Lássuk csak!

1. Nyilván minden fizetésemelésnek örülni lehet, úgy ennek is, mivel ez éppen annyival több, mintha semmi nem történt volna, így tehát a korrektség kedvéért mindenképpen le kell szögezni, alapvetően hordoz pozitívumokat az intézkedés. De menjünk tovább.

2. Az már nem hangzik olyan jól, hogy valójában nettóban ez természetesen nem annyi, mint amennyit úton és útfélen harsognak. Nyilván hozzá sem szokták fűzni, hogy ez bruttóban értendő, csak szórják és szórják a kommunikációs varázsszavakat, hogy 200 ezer lesz a minimálbér! A valóságban 133 ezer forint lesz a kézhez kapott változata. Ma egyébként ez még 111 ezer forint (ez bruttó 167 ezer).

3. Vajon ez a nagyjából 20 ezer forintos emelés fog-e jelentős életszínvonal növekedést eredményezni hazánkban? Mivel már egyébként is a béka feneke alatt voltak és még így is ott lesznek a minimálbérek, döntően sajnos sokat nem befolyásol. Akkor mi az oka?

4. Több célja is van. Egyrészt jövő tavasszal választások lesznek, azt gondolom, ezt nem kell túlságosan magyarázni, nyilvánvaló, van neki kampányfogásjellege. Másrészt viszont adóbevétel növekedéssel is jár. Ha kiszámoljuk, az eddigi bruttó 167 ezerből 111 ezret kaptak kézhez, úgy a jövő évi bruttó 200 ezerből 133-at, láthatjuk, növekszik a sáp. Ezzel viszont főként a magyar kis- és közepes vállalkozások fognak nehezebb helyzetbe kerülni. Érdekli ez a kormányt?

5. Szavak szintjén lehet, a valóságban már kétséges. Egyelőre nem tiszta, a minimálbér-emeléssel milyen arányban lesz adócsökkentés, de ne lepődjünk meg, ha nem kellő mértékben, és le lesznek söpörve a magyar munkaadók érvei…

6. De azt kell mondanunk, a fő problémakör még csak nem is a minimálbér körül forog. Hanem ott, Magyarországon általában véve alacsonyak a bérek. Számos munkahely van, ahol ugyan nem minimálbérért dolgoznak, de alig keresnek többet, így a gyakorlatban nincs sok különbség. Tud-e ez ellen tenni az állam?

7. A hivatalos szövegelés nyilván az, dehogy tud. Piacgazdaság van, kérem, ezt akartuk. Na igen, de vajon akartuk-e, hogy a multik szent tehenek legyenek? Aligha. Márpedig ez van a háttérben, és ezért nem volt érdekelt a bérek jelentős emelésében sem a Fidesz, sem a balliberális oldal kormányai. De akkor mit tehetne az állam?

8. Sok mindent. De például azt, az állami tulajdonban lévő cégek esetében kiszámíthatóan, de nem csupán jelképesen (lásd postai, MÁV-, Volán-béremelések, nevetséges 1-2%-ok) emelne, ezzel olyan piaci folyamatokat indíthatna el, hogy a nem állami tulajdonú cégek is kénytelenek lennének emelni, zárkózni, ha nem akarnák, hogy elveszítsék a munkavállalóikat. Van ebben kockázat?

9. Természetesen van, mert például a magyar kis- és közepes vállalkozások itt komoly versenyhátrányba kerülhetnének, de nem azért, mert eleve tehetségtelenebbek, lustábbak volnának, mint ahogyan a multikról ódákat zengők ezt el szeretnék hitetni velünk, hanem azért, mert az elmúlt 30 évben, a rendszerváltás után eleve versenyhátrányból indultak. Itt azonban ezt kiküszöbölendő az államnak igenis be kell valamilyen módon avatkozni, persze erre a válasz az volna: ezt az Európai Unión belül nem lehet megtenni, meg mit szólnának a multik, és így tovább…

S a kör bezárult, megint csak látszik, komoly nemzetstratégiai kérdésekben a két nagy politikai tömb egy követ fúj, hazánk sorsa és jövője ott áll vagy bukik, ki tudunk-e törni ebből az ördögi körből…

A fentieket jó észben tartani akkor, mikor a minimálbér emelésétől hangos a kormányzati propaganda.

Lantos János – Kuruc.info