabb az oxigénnél. Míg a CO2-szint évi 2-3 ppm-mel, vagyis 0,5-0,75 százalékkal emelkedik, addig a légköri oxigénszint 1990 óta 0,005 százalékkal csökkent.

A két gáz koncentrációváltozása nem is említhető egy lapon.

A nettó nulla oxigéntermelés és szén-dioxid-elnyelés a már felnőtt, létező erdőkre vonatkozik. Amikor új erdőt telepítenek (ahogy azt manapság sokan felvetik, sokszor a valóságtól teljesen elrugaszkodott léptékben is), az új fák valóban sok szenet kötnek meg a légkörből. Ha meg tudnánk duplázni az Amazonas-medence esőerdejének kiterjedését (ami persze kizárt, hogy sikerülhet), azzal 90 petagramm szenet vonhatnánk ki a légkörből, és az atmoszférikus szén-dioxid-szint 10 százalékkal csökkenne. Ugyanez visszafelé is igaz: Ha leégne a teljes dél-amerikai dzsungel, az ugyanennyivel növelné a légköri szén-dioxid-koncentrációt. Eközben 0,02 százalékkal csökkenne az oxigénszint.

De ezt inkább ne próbáljuk ki.