A szcientológia az L. Ron Hubbard sci-fi-író által kitalált és kidolgozott elképzelések és hitek rendszere. Az 1952-ben életmódjavító „filozófiaként” indult rendszer fokozatos átalakuláson ment keresztül hogy „vallássá” váljon. A szcientológia „egyház” azt állítja, a világon több mint 6000 „egyházi” szervezete van, különböző missziók és kapcsolódó csoportok, követőinek számát pedig milliókban adja meg.

Mi is az ún. kapcsolódó csoportokkal kívánunk foglalkozni, azonban még ennyire ne szaladjunk előre, vizsgáljuk meg, milyen elveken is működik ez a társaság.

Tanulmányozva azokat az alapvetéseket, melyeken működik az „egyház”, lényegében nem találunk különösebb eltérést bármely másik, a New Age-hez tartozó irányzattól. „Spirituális ébredés”, az „én felfedezése”, és így tovább, ezeket a gondolatokat olvashatjuk, hallhatjuk bármely ezoterikus szekta kiadványaiban.

Ahogy alapítójuk mondta: „A szellem önmagával, az univerzumokkal és más életformákkal való viszonyának tanulmányozása és kezelése”. Bár itt, a más életformákkal való kapcsolat különösen érdekes, és egyértelműen L. Ron Hubbard sci-fi-írói vénájának köszönhető, ez nem vitás. De többek között azt is állítják, hogy a korábbi életek eseményei az egyén számára elérhetőek és feltárhatóak, tudatosíthatóak, mely szintén divatos tan a nyugati ezoterikusok körében, ez viszont egyértelműen keleti eredetű. Lényegében a reinkarnációban való hit előszobája. Amit bizonyít is, hogy temetési szertartásaik is inkább búcsúztató jellegűek, hiszen sokan közülük hisznek a lélekvándorlásban.

Barsi Balázs atya egy alkalommal azt mondotta, valójában két vallásos világnézet létezik. A keresztény és a buddhista (bár nyilván igaztalan volna teljes mértékben akár a buddhizmussal vagy más világvallással egy kalap alá venni a szcientológiát vagy más szektákat). Első ránézésre akár meghökkentőnek is hathat, nyilván az árnyalatok száma végtelen, de ő egy szempontból közelítette meg: ez pedig a megváltástan.

Mert minden vallás abból indul ki, az embernek szüksége van valamire, ami jelenlegi állapotából ki-, pontosabban fogalmazva felemeli (bűnei alól). Ezt keresztény megfogalmazásban megváltásnak hívjuk, így természetszerűleg maradjunk is ennél. E tekintetben a keresztény tanítások és a keleti vallások között a döntő különbség az, míg előbb azt mondja, erre az ember önmagában véve képtelen, szüksége van az isteni kegyelemre, Jézus Krisztusra, az utóbbi nem szab meg ilyen kritériumot, úgy véli, az ember saját akaratából erre képes.

Nyilván, ez a könnyebbik út. Sokkal inkább felmagasztalja az „ént”, legyezgeti az emberi hiúságot.

No, csak hát ilyen szektáknak van egy jól felismerhető védjegye, ez pedig a pénzhez való viszony. Egyik régi jó barátom fogalmazta meg ezt találóan, mikor egy másik hasonló szektáról, a Hit Gyülekezetéről beszélgettünk. Évekkel ezelőtt ugyanis úgy hozta a sors, hogy a munkahelyemen akadt egy kollégám, aki a Hit Gyülekezetének volt a tagja. Közölte, a fizetésük 10%-át automatikusan a gyülekezet felé továbbítani kötelesek. Mikor ezt meséltem barátaimnak, a fent említett jó ismerősöm csak ennyit mondott humorosan: „ja, hát ha nem tejelsz, a szent szellem sem jön ám le”.

Egy klasszikus piramisjátékhoz hasonlóan ezt űzi világszerte a szcientológiai „egyház” is, súlyos összegeket kell fizetniük különböző „belső használatú” tanulmányokért, tájékoztatókért, ami mind-mind azt a célt szolgálja, hogy szerezheti meg a delikvens a „titkos, belső tudást.” Mivel azonban vannak szép számmal kiugrott szcientológusok (őket nagyon nem szeretik, sokszor a testi épségük is veszélyben forog), azért hallani innen-onnan történeketeket, miről is szól a „titkos tudás”.

Vannak benne különböző űrlények, azok emberi formában megjelenő alakjai, maradjunk annyiban, ha sci-fi-irodalomra vágyik az ember, inkább menjen el a legközelebbi könyvesboltba, ott jóval kedvezőbb áron szerezhet magának ilyesfélét.

Ugyanis a történetük dióhéjban annyi, hogy a gonosz Xenu, a galaktika ura, 75 millió évvel ezelőtt az egész galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával. Az űrlények kiszabaduló lelkeit egy speciálisan e célra épített „lélekszívóval” fogta fel, majd a fogoly lelkeket „agymosásnak” vetette alá, s így engedte szabadon őket. Az űrlények lelkei, a „thetánok” később az evolúció során az emberi lényekben találtak otthonra.

A fentiekből kitűnik, hogy a szcientológiának kétfajta híve létezik. Az egyik, mely nagyon is racionális számítások alapján, anyagi haszonszerzés céljából igyekszik beszervezni sok és sok új tagot, de valójában – nem meglepő módon – nem hisz ebben az egész blődségben. Meglepően sok tehetős, gazdag vállalkozó, üzletember is tagja az „egyháznak”. Nem tudom, ez igaz-e még a mai napon is, de nagyon sok szóbeszéd járta Kecskemétet néhány évvel ezelőtt, hogy egy bizonyos autószalon hálózat új dolgozóinak a szerződéskötéskor kötelező belépniük az „egyházba”. Mivel erre kézzelfogható bizonyítékom nincs, ezért maradok a feltételezésnél, de ahonnét hallottam, inkább azt erősíti, igaz.

A másik típus viszont a gyenge akaratú, félresiklott sorsú, önmagában nem biztos és könnyen befolyásolható fajta. Nagyon sok köztük az olyan, ki korábban valamilyen függőségben szenvedett, legyen az akár alkoholizmus vagy drog. És itt jön a képbe a szcientológusok társadalmi szerepvállalása. Néhány hónappal ezelőtt akadt a kezembe két tájékoztató kiadvány, mely ingyenesen elvihető volt egy bevásárlóközpont kiadványoknak elhelyezett részéről. Átlapozva, elolvasva, őszintén megvallva tényleg sok hasznos információ volt benne, könnyen emészthető, érthető szövegekkel, miért veszélyesek a különféle drogok, mely fajtáknak mik a jellemzői, milyen hatással van a fogyasztóikra.

Természetesen a kis füzeteken nem virított ott, hogy ez a szcientológiai „egyházhoz” tartozik, így, önmagában egy teljesen pozitív dolognak tekintettem, és ebben a formájában az is.

Bár titkot azért nem csinálnak abból, hogy kiemelt érdeklődéssel bírnak a drogprevenció irányába, elég, ha például a magyarországi szcientológus honlapra ellátogatunk, ott virítanak ezek a társult szerveződések. Ilyenek például a Nacrocon drogrehabilitáció elnevezésű program, de számos másik videó és kiadvány is található honlapjukon.

Azt tudni érdemes, a drogfüggőséggel kapcsolatban általában nem javasolják az orvosi segítséget, sokkal inkább ők szeretnének segíteni, mint ahogyan a szcientológus „tanítók” ellenségnek tekintik a pszichológusokat vagy a pszichiátereket, nem véletlenül.

Felmerül tehát a kérdés, mennyire őszinte ez a segítő szándék, mikor bajban lévő embereknek nyújtanak segítő kezet, hogy aztán beszippantsák őket az „egyházba”? Emlékezhetünk rá, pár évvel ezelőtt kisebbfajta botrány is volt abból, hogy a drogmentes maraton résztvevőinek adataival éltek vissza.

Zacher Gábor, aki a téma egyik legszakavatottabbja, egyenesen azt állította, a sokmilliós "drogelvonó kúrájuk" szélhámosság, ami kimeríti a bűnügyi veszélyeztetés fogalmát. Ezt annak kapcsán jelentette ki, hogy kiderült, miből is áll ez a „kúra”. Akkor Ferenczi Mária, a szcientológusokhoz tartozó alapítvány vezetője elmondta, hogy a drogfüggőket sokórányi szaunázással és egy naicin nevű vitaminnal „gyógyítják”.

Az egészségre káros napi, többórányi szaunázás (ez a mennyiség még egy egészséges szervezetet is megterhel) mellett a „gyógyítók” felelőtlenül nagy mennyiségben, lényegében túladagolják a niacin nevű vitamint is. Erről egyébként „vallásalapítójuk”, Ron L. Hubbard, a szcientológia atyja Tiszta test, tiszta elme című könyvében is írt már.

Az sem mellékes, hogy a szcientológusok drogelvonó kúrájával kapcsolatos külföldi szakirodalom több halálesetet is megemlít. Olaszországban két fiatal szinte egy időben halt meg, egyikük akut veseelégtelenségben, másikuk szívroham következtében. Haláluk előtt mindketten hasonló tüneteket produkáltak, hányást és hasmenést, ami nagy valószínűséggel a túladagolt niacin és többórás szauna következménye lehetett.

A kérdés már csak az, e tevékenységüket továbbra is háborítatlanul végzik-e? És ha igen, ki fog ez ellen szót emelni és cselekedni?

Zárógondolatként pedig adjuk át a szót Karl Jozef Rauber, pápai nunciusnak, aki ezt jelentette ki:

Lantos János – Kuruc.info