2020. szeptember 27., vasárnap, Adalbert, Döme napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
23:51 A kirúgott takarító szerint a nagyszájú visszaeső csibész kétszer is megütötte, mielőtt helyretette22:52 1000 év - Trónus-videóösszeállítás hazánkról nyugati fehér nacionalisták számára22:20 Amikor felszínre kerül a hányadék22:04 Macron nem sok jóra számíthat a vasárnapi részleges szenátusi választáson21:37 Boris Johnson összefogást hirdetett a közös ellenség ellen21:12 Versenyképes erdőgazdálkodást szeretne az agrárminisztérium20:56 Motorossal karambolozott egy autós Csengelénél, de gyalog oldott kereket, hátrahagyva a halottat20:39 Őrizetbe vételekkel kezdődött a Lukasenka-ellenes tüntetés Minszkben20:25 Orbán: "fukarsági" kérdés a jogállamiságról folyó vita20:08 Tapasztalt kollégával állítanak párba minden a Szent László Kórházba átcsoportosított szakembert19:46 A kormány kiáll Grúzia területi integritása mellett, és támogatja az euroatlanti integrációját19:27 Csaknem 30 ezer önkéntes tűzoltó segíti a hivatásosak munkáját19:09 Bajorországban betiltották a német császárság hadilobogóját, mert az is túl náci18:50 Újra beázott a Szent János kórház szülészete a hanyag kivitelező miatt18:36 Kísérő nélküli kiskorúként menekült Franciaországba a hentesbárddal hadakozó pakisztáni fiúcska
24 óra legolvasottabbjai

Extra :: :: Hozzászólások

A jászokról és kunokról mint magyarrá vált népekről (élő jász hagyományok - VII. rész)

Reklám

Bár a századok folyamatosan formálták a jász identitást, az mindvégig megmaradt. Sok szép és érdekes népszokás öltött újra testet, egy ilyet fogunk soron következő részünkben kibontani, ezt pedig úgy hívják, Jánoska-úsztatás, Dr. Bathó Edit néprajzkutató forrásaira hivatkozunk. De mi is ez a népszokás?
Ehhez tudnunk kell az előzményeket. A 18. században két olyan szent kultusza alakult ki a Jászságban, amelyek hosszú időn át fennmaradtak és még a mai napig is szerepet játszanak. Az egyik személy a pásztorok és állattartók védőszentje, Szent Vendel, a másik pedig a vizek patrónusáé, tehát Nepomuki Szent Jánosé. Utóbbi egyébként Csehország patrónusa is, de a teljes közép-európai, így a magyar népi vallásosság egyik jelentős alakja volt. 1340-ben született egy Nepomuk nevű kisvárosban, majd pappá vált, ő gyóntatta IV. Vencel cseh király feleségét is. Egy legenda szerint a király meg akarta tudni tőle azt, mit gyónt neki felesége. Szent János azonban nem volt hajlandó elárulni, hivatkozott a gyónási titokra, s ezen álláspontját kínzások hatására sem változtatta meg. A király eztán bosszúból kezét-lábát összekötöztette, majd egy hídról a Moldva folyóba dobatta. Teste azonban sokáig nem merült el a vízben, ellenben fényességesen úszott annak tetején. Végül testét 1393-ban a prágai Szent-Vid templomban temették el, sírját 1729-ben szentté avatása előtt megnyitották, és általános megdöbbenésre nyelvét épen találták, melyet ereklyeként őriznek a mai napig.
Zoom
A szent szobra (fotó: jaszbereny.hu)
Nepomuki Szent János tisztelete már igen korán megjelent a Jászságban. Ennek oka az, hogy a szabályozatlan folyók, a Zagyva és a Tarna gyakran kikeltek medrükből, nagy károkat okozván. A jászok ezért fordultak a vizek patrónusához, bízva benne, ha hozzá fohászkodnak, segíteni fog. Beszédes, hogy a Jászság 18 települése közül 14 rendelkezik Szent János-szoborral. Az első szobrot a Jászság központjában, Jászberényben állították 1728-ban, tehát még egy esztendővel szentté avatása előtt. A későbbiekben még két további szobrot is emeltek. A Jászberényi Főtemplom is emléket állít a szentnek. A Nagyboldogasszony római katolikus templom egyik baloldali oltárán is emléket állítottak neki, ott az 1783-ban Joann Zickler által festett ábrázolás látható. Az érdekessége az, hogy olyan módon tárja elénk, mint amikor már a mennyekben van.
Jászberény és a Jászság katolikus lakosai mai is gondozzák ezeket a szobrokat, szinte valamennyi rendezett állapotban látható, sokszor virágokkal, koszorúkkal vannak teli. De a kultusz nem merült ki szoborállításokban. Nepomuki Szent János emléknapján, május 16-án rendszeresen litániát tartottak a templomokban, de ugyanezen a napon volt szokás, hogy az asszonyok a szent szobrához járultak, imádkoztak és énekeltek, majd a Zagyván Jánoskát eresztettek. Ez két dolgot jelentett. Jentett egy fából készült kereszt alakú tutajt (szorosan véve ezt nevezik Jánoskának), melyet virágcsokrokkal és gyertyákkal feldíszítettek, de mellette úsztattak egy teljesen virágba borított tutajt is (ez pedig Szent János úsztatása). A víz a következő településig sodorta, ahol újabb tutajokat tettek a folyóba. Szent János úsztatásának szokása azonban a II. világháborút követően teljesen abbamaradt.
Zoom
Szent Jánosra emlékeznek (fotó: civilek.hu)
De 60 év múltán újraéledt, sőt, újabb szokáselemekkel gazdagodott. Jászjákóhalmán Horváth Péter és Honismereti Szakköre és a Dósai Honismereti Szakkör élesztette újra a szokást 2006-ban. Majd egyre szélesebbé vált, például csatlakozott a jászberényi Jász Múzeum is. Azóta láthatjuk, hogy általános iskolai gyerekek maguk készítik el virágtutajaikat, amit elvisznek minden év május 16-án Nepomuki Szent János szobrához, ott meghallgatják az elbeszéléseket a szent életéről, majd a Nagyboldogasszony templom mögött víznek eresztik a tutajokat.
Zoom
A tutaj (fotó: jhe.hu)
Azt gondolom, egy olyan világban, ahol a modernitás és a hagyományellenesség igyekszik magának jogot formálni arra, hogy mindent elhomályosítson, ami népi jellegű, meg kell becsülnünk és értékelnünk szükséges az ilyen kezdeményezéseket, és csak pozitívan tekintethetünk rájuk.
Lantos János – Kuruc.info
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready