2020. november 28., szombat, Stefánia napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
00:27 Trudeau: jövő szeptemberig a kanadaiak több mint fele megkaphatja a koronavírus elleni védőoltást00:10 Karácsony este az egyedülállók akár két vendéget is fogadhatnak Belgiumban23:55 94 éves asszony lehetett "idegenkezűség" áldozata a borsodi Hegymegen23:42 Amikor a hóhért akasztják: a Facebook, a Twitter és a YouTube blokkolására készül Oroszország23:37 Elsőkből lesznek az utolsók: a leghevenyebb gócpontban a legjobb most a járványhelyzet Angliában23:22 Ne hagyjuk Kárpátalját!23:07 Elutasították Trump jogászainak perkeresetét a választási eredmények felülvizsgálatára Pennsylvaniában22:51 Baranyiék szobordöntési tippet térdepeltetnek BLM jeligére - de a másik progresszív betűszó sem maradhat ki22:36 Zebrán gázolt babakocsit toló nőt egy kisbusz Kecelen - az anya és a két nagyobb gyerek 8-10 métert repült22:19 EB-szóvivő: felkészül a bizottság az uniós költségvetés megvétózására21:57 Néhány olasz tartományban enyhítenek a korlátozásokon21:40 BKK: hétvégén nem járnak a villamosok a Szabadság hídon és a Kiskörúton21:26 Etióp kormánysajtó: újabb várost foglalt el a lázadóktól a hadsereg21:08 Az orosz külügy tiltakozott Washingtonnál a keddi hajós incidens miatt20:51 Három hete lejtmenetben a járvány Spanyolországban
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Olvasói levelek :: :: Hozzászólások

Egy kis - természetesen jó értelemben vett - nyelvtannácizmus: olvasónk a helyesebben írt hozzászólásokért, I. rész

Tisztelt Szerkesztőség!
Ezúttal nem valami világmegváltó politikai elgondolás kapcsán ragadtam billentyűzetet, hanem egy sokkal egyszerűbb, hétköznapi jelenség miatt: a kedves fórumtársak egy részének a helyesírási színvonala sajnos kritikán aluli.
Zoom
Fotó: Vásárhely24
Mivel amúgy a hozzászólások tartalma alapján intelligens és tanult emberekről beszélünk, valószínűleg nem hányavetiség áll a dolog hátterében, és nem is a helyesen írásra való képtelenség, így csak arra tudok gondolni, hogy amikor ők tanulták ezeket az iskolában, akkor vagy rosszul magyarázták el a tanáraik, vagy ha netán az illető volt olyan szerencsétlen, hogy őt már az ún. "szóképes olvasás" módszerére tanították, akkor neki egyáltalán el sem magyarázták a nyelvhasználat mögötti összefüggéseket, szabályszerűségeket.
Ennek kiigazítására szeretnék egy olyan kis kezdeményezést elindítani, hogy a leggyakoribb típushibákat gyűjtsük össze, aztán próbáljuk meg kideríteni, hogy miért ejt ilyen hibákat olyan sok ember, és utána szépen egyesével "tisztába téve" a dolgokat, javítgassuk ki ezeket.
Lehet persze mondani, hogy "de hát így is meg lehet érteni a mondanivalót, a lényegen nem változtat". Igen, de ez ahhoz hasonlít, hogy a paprika helyett fahéjjal fűszerezett pörköltet is meg lehet enni, a tápértékén nem változtat. Lehetséges, csak az embernek könnybe lábad közben a szeme, és azt kérdi magában, hogy ha ugyanennyi erőfeszítéssel jól is lehetett volna csinálni, akkor miért lett mégis rossz.
Ezen túlmutató indok lehet még az is, hogy az ember csak azokat a dolgokat tudja felfogni és megérteni, a fejében rendszerezni, amiket az általa használt nyelv(ek)en meg tud fogalmazni, és a gondolkozásának a rendezettségét lekorlátozza a nyelvhasználatának a rendezettsége. Aki azt szokta meg, hogy egy szó vagy egy kifejezés "csak úgy" jelent valamit, mert "úgy szoktuk mondani", és nem pedig felépül, képződik valami módon más szavakból, az a világ dolgait illetően sem néz a "megszokott" jelentés mögé, nem olvas a sorok között, nem kérdezi meg, hogy miért is vannak épp úgy azok a bizonyos dolgok. De erről inkább majd később.
Végül pedig igencsak kellemetlen érzés, amikor egy, a magyar nyelvnek a határainkon kívüli használatáról folytatott vitában azt kapja szembe az ember, hogy tán hitelesebb volna mindez, ha először a határainkon belül megtanulnánk helyesen beszélni, és mivel erre érdemben nem lehet ellenérvet felhozni, ezzel úgymond "vissza is van adva a szerva".
Megintcsak kiemelném, mielőtt sértődést okozna: senki sem hibás azért, ha rosszul tanították, és bízok benne, hogy az adott nyelvi szabályszerűségek megértése nagyban segíti azoknak az odafigyelés nélküli, önkéntelen helyes használatát, valahogy úgy, mint ahogy a hatékony úszást is nagyban segíti, amikor az ember egyszer csak megérti, hogy miért úgy kapcsolódik egymáshoz a kar- és a lábtempó, ahogy.
Szóval, "Nyelvében él a nemzet" felkiáltással javasolnám, hogy csapjunk a lovak közé, nagyító alá véve a talán leggyakrabban elkövetett hibát!
Az elváló igekötők rejtélye
Igekötőnek azokat az előtagokat nevezzük, amik egy-egy igéhez tartoznak és annak a jelentését módosítják, olykor csak árnyalatnyival, olykor akár teljes egészében is.
Például ha a "tölteni" igéhez kapcsolunk igekötőket, akkor kapjuk az alábbiakat:
ki + tölteni = kitölteni: "Kitöltöttem a vizet a pohárba" (azaz az összes víz odakerült), de: "Kitöltöttem a katonaidőmet"
be + tölteni = betölteni "Betöltöttem az adalékot a benzintartályba", de: "Betöltöttem a 40. évemet", azaz elértem azt a kort
fel + tölteni = feltölteni: "Feltöltöttem a képet a telefonomra" (azaz a kép odakerült, viszont ezt a műveletet onnan csináltam, ahol a kép eredetileg volt)
le + tölteni = letölteni: "Letöltöttem a képet a telefonomra" (azaz a kép odakerült, viszont ezt a műveletet a telefonomon csináltam), de: "Letöltöttem a felmondási időmet"
meg + tölteni = megtölteni: "Megtöltöttem a poharat" (azaz a pohár tele lett)
szét + tölteni = széttölteni: "Széttöltöttem a maradék bort a társaságnak" (azaz több helyre került, és az összes elfogyott)
vissza + tölteni: "A maradék csavarokat visszatöltöttem a dobozukba"
Mint láthatjuk, igen apró jelentés-árnyalatokat is meg tudunk különböztetni ezzel, viszont cserébe sajnos ezek az igekötők kicsit szokatlanul viselkednek, amikor az igekötős ige helyett az állítmány valójában másvalami.
Milyen "másvalamire" kell itt gondolnunk? Egyelőre igekötő nélkül, csak a "tölteni" igével:
kell, kéne, szabad, lehet: "tölteni kell / kéne", "szabad / lehet tölteni"
szeretni, akarni: "tölteni szeretnék / akarok / szeretném / akarom"
fogni (mármint a jövő idő segédigéje): "tölteni fogok / fogom"
tudni: "tudok / tudom tölteni"
is, sem, tiltás: "töltöm is", "ne tölts"
tagadás, felszólítás: "nem töltök", "tölts"
Amikor az igének igekötője is van, és a fentiekkel együtt szerepel, akkor az igekötő elválik az igétől, és a fenti szavak a kettő közé ékelődnek:
kitölteni + kell = "ki kell tölteni"
feltölteni + szabad = "fel szabad tölteni"
betölteni + szeretni = "be szeretném tölteni"
széttölteni + fogni = "szét fogom tölteni"
visszatölteni + tudni = "vissza tudom tölteni"

megtölteni + is = "meg is töltöm"
letölteni + sem = "le sem töltöm"
feltölteni + tiltás = "fel ne töltsd"
Kicsit kilóg a sorból a tagadás és a felszólítás, mert ezeknél az igekötő az ige mögé kerül:
megtölteni + tagadás = "nem töltöm meg"
kitölteni + felszólítás = "töltsd ki"
Ezeket általában helyesen is írja mindenki, mivel másképpen tagolva őket nem kapnánk értelmes kifejezéseket.
A gond akkor kezdődik, ha az igekötő (ki-, be-, fel-, le-, stb.) nem csak a fő igével (itt: a "tölteni"-vel) alkot értelmes kapcsolatot, hanem a segédigével (szeretni, fogni, tudni) is alkotna.
Például ha a "fogni" ige nem a jövő időt fejezi ki, hanem ő maga egy mondat állítmánya:
meg + fogni = megfogni: "Megfogom a horgászbotot"
be + fogni = befogni: "Befogom a számat", "Befogom a lovakat a szekér elé"
ki + fogni = kifogni: "Kifogom a halat a tóból"
fel + fogni = felfogni: "Felfogom az összefüggést"
le + fogni = lefogni: "Lefogom a kutyát (amíg megkapja az oltást)"
össze + fogni = összefogni: "Összefogom a kollektívát"
vissza + fogni = visszafogni: "Visszafogom a termelést"
Ezen esetekben az igekötők a "fogni"-hoz tartoztak, pontosan ugyanúgy, mint a legelején a "tölteni"-hez, és ugyanezért egybe is íródtak vele.
Teljesen más viszont a helyzet, amikor a "fogni" az csak a jövő idő kifejezésére használatos, és az igekötő megintcsak a "tölteni"-hez tartozik:
fogni + kitölteni: "ki fogom tölteni" és NEM "kifogom tölteni".
A "kifogom" az a "kifogni" igének a ragozott alakja volna (tehát "Kifogom a halat a tóból" vagy "Kifogok az ellenőrzésen"), itt viszont semmilyen kifogásról nincs szó (elnézést...), itt kitöltésről beszélünk, csak ezt valamikor a jövőben tervezzük megtenni, ezért kerül a "fogni" a mondatba.
Tehát:
fogni + kitölteni: "ki fogom tölteni" és NEM "kifogom tölteni"
fogni + betölteni: "be fogom tölteni", és NEM "befogom tölteni"
fogni + megtölteni: "meg fogom tölteni", és NEM "megfogom tölteni"
fogni + feltölteni: "fel fogom tölteni", és NEM "felfogom tölteni"
Gondoljunk a már említett "szét fogom tölteni"-re, amit senkinek sem akaródzik "szétfogom tölteni"-nek írni, mégpedig azért nem, mert nincs olyan szavunk, hogy "szétfogni", tehát nem is érzünk késztetést arra, hogy így írjuk.
Tehát ennek a hibának az az eredete, hogy amikor a "meg fogom tölteni"-t írnánk, akkor az emlékeink közül előugrik, hogy nagyon sokszor láttunk és írtunk már olyat, hogy "megfogom", és ha nem vesszük észre, hogy az egy teljesen másik jelentésű szó és egy teljesen más mondatbeli helyzet volt, akkor esetleg ez utóbbit érezzük a helyesebbnek.
És természetesen a másik irány is előfordul, miszerint valakinek a "meg fogom tölteni" jut eszébe akkor, amikor a "megfogom a horgászbotot" kifejezést írja éppen, és ebből lesz a (szintén helytelen) "meg fogom a horgászbotot".
Túlnyomórészt azoknál fordul ez egyébként elő, akiket a szóképes módszerrel tanítottak olvasni ('90-es években vagy azután), mert ez a módszer arra épít, hogy a diák elemzés nélkül, képként jegyezze meg a "... megfogom ..." illetve a "... meg fogom ..." szerkezeteket, és később szintén értelmezés nélkül, az emlékek közül képként előhúzva illessze be a mondataiba. Csak sajnos azt, hogy a több hasonló írású (de eltérő jelentésű) alak közül éppen melyik a megfelelő, azt csak a mondatelemzés ill. konstruktív, értelmezésre építő mondat-szerkesztés tudná megmondani, amit viszont ugyanekkor idejétmúltnak nyilvánítottak...
(A szóképes olvasás egyébként kiválóan működik pl. az angol nyelvnél, mert ott a kiejtés és az írott alak között nem lehet szabályszerű összefüggést megadni, illetve mert ott csak nagyon minimális szerepe van a toldalékolásnak. Ezzel szemben a magyar nyelvben (kevés kivétellel) az írás és az ejtés összhangban van, és a toldalékolás szerepét és erejét pedig már láttuk is. Az, aki kitalálta, hogy a magyar nyelv olvasását szóképes módszerrel kellene oktatni... hát maradjunk annyiban, hogy sem nyelvész, sem tanár nem volt, vagy ha mégis, akkor nem a magyar volt az anyanyelve...)
Visszatérve az elváló igekötőkhöz és a segédigékhez, igazán akkor válik cifrává a helyzet, amikor a fő- és a segédige is ugyanaz,
csak persze más-más jelentéssel:
fogni + megfogni: "Meg fogom fogni a horgászbotot" (és akkor: "Megfogom a horgászbotot")
fogni + befogni: "Be fogom fogni a számat" (és akkor: "Befogom a számat")
fogni + kifogni: "Ki fogom fogni a halat" (és akkor: "Kifogom a halat")

tudni + megtudni: "Meg tudom tudni a telefonszámát" (és utána: "Megtudtam a telefonszámát")

szeretni + megszeretni: "Meg szeretném szeretni a spenótot, de ..." (és feltételes módban: "Ha megszeretném a spenótot, akkor...")
Összefoglalva: ezt az egybe- és különírást összességében az alábbi két szabály írja le:
1. Ha az igekötő közvetlenül azon ige előtt áll, amelyikhez tartozik, akkor egybeíródik vele
2. Egyébként külön szóba írjuk
Tehát egy-egy helyzetben azt kell csak eldöntenünk, hogy az igekötő melyik igéhez is tartozik, és ezután már egyértelművé is válik a dolog!
Nagyon szépen, érthetően és jó példákkal van egyébként mindez leírva a helyesírás szabályai között.
Remélem, hogy ha csak kicsit is, de sikerült felkeltenem az érdeklődést a helyes nyelvhasználat iránt, és ezúton is buzdítanék más fórumtársakat is, hogy ha találnak valami hasonlóan gyakori és amúgy könnyen orvosolható hibát, akkor segítsenek felismerni és orvosolni azokat!
Tisztelettel,
Géza



Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready