Tudom, tudom, én nem értek ezekhez, mert a világ megszakértéséhez csak Kéri Laci bácsi érthet az ATV-n, nekem meg nemhogy ősz hajam és örökbérletem Kálmán Olgához, de még egy normális öltönyöm sincs. DE!

Kurva érdekes dilemma előtt állnak a világ vezetői: nagyjából az a kérdés, hogy a jövőben hogy állunk egy olyan vírushoz, ami jóformán csak az idősekre veszélyes (és igen, nekem is van nagymamám). Természetesen minden emberélet fontos, de éppen ezért kell elgondolkodnunk azon, hogy a kevesekért sokat áldozzunk-e fel. A gazdasági összeomlás ugyanis szám szerint sokkal több halálos áldozattal jár, és a hatásai nem is csengenek le egy hónap alatt. Érdemes ideszámolni a stresszel járó megbetegedéseket, az elszegényedés következményeit, a megszűnő airbnb-ket, a bezuhanó lakásárakat, a bezuhanó ingatlanpiacot, a rengeteg megszűnő munkahelyet, és hamar belátjuk, hogy a hirtelen albérletár-csökkenéssel együtt sem biztos, hogy jól járunk vele, hiszen ha a gazdaság motorjai lefulladnak, az egy idő után (azonnal) visszahat a fizetésünkre vagy az állásunkra is.

Ahhoz, hogy fenntartható legyen az az életmód, amivel a modern társadalom jár, és amiért hajlamosak vagyunk kevésbé hálásnak lenni, mint kéne (gondoljunk csak arra, hogy a történelem folyamán hány olyan év volt, amikor egyáltalán felmerült kérdésként, hogy az ember mi szeretne lenni), szükséges volna megtanulnunk működni ilyen körülmények között is.

Mert mi gátolja jelenleg a működésünket? Az irracionálisan túltolt halálfélelem. Miért irracionális? Mutatom: a Hubei tartománybeli adatok alapján (ahol igencsak gané helyzet volt):

Magyarán, ha 70 év feletti vagy, vagy egészségtelen, akkor veszélyeztetett is. Csak azt nem értem, hogy ilyen esetben miért kéne elkülöníteni azokat is, akik nem azok? Miért kell az életünket biztosító gazdasági struktúrát egy az egyben felszámolni, miért nem lehet csupán a társadalom veszélyeztetett (és legkevésbé aktív) tagjait ellenőrzés alá vonni és elszigetelni?

Megy a hiszti, hogy nem zárnak be az óvodák és az iskolák, pedig ebben van ráció. Azok a szülők, akik jelenleg még dolgoznak, hogy fenntartsák a struktúrát, aminek az életünket köszönhetjük, nem lenne jó, ha kiesnének, mert a gyerekeikkel kell otthon maradniuk. Mert nem csak az orvos ment életeket, hanem az is, aki fenntartja a rendszert, amiben az orvos működik. És ez alatt még csak nem is Orbán rendszerét értem, hanem valamennyi ország rendszerét. Ha a gyerek halálozási arány a vírus miatt 0%, akkor aki egészséges (vagyis nem szervátültetett vagy tartós betegségben szenvedő), maradjon az iskolában, hogy a szülők dolgozni tudjanak.

A vírus több dolgot tanít nekünk:

És végül, tudom, hogy most a pánik szezonja van, az pörgeti a lájkot, de továbbra is értelmetlen: kézmosás, fertőtlenítőspricnis telefontisztítgatás, az előírások betartása, illetve a kattintásvadász pánikkeltés tiltása és kikövetése. Ez a túlélés záloga. Dicsértessék!