Hetven évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-jén Németország hozzálátott Lengyelország nyugati részének elfoglalásához, s ezzel kezdetét vette a második világháború. Az események első heteiben az akkor Lengyelországhoz tartozott Breszt-Litovszk városban olyasmi történt, amiről az elmúlt hét évtizedben sem nagyon írtak a krónikások, nem olvashattunk a történelemkönyvekben: három héttel a világháború kirobbanása után közös katonai díszszemlét tartottak a Vörös Hadsereg és a Harmadik Birodalom katonái.  

S ami még a szovjet-német közös katonai parádénál is hihetetlenebbnek tűnik, a Wehrmacht Breszt-Litovszkban masírozó katonáit a híres német páncélos tábornok, Heinz William Guderian, míg a Vörös Hadsereg bevonuló harcosait az orosz zsidó páncélos főtiszt (csak később lesz tábornok), Szemjon Mojszejevics Krivosejn parancsnokolta. 

Breszt-Litovszk városát általában a Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak között az első világháborút lezáró, s 1917. december végén elkezdődött béketárgyalás, majd az 1918 márciusában megszületett békeszerződés kapcsán szoktuk emlegetni.

A sokszor gazdát cserélt Breszt-Litovszk, avagy lengyelül Brzesc nad Bugiem város 1795-ben, Lengyelország úgynevezett harmadik fölosztása során Oroszországhoz került. Németország 1815-ben elfoglalta a várost az oroszoktól. Az 1921-es Rigai egyezmény értelmében Breszt-Litovszk visszatért Lengyelországhoz. Érdekesség, hogy 1913-ban itt született Menáhem Begin, az Écel (אצ'ל) nevű palesztinai zsidó terrorszervezet parancsnoka, Izrael későbbi miniszterelnöke. 

A német hadsereg 1939. szeptember 17-én négy napi harc után elfoglalta a Nyugati-Bug és a Muhavec folyók összefolyásánál levő szigeten még a cári Oroszország építette breszt-litovszki erődöt. A védekező lengyel katonák élén Konstanty Plisowski tábornok állt, míg a támadó németeket Heinz Guderian vezényelte. (Plisowski tábornokot végül is nem a németek, hanem a szovjet NKVD terroristái gyilkolták meg a többi mártír lengyel tiszttel együtt Katynban 1940-ben – a szerk.). A második világháború után Breszt-Litovszk (oroszul Breszt) a Szovjetunióhoz, majd annak fölbomlását követően Fehéroroszországhoz került. 

A breszt-litovszki szovjet-német katonai parádét megelőzte a moszkvai Kremlben 1939. augusztus 23-án, Lenin elvtárs óvó tekintete alatt aláírt Molotov-Ribbentrop megnemtámadási egyezmény.

A korabeli két nagyhatalom egyezménye nyomán elhárult az akadály Európa, s azon belül Lengyelország területének érdekszférák szerinti fölosztása elől. Az egyezmény értelmében Lengyelországot a Narew, Visztula és a San folyók alkotta vonal mentén osztotta föl egymás között a hitleri Németország és a bolsevik Szovjetunió. 

A Molotov-Ribbentrop egyezmény aláírása a Kremlben

Hetven esztendővel ezelőtt, 1939. szeptember 1-jén a Molotov-Ribbentrop egyezmény nyújtotta biztonságérzet tudatában és értelmében a német hadsereg megkezdte Lengyelország területének a fent említett egyezményes határvonalig történő megszállását nyugati irányból, míg 1939. szeptember 17-én a Vörös Hadsereg ugyanezt tette keleti irányból. 

Heinz Guderian tábornok

A Lengyelországot megszálló Vörös Hadsereg, majd az egész második világháború egyik kulcsfigurája a breszt-litovszki katonai díszszemle idején már többszörösen kitüntetett, de karrierje csúcsára még nem érkezett orosz zsidó Szemjon Mojszejevics Krivosejn volt. Krivosejn 1899-ben született az oroszországi Voronyezsben, s mint a zsidók közül oly sokan, a cári rendszer megdöntése utáni polgárháború idején ő is beállt önkéntesnek a Vörös Hadseregbe. 

Nemsokára politikai tiszt lett a szintén zsidó Iszaak Babel által regényben is megörökített 1. Lovashadseregben. A spanyol polgárháború idején 1936-ban a Franco-ellenes köztársasági hadsereg tankista kiképzője volt, de egyesztendős hispániai szolgálat után átvezényelték a Szovjetunió távol-keleti vidékeire, ahol 1938-ban a japánok elleni katonai összetűzések idején egy páncélos zászlóalj parancsnoka volt. 

Krivosejn szerencsés embernek mondható, mert a Sztálin által 1937-ben a hadsereg magas rangú zsidó tisztjei körében is végrehajtott tisztogatást megúszta. Sztálin 1939 decemberében Krivosejnt a megszállt Lengyelországból a kis Finnországot megtámadó Vörös Hadsereg egyik páncélos dandárjának élére vezényelte. A hősiesen védekező finnek azonban rövid időn belül 125 ezer szovjet betolakodót küldtek a pokolba, mire a „generalisszimusz” kénytelen volt belátni, hogy az északiakat nem lehet térdre kényszeríteni. Krivosejnt a katonai kudarc ellenére ekkor sem végezték ki, hanem előléptették tábornokká. 

Szemjon Krivosejn a németek elleni világháborút páncélos tábornokként harcolta végig. 1943 februárjában kinevezték a 3. harckocsizó dandár parancsnokává, s ebben a minőségében ez év júliusában részt vett a háború végső kimenetelét nagyban befolyásoló kurszki csatában. Nyugállományba vonulása után háborús élményeiről négy könyvet írt. Moszkvában hunyt el 1978-ban. 

A Kelet-Lengyelországot 1939-ben megszálló Vörös Hadsereg egyik vezéralakja tehát a zsidó Szemjon Mojszejevics Krivosejn, a 29. páncélos dandár parancsnoka volt. A Vörös Hadsereg már elérte Breszt-Litovszk szélét, de itt a Wehrmacht föltartóztatta. A németek ugyanis fürgébbek voltak, és ők foglalták el elsőként Breszt-Litovszkot. Igen ám, de a Molotov-Ribbentrop egyezmény értelmében ez a város szovjet érdekszférába tartozott. A német és a szovjet katonai vezetés között lefolyt gyors és célratörő tárgyalás eredményeként (nyilván Hitler és Sztálin áldásával – a szerk.) az a döntés született, hogy a Wehrmacht átadja a várost a Vörös Hadseregnek. 

Lengyelország 1939-es fölosztása. A sárga mező a németeké, míg a zöld a szovjeteké

Valószínűleg a németek agyában születhetett meg az elképzelés, hogy a város átadását közös katonai díszszemlével tegyék emlékezetessé. 1939. szeptember 23-án az előzetes megegyezésnek megfelelően Breszt-Litovszk főutcáján – amelyet a fehéroroszok manapság is Lenin útnak neveznek – egy kis méretű emelvényen egymás mellett állt Heinz William Guderian, a Wehrmacht és a zsidó Szemjon Mojszejevics Krivosejn, a Vörös Hadsereg harckocsizó parancsnoka. 

Heinz Guderian (középen) és Szemjon Krivosejn (jobbról) a katonai parádén

Guderian, Krivosejn és a nézelődő polgári személyek előtt a város főutcáján elhaladtak a bevonuló szovjet harckocsikat kísérő német gépesített lövész század katonái. Az emelvényen Szemjon Krivosejn nevetgélve csevegett Heinz Guderiánnal, gratulált neki Lengyelország nyugati felének meghódításához, és sok sikert kívánt az Anglia elleni háborúhoz. 

Guderian és Krivosejn a közös díszszemlén

Guderian és Krivosejn ismeretsége visszanyúlik egészen 1931-re, amikor a szovjet Kazany közelében mindketten részt vettek a Vörös Hadsereg és a német Reichswehr (Így nevezték a német hadsereget 1921-1935 között a Weimari Köztársaság, illetve a Harmadik Birodalom első esztendeiben – a szerk.) fiatal tisztjei számára indított páncélos kiképzésen. A régi ismeretségre való tekintettel Szemjon Krivosejn a katonai parádé megszemlélése után moszkvai látogatásra hívta meg Heinz Guderiánt. 

A német-szovjet közös katonai díszszemle

A Breszt-litovszki erőd egyik kapuja

Guderian látogatására azonban azért sem kerülhetett sor, mert két esztendő múlva, 1941-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, de Moszkvát nem tudta elfoglalni. Moszkva felé a Wehrmacht útja a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországon keresztül is vezetett, ezért előbb a breszt-litovszki erődből is ki kellett füstölni a Vörös Hadsereg katonáit. A németek csak iszonyatos, majdnem két hónapig tartó ostrom után tudták bevenni az erődöt, amelyet leginkább a hírhedt NKVD tagjai védtek.