Szokásos rovatunk keretében ismét egy hírválogatással jelentkezem, olvasóinknak pedig ezúton is köszönöm a leveleiket. Ne is húzzuk tovább az időt, ugorjunk fejest a Heti progresszióba!

3. Az alábbiakat is olvasóink küldték be, s mivel egy-egy önálló ponthoz nem elegendőek, ugyanakkor beleillenek a rovatba, úgy döntöttem, mindkettőt a hármas szám alatt fogom szerepeltetni.

Első a Douglas parfüméria épp aktuális kínálatával kapcsolatos, ahol a fogyasztói társadalom szemléletére tökéletesen ráigazított „Boldog nyuszit!” jókívánság szúrt szemet olvasónknak. Persze, logikus, miért is „terhelné” az ember a vásárlókat olyan kifejezésekkel, mint a „húsvét”, az ünnep keresztény jellegéről nem is beszélve? Egyébkét becsületükre legyen mondva, hogy a kiadvánnyal ellentétben a szintén ünnepekre készült YouTube-videójukban már „kellemes húsvéti ünnepeket” kívánnak, az „offline” térben azonban egy – egyébként nagyon aranyos – nyuszival kell beérnünk.

A második küldemény egy Twitter-felhasználó „tweetjét” takarja, ahol az illető roppant elmésen azt pedzegeti, hogy a „heteroszexuálisok furcsa fajt alkotnak”. Persze ez a bejegyzés mind a mai napig megtalálható, szigorúan a „kiegyensúlyozottságot” szem előtt tartva. Hiszen ez „biztosan” fordítva is így lenne, ha a homoszexuálisokról írnánk ki hasonlóakat. Nyilván, még csak „véletlenül” sem törölnék a „politikai korrektség” jegyében.

2. Vannak dolgok, amiket egész egyszerűen muszáj filmre vinni. Egy szabolcsi faluban élő „transz fiú” története bizonyára ezek közé tartozik. A pótolhatatlan mű négy évig készült, ez idő alatt követte nyomon az alkotó, Bakony Alexa a családot és a célszemélyt, aki egyébként a Tóbiás névre hallgat. A film megjeleníti a „transzneműségből” fakadó kamaszkori nehézségeket, amelyek – mint kiderül – még „elfogadó” család mellett is „komoly nehézségeket” okoznak.

A Tobi színei című instant klasszikust Európa legnagyobb LMBTQ-filmfesztiválján (mert természetesen ilyen is van), a BFI Flare: London LGBTIQ+-kínálatában vetítették először, de persze hazánk sem ússza meg Tóbiás története nélkül, így aki szeretné tönkretenni egy estéjét, az keresse majd a moziműsorban, feltéve, ha valaha kinyitnak a pandémia miatt.

1. Ahogy a Twitter-bejegyzéseket is kettős mércével kezelik, a YouTube-nak sincs az égvilágon semmi baja Lil Nas „queer előadóművész” és cimborája, Montero ocsmányságával. A Call me by your name című homoerotikus film után ugyanilyen címmel adták ki saját zeneszámukat, ahol az „elfogadó másságot” sátánizmussal, magával az ördöggel vegyítik, egyértelműen kitéve az irányjelzőt. A klipben egyébként négerek szerepelnek, ami természetesen lehet zavaró, de végtére is öröm az ürömben, hogy legalább nem fehéreket látunk ilyen hálátlan szerepben. A videó összmegtekintése meglehetősen magas, noha a republikánusok nem hagyták szó nélkül a jelenséget (ezt persze tettek ez idáig még nem követték).

Ennyi fért bele április első Heti progressziójába, jövő vasárnap ismét új válogatással jelentkezem majd. Ötleteket, beküldésre alkalmas cikkeket, anyagokat pedig továbbra is várok a hetiprogresszio@protonmail.com címen.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info