A bal parti Izbéget, majd Szentendre szélső házait is magunk mögött hagyva - akinek van elegendő ereje - folytatjuk az utat az Anna-völgy és a Dömör-kapu irányába.

A tizenhét kilométer hosszú Bükkös-patak a Visegrádi-hegységben ered, a Dobogókő lejtőinek csapadékát és forrásvizeit szállítja a Dunába. Esése 350 méter, a környék legbővizűbb patakja. A partján kihelyezett ismertetőből is megtudhatjuk, hogy hajdanában, még a jelenlegi kiszáradás korszaka előtt eleink a többi között Malom-pataknak hívták, s a bal, tehát az Izbég felé eső partjának egy szakaszát pedig Malompartnak. Akkoriban még olyan nagy mennyiségű vizet hozott le a hegyekből, hogy malmokat lehetett működtetni a patakon. Hívták még Apor-ügynek, azaz, Apor-folyónak is. Szent István királyunk 1009-ben írt oklevelében is Apor néven szerepel. A Botond-mondából ismert, Bizáncot megostromló Apor vezérnek a X. század második felében ugyanis ezen a vidéken volt a szálláshelye. A „folyó” jelentésű „ügy” régi magyar szavunkat mára már csak a háromszéki Kökös alatt az Oltba torkolló Fekete-ügy folyó őrizte meg.

Az idén korábban jött az ősz, az esőtlen szárazság miatt legalább egy hónappal előbb értett a szőlő és más gyümölcsök, korábban hullanak a sárga falevelek. A Bükkös jobb partján, a domboldalban fakadó forrást a patakba vezető erecskét is teljesen ellepték, beszínezték a sárga falevelek. Az itt még tiszta forrásvízből mohón iszogat egy feketerigó, majd élénk szárnycsapkodással meg is fürdik benne.

A Szegedi utca után egy kisebb füves, fás ligetre, vagy terecskére érünk, amelynek Hamvas Béla tér a neve. Utcanévtábla persze nincs, s a térség közepe táján 2005-ben elhelyezett emlékkőbe illesztett tarka márványtábla szinte olvashatatlan, így aztán az erre vetődő nem nagyon tudhatja, hogy kiről nevezték el a partszakaszt, kinek az emlékét őrzi a tábla. Otthon a digifotót a számítógépen megfelelően kinagyítva már könnyebben kisilabizáljuk, okosabbak leszünk: A parti füves térségen megülő terméskőbe foglalt márványtábla az 1968-ban Budapesten elhunyt, ám előtte esztendőkig Szentendrén élt, dolgozott és alkotott Hamvas Béla költő, író, filozófus és esszéista, a XX. századi magyar szellemi élet egyik egy legnagyobb elnémított, máig elhallgatott személyiségének az emlékét hirdeti. Lenn, a fűben, alacsonyan és egyszerűen, amiképpen élt, ahogyan élni hagyták.

A „Hamvaskövet” az IKON Csoport Szentendrei Szépművészeti Egyesület helyezte itt el 2005-ben, s a márványtáblás kőtől bal kéz felől – ha arccal a patak felé tekintünk – szépen növekszik, izmosodik egy fiatal fa, a Hamvas-hárs. Fák címen esszét írt, amelyben fölmagasztalja a hatalmas és kemény sziklával is megküzdő, élni akarásával az maga alá gyűrő bakonyi hársat. Balatonfüreden, 2000-ben a Tagore sétányon is ültettek egy Hamvas-hársat.

A felvidéki Eperjesen született, hívő lutheránus Hamvas hirdette, tanította a jót, az Istent, az emberben és a természetben rejlő szépet. A Bükkös-patak partján jó fölidézni a régieknek és saját magának a nőről, az élet és a tisztaság jelképéről vallott gondolatait: „Az élet ott, ahol fakad, tiszta, édes gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szűziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.” - írja Hamvas A szűz című esszéjében.

Szentendrén a Sztaravodai úti temetőben egymás mellett nyugszik Hamvas Béla és a 2004-ben elhunyt neje, Kemény Katalin költő, író és műfordító. A sírkövüket a közeli Pilis-hegységből hozott sziklából faragta 2008-ban Farkas Ádám érdemes művész, Munkácsy-díjas szobrász. A kőbe foglalt fölirat csak a házaspár nevét, születésük és haláluk esztendejét tünteti föl. A két nagy ember síremléke majdnem olyan egyszerű, mint az ókori etruszk asszonyoké. A sírkő avatásán beszédet mondott Jókai Anna író, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság korábbi elnöke.

A Bükköspart utcában utunkat folytatva a János utca után a patak túlpartján megpillantjuk az izbégi Szent András Római Katolikus Plébániatemplom zömök, párnatagos, nyolcélű bádogsisakos tornyát. Izbég manapság Szentendre településrésze, ám korábban évszázadokon keresztül önálló volt. Egykor a falut a török elől a Duda-medencében északra menekülő görög keleti szerbek népesítették be, mint ahogyan például dalmátok és rácok Rácalmást, Ráckevét, a budai Tabánt, Pomázt, Rév-Komáromot etc. Később, évszázadok múlva meghálálták a magyarok vendégszeretetét a Délvidéken...

Érdekesen alakult Izbég, manapság Szent Andrásról elnevezett római katolikus templomának a története, amiképpen a benne imádkozó hívekének sorsa is. Istennek házát először 1738-ban építették barokk stílusban a Szentlélek tiszteletére a nemrégen érkezett és gazdaságilag is megizmosodott szerb és dalmát ortodoxok. Trianon azonban a Csonka-Magyarországon belüli etnikai térképet is alaposan átrendezte. Európa területének az első világháború utáni újrafelosztása után Szentendrén, tehát Izbégen is élő szerbek egy része úgy gondolta, hogy kaptak ők eleget a magyar rögből Versailles-ban a győztes nagyhatalmaktól, s ezért mintegy két évszázados vendégeskedés után magyar földről visszamentek magyar földre.

Izbégről is elmentek a Délvidékre 1928-ban, de magukkal vittek mindent, ami a templomban mozdítható volt: a szószéket, a padokat, de még a harangokat is. A szentendrei római katolikusok 1948-ban, a zsidó ávós rémuralom előtti utolsó pillanatban vásárolták meg az elnéptelenedett szerb templomot, s Mindszenty József bíboros érsek még ugyanebben az évben fölszentelte, miután kereszthajóval bővítették a keletelt, középtornyos, kőfallal kerített barokk templomot.

A Szent András Római Katolikus Templomnak a könyvekéhez, s a szépítésén, jobbításán tevékenykedőkéhez hasonlóan megvan a maga sorsa. A budapesti Városliget peremén épült Regnum Maria templomot Rákosi Mátyás és társulata 1951-ben fölrobbantotta, s az időben kimenekített padokból a közeli Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomon kívül a távolabbi izbégi katolikus templomba is jutott.

Jeges Ernő festő- és grafikusművész, a szentendrei művésztelep egyik megalapítója a magyar történelmi festészet megújításának szándékával festette meg 1952-ben a bakonysárkányi római katolikus templomban a Szent István építi Székesfehérvárt című freskóját. Akkor, az 1950-es évek legelején Jegest és a hozzá hasonló magyar művészeket már kitiltották a kiállítótermekből, a templomok falai közé húzódott vissza. Jegesnek nem feledhették és nem bocsátották meg a Trianon utáni „magyarkodást”, a Nem! Nem! Soha! című mozgósító plakát megalkotását. Jeges Ernő alkotásai, freskói ékesítik a többi között a felvidéki Deáki, az anyaországi Pilisszentlászló, Pomáz, Szigetmonostor és a budapesti Tövis utcai Kapisztrán Szent János templomot. Jeges Ernő az 1948-ban megvásárolt izbégi templom freskóit 1950-51-ben alkotta, az oltárasztal mögött Szent András apostolt Szent Péter és Keresztelő Szent János társaságában jelenítette meg.

Az izbégi templom oltárának tabernákulumát egy kicsit korábban, 1939-ban készítette el Lőte Éva szobrász, a Horthy-korszak keresett és ünnepelt művésze, a második világháború előtti és alatti magyar vallási és nemzeti témák alkotója. Az illyefalvi származású Lőte Éva több első világháborús hősi emlékművet alkotott, így például ő faragta Szegeden az a Aba-Novák Vilmos freskóival díszített Hősök kapujának hatalmas honvédszobrait. Lőte Éva a vesztes háború után a kommunisták elől Dél-Amerikába emigrált, s valahol Venezuelában hunyt el Brinzeiné Lőte Éva néven.

A magyarokkal nem nagyon rokonszenvező művészettörténet-íróink jóvoltából még manapság sem tudhatjuk, hogy valójában ki volt, mit alkotott Lőte Éva szobrász. Neve nem szerepel a Magyar Tudományos Akadémia által 1967-ben kiadott négykötetes Művészeti Lexikonban és a Kiegészítő kötettel is büszkélkedő, úgyszintén az MTA megjelentette Magyar Életrajzi Lexikonban.

Nemzeti elkötelezettségű művészekre, Árpád-sávra, egyházi emberekre és bizonyos alkotásokra haragszanak az 1945 után magyar életet kisajátítók. Így történt ez a Fajcsák Tibor plébános által az izbégi templomra kitűzött Árpád-sávos zászlóval is. „Szokatlan gesztusként” Árpád-sávos zászlót tűzött ki az izbégi Szent András Római Katolikus templom homlokzatára, visított föl 2007 februárjában a nemzeti érzelmű magyarokkal nem nagyon rokonszenvező egyik hírportál, majd a stafétabotot átvéve egy Szentendrén élő koszorús, a többi között Tolerancia-díjas újságíró, Kertész Péter is a személye elleni támadásnak tekintette az Árpád-sávos lobogó lengedezését az izbégi templom homlokzatán.

Kertész Péter, aki korábban már a Jobbik szentendrei vezetőségét, és sokan másokat is följelentett antiszemita hangulatkeltés miatt, ezúttal azt magyarázta: Azért is elfogadhatatlan az Árpád-sávos lobogó a Bükkös-patak partján, mert egykoron baráti körben Szálasi Ferenc Szentendrén töltötte a hétvégéit... A lobogóellenes összehangolt hadjárat eredményeként 2007-ben valóban eltűnt az Árpád-sávos zászló az izbégi templomról. A Népszabadság diadalittasan azt is tudni vélte, hogy a római katolikus egyház vezetősége adott utasítást - Kertész Péter panasza nyomán – a zászló haladéktalan bevonására. Lehet, ismerve a hazai katolikus vezetést, nem elképzelhetetlen.

A legutóbbi Bükkös-patak parti sétánk során azonban örömmel láttuk, hogy a Pilis felől beszökő októberi szellő ismét lobogtatja az izbégi katolikus templom főbejárata fölé kitűzött Árpád-sávos zászlót. A lobogó alsó része kissé szakadt, a színe már kifakult, de ott van a templom tornyán, lengeti a patak völgyében Izbégre besurranó szellő. Végül is, a lobogó, főleg ha Árpád-sávos, azért van, hogy lobogjon. Tisztelet jár érte Fajcsák Tibor plébános úrnak.

A Bükköspart utcából, a pataktól eltávolodva a Jobbágy utcában balra fordulunk, fölkapaszkodunk a meredek kaptatón és a József Attila utcán át kijutunk a lakott településről. A szélső házak utáni réten már október közepén megérett, s ami még rosszabb, megaszalódott, leszáradt vagy megférgesedett a csipkebogyó. Pedig itt, a Kőhegy alatti térségen elég sok csipkebokor van egy csokorékban. A vadrózsa gyümölcse, bogyója kiválóan alkalmas teának, lekvárnak, vitamindús, ízletes csemege a téli hónapokban. Az idén azonban a szárazság miatt nem jó a petymege termése. A csipkebokorral szomszédos kökényszilva és a galagonya gyümölcse is leszáradt.

Hering József – Kuruc.info