Mélymagyar Zsóti, a köznép által csak a szarozós Bayernek hívott bértollnok alábbi sorait még 1994-ben vetette papírra. Igaz, nem tegnap volt, de a kérdés adott: mi változott azóta a Fideszben, vagy Zsótiban?

Talán azóta Simicska becsületes lett? Vagy nem lett az, de mostmár lehet vele nőkről beszélgetni? Esetleg Tóth Béla már nem kér kiskanalat a málnaszörphöz? Vagy Széles Gábor pótolja ezen hiányosságokat? Ki tudja? Ha a mindennapi Fidesz- és Bayer-tevékenységből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk: minden a régi. Bayer is, a Fidesz is, talán egy rövid időre mi változtunk meg, annyiban, hogy hittünk nekik. De ennek viszont már vége!
Bayer Zsolt Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez című cikke 1994. október 21-én jelent meg a Népszabadságban:
„Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe fideszék. Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem.
Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról. Na, a Tóth Bélát pedig a Bécsi Kávézóban mutatták be nekem, rizsfelfújtat evett a picim, málnaöntettel, aztán kért egy leveseskanalat, hogy rendesen ki tudja hörpölni a jó szaftját neki. Na most, én igazán nem vagyon megjátszós, de ez mégiscsak zsenánt volt kicsinység. Hát így.
Ki hitte volna, hogy lassan majd megszeretem őket.” (Bayer Zsolt - Népszabadság)
(Kuruc.info)