Merthogy ilyenek igen kevesen vannak ott - ez és még sok meglepő információ derül ki abból az összeállításból, amelyet egy volt Anonymous készített és küldött el szerkesztőségünknek. Aki tulajdonképpen továbbra is "Anon" marad, de ezekkel az alakokkal április 20-a óta nem kíván közösséget vállalni.

Az Anonymous ugyanis - saját meghatározásuk szerint - egy eszme, melynek követői "a pénzügyi és politikai zsarnokság ellen küzdenek itthon és globális szinten". "Egy emberibb világot akarunk, ahol nem a profit, a hatalom, az erőszak számít, hanem az igazság, a szabadság, az egyenlőség. Változást szeretnénk elérni: a tudás, az információ nyílt áramlását, a cenzúra eltörlését, a szűk, kapzsi elit uralmának a végét és a 99% valódi hatalmát. Közvetlen demokráciát, igazi beleszólást akarunk. A jelenlegi rendszer igazságtalan, embertelen és végpusztulás felé sodorja a civilizációt" - áll a bemutatkozójukban.

"Jól hangzik, nem? Ki ne csatlakozna egy ilyen tökös, tettre kész csapathoz?" - teszi fel olvasónk a költői kérdést. Taggá válni azonban már nem ilyen egyszerű. Ugyanis hiába mondják, hogy nincsenek vezetőik, és hogy bárki lehet Anon, a csoport nem működhet egy bizonyos hierarchia nélkül. Például a Facebbok-oldaluknak kell hogy legyen egy adminisztrátora (aki, mint kiderült, "a cenzúra/kitiltás lehetőségével is gyakran és előszeretettel él"). Alatta helyezkednek el a "frontvonalbéli Anonymousok": "emberkék, álnévvel, akik a munkahelynél általában az Anonymous-t adják meg". Ez ugye rejtélyes, vagány dolog, bár elvileg a maszk pont arra kellene, hogy az ESZME kerüljön előtérbe, az ego pedig  háttérbe. Ez jól hangzik, a valóság viszont ennek pont az ellenkezője: egy olyan lúzer kölyök, aki maszk nélkül jóformán egy senki, mert nem hogy hackelni nem tud rendesen, de még a csajok se állnak vele szóba, ebben a közegben, a valós személyiségét maszk és álnév mögé rejtve valóságos félistennek érezheti magát - írja a szerző. Utánuk következnek a képeket küldözgető, videókat vágogató aktív támogatók, majd pedig a "lájkolók/beszólogatók": "a lelkes közönség, akik közül az utóbbiak látszólag kevésbé lelkesek/aktívak, mivel az ő hozzászólásaikat az Anonymous „egyek vagyunk!” vezérelvet követő még lelkesebb moderátorai rendre kitörölgetik; nem csak egy konkrétan „sértő” beszólást, de az ahhoz tartozó felhasználó korábbi megjegyzéseit is."

Szóval (elméleti síkon) bárki lehet Anonymous, pártokra nincs szükség, hierarchia nincs, anarchia esetleg jöhet utána, de ezzel az Anonymous-ok nem foglalkoznak; nem is kell, teszem hozzá, mivel tudat alatt azért ők is érzik, hogy Bilderberg Jenő és Rothschild Géza nem fognak felállni az asztaltól egy hangos „feladtuk, csináljátok amit akartok!” kiáltással azért, mert néhány hacktivista kb. 2 percre kilőtte Schmitt Pál plágiumbotránya idején a Köztársaság Elnöki Hivatal weboldalát (amiről szép photoshop-os kép is készült, akárcsak az OpFuckTheNazi hadművelet során a nem létező www.jobbik.info oldalról, amin ment is a röhögés, jogosan – és itt nem az a fő gond, hogy egy retardált barom unalmában ilyen képeket csinálgat photoshopban, hanem az, hogy az idióta adminisztrátor meg is tűri a FB oldalon). Mert azt azért szimpatizánsként vagy (józanul  gondolkodó) tagként is egyértelműen látni kell, hogy netes vandálkodással lehet kárt és főleg bosszúságot okozni, hatalmat megbuktatni nem lehet. Amire persze csak szóban „számítanak” az Anonymous-ék, forgatókönyvük nincs arra, hogy esetleg mi következhet egy esetleges „rendszerleállást” követően. Hogy miért nincs, annak három fő oka van - írja a szerző, aki három típusú Anonymoust különböztet meg.

Az első az "épeszű" Anon, aki maga sem gondolja komolyan, hogy a világ nagyhatalmi struktúráját felborogatja néhány utcára vonulás és számítógépes csínytevés. Azt viszont igen, hogy fel lehet velük hívni embertársaink figyelmét egy-egy aktuális és fontos problémára - a világmegváltás viszont már nem az ő asztaluk, azt a világról többet tudó gondolkodókra kellene bízni.

A kevésbé épeszű, de lelkes az Eszméhez valamelyest ragaszkodó Anonymous is leginkább azt tudja, hogy mit nem akar (elnyomást, diktatúrát, kormányt, pártokat, hierarchikus rendet stb.), arról viszont már gőze sincs, hogy mit akar (vagy ha van is valami homályos elképzelése, esélyes, hogy az valami bődületes nagy utópisztikus baromság). A harmadik típusú Anonymoust - ebből van a legtöbb - nem érdeklik a világmegváltó nemes eszmék, csupán ők rombolni akarnak. Ezek általában unatkozó hülyegyerekek, akik nem kapták meg szülinapjukra az épp legmodernebb játékkonzolt, és/vagy normális emberi kapcsolatok híján inkább a számítógép előtt kreténkednek - áll az elemzésben, melyben külön fejezetet kap annak a tévhitnek az eloszlatása, miszerint ezek a hülyegyerekek nagytudású informatikai szakemberek, esetleg sztárprogramozók lennének.

A magyar Anonymous úgymond „hackereinek” jelentős része maximum az internetes vandálkodást tüntetheti fel a „portfóliójában”, annak ellenére, hogy ezek a srácok gyakran nem hogy a hacker, de az átlagos elsőéves progmatek hallgató szakmai szintjét sem érik el (az előbb nem véletlenül pontosítottam és használtam a „magyar Anonymous” megnevezést, hiszen a valódi Anonymous eszmeiséget képviselő külföldi kollégák között kétségtelenül vannak igazi nagyágyúk is) - írja a csoportot belülről ismerő olvasónk.

De ha nem értenek a számítógéphez se rendesen, akkor mégis hogyan tudnak „hackelni”? - teszi fel a kérdést joggal az olvasó. Erre is megkapjuk a választ.

Amit kevesen tudnak, mivel az Anonymous akcióiról rendre beszámoló híradások többsége „elfelejti” megemlíteni: a támadások többsége egy úgynevezett túlterheléses támadás (DdoS – Distributed Denial of Service), ahol a „hackerek” többsége erre a célra megírt szoftverek használatával (!) kezdi el leterhelni az adott szervert, ami ennek hatására lelassul(hat), majd le is áll(hat). A lényeg: egy valódi hacker által korábban megírt, pofonegyszerű, grafikus felületű kis programocskát kell letölteni (ezt az akció kitervelői nagylelkűen mindig a lelkes trollok rendelkezésére bocsájtják), amit könnyebb elindítani, mint egy torrentről leszedett játékprogramot vagy egy winampot, mivel nem kell se installálni, se crack fájlt rámásolgatni. Leszeded, elindítod, klikkelsz kettőt és voálá, Anonymous hacker vagy!

Egyrészt baromi égő dolog ezzel szórakozni/menőzni (ennél már csak az gázabb, hogy a magyar Anonymous ilyen emberekre „számít” a hadműveletei során), másrészt meg a BTK jelenlegi állása szerint 2 év szabadságvesztéssel sújtható az, akit ilyesmin kapnak rajta (és azért aki annyira hülye, hogy ilyen előre megírt szoftverekkel „hackel”, az ne gondolja azt, hogy néhány segédprogramot letölt és akkor majd nem akad a nyomára a nyomozóiroda) - jegyzi meg a szerző, aki szót ejt a felelősségről is, világossá téve, hogy "nem arra gondolok, hogy mekkora felelősség (illetve felelőtlenség) össze-vissza hackelgetni mindent, ami épp eszünkbe jut, hanem arra, hogy egy olyan tizenéves kölyköt, akinek a dolgok jogi hátteréről fogalma sincs, az a minimum, hogy felvilágosítom, mielőtt belerángatom egy ilyen hülyeségbe."

Hogy ezt a Magyar Anonymous „feje” mennyire veszi komolyan, azt jól példázza az alábbi eset: a jócskán kudarcba fulladt OpFuckTheNazi „hadművelet” (2012.04.20.) megindítása előtt valaki leírta, hogy esetlegesen milyen következményekkel nézhet szembe az a tizenéves taknyos gyerek, aki részt vesz ebben az „akcióban”. Ezt a felelősségteljes” Anonymous-tagok egy szóval sem kommentálták, ellenben egy erre érkező meglehetősen idióta válaszbejegyzést simán „belájkolt” a hazai Anonymous „feje”:

Az alábbi képernyőkép is sejtetni engedi, micsoda „szakértőket” találunk az Anonymous soraiban:

A Magyar Anonymous akcióinak jelentős részét egy csomó dilettáns hülyével végeztetik el, akik azt se tudják mit csinálnak, csupán követik a Vezért, aki viszont látványosan leszarja a saját követőit - összegez a szerző.

"Az Anonymous megfogalmazta céljaként „a cenzúra eltörlését” (elkezdték törölgetni a facebook-os hozzászólásokat, hozzászólókkal együtt), „a kapzsi 1% elit uralmának a végét”  (nekimentek egy 10%-os pártnak, kiegészítve néhány fideszessel), miközben deklarálta, hogy  „nincsenek vezetők, nincsenek rendszabályok”. Meghirdetett „győztes forradalom”-ból meg  eddig annyi történt, hogy néhány weboldalt sikerült elérhetetlenné tenni órára/pár percre. És  ezzel a hozzáállással/gondolkodásmóddal, amit a Magyar Anonymous képvisel, ennél nem is várható több."

"A Magyar Anonymous-szal nem az a baj, hogy lefizették volna őket, hanem az, hogy a „vezetői”  képtelenek voltak belátni egy nagyon fontos dolgot. Egységet nem lehet teremteni széthúzással és provokálással. Ha lesüllyedünk a hétköznapi pártpolitikai csatározások szintjére, a 99% feldarabolódik, lesz belőle sok néhány százalékos csoport, akik megint egymással lesznek elfoglalva és nem történik semmi. Ha a Magyar Anonymous-t nem dilettánsok irányítanák, belátták volna (főleg mivel többen figyelmeztettük őket), hogy az eredetileg pártok és politikai irányzatok felett álló eszmét nem lett volna szabad azzal lejáratni, hogy olyanokat támadnak, akik az 1%-os eredeti célponton jócskán kívül esnek."

"Én a Magyar Anonymous szégyenteljes és ostoba akciója miatt nem fogom a kukába dobni a Guy Fawkes maszkomat, de (hála nekik) az utcán se sűrűn fogom felvenni, mivel az 2012. április 20-a óta hazánkban nem az egységet és az 1% ellen meghirdetett forradalmat jelképezi, hanem egy sokadik, feleslegesen és felelőtlenül nácizgató, jobbára hülyegyerekekből álló banda agyament ámokfutását, amivel nem hogy forradalmat nem lehet véghez vinni, de ezt már komolyan venni se nagyon lehet."

"Egy szó mint száz: forradalomból mi magyarok már mutattunk példát a világnak. Az Anonymous viszont most nekünk mutatott rossz példát abból, hogy hogyan lehet a globális problémákra fókuszálás helyett magyart magyar ellen hangolni. Kedves Magyar Anonymous. Értelmetlen feszültséget szítottatok, a józan észre (és a társaság józanabbik részére) nem hallgattatok. Egységet nem lehet teremteni provokációval, harcot pedig nem lehet nyerni komolytalan scipt kiddie-kkel. A forradalmatokat elvesztettétek."

A teljes írás ide kattintva tölthető le (PDF).

(Kuruc.info)