A vasárnap közzétett, 16 oldalas dokumentum itt érhető el angol nyelven, egy olvasónknak köszönhetően azonban magyar fordítás is készül belőle. Alább olvasható a bevezető és az első fejezet, hogy hallgattassék meg a másik fél is, ne csak a csapból is folyó zsidó propaganda álljon rendelkezésre.

A Gázai övezet és Ciszjordánia ellen folyamatban lévő izraeli aggresszió fényében és népünk folyamatos harcának a szabadságért, méltóságáért és a valaha tartott leghosszabb megszállásból való kitörésért, mely folyamán kiérdemelte az izraeli gyilkológépezettel és agresszióval szembeni összecsapásokban a legnemesebb jelzőket, mint a bátorság és hősiesség. Tisztázni szeretnénk népünk és a világ szabad emberei számára annak a valóságát, hogy mi is történt október 7-én, a szándékot, ami mögötte állt, valamint a palesztin üggyel való összefüggéseket, akárcsak az izraeli vádak cáfolatát, illetve szeretnénk a tényeket is perspektívába helyezni.

1. A palesztin nép harca a megszállás és a gyarmatosítás ellen nem október 7-én kezdődött, hanem 105 évvel ezelőtt, beleértve a 30 évnyi brit gyarmatosítást és a 75 éve tartó cionista megszállást is. 1918-ban a palesztin nép a palesztin területek 98,5%-át birtokolta, és Palesztina területén élők 92%-a palesztin volt. Mindeközben a zsidók, akik tömeges kivándorlási kampányok során Palesztinába lettek hozva a brit gyarmati hatóságok és a cionista mozgalmak együttműködésében, nem több, mint 6% fölött szereztek ellenőrzést a palesztin területeken, és 31%-át tették ki a teljes népességnek, mielőtt 1948-ban bejelentették a Cionista Entitás létrejöttét Palesztina történelmi földjén. Akkor a palesztinoktól megtagadták a jogot az önmeghatározásra, és a cionista bandák etnikai tisztogató kampányokba kezdtek azzal a céllal, hogy a palesztin népet elűzzék a földjeiről és területeiről. Ennek eredménye az lett, hogy a cionista bandák erőszakkal Palesztina területének 77%-a felett átvették az ellenőrzést, ahonnan Palesztina lakosságának 57%-át elűzték, és megsemmisítettek több mint 500 palesztin falut és várost, tucatnyi tömeggyilkosságot elkövetve a palesztinok ellen, amely tetőpontját a Cionista Entitás megalapításakor, 1948-ban érte el. Ráadásul az erőszak folytatásaként 1967-ben az izraeli csapatok megszállták a maradék Palesztinát is, beleértve Ciszjordániát, a Gázai övezetet, Jeruzsálemet, is valamint további arab területeket Palesztina szomszédságában.

2. Ezen hosszú évtizedek alatt a palesztin nép az elnyomás összes formáját elszenvedte, igazságtalanságot, az alapvető jogai kisajátítását és az apartheid politikát. A Gázai övezet 2007-től kezdődően 17 évnyi fojtogató blokádot kellett hogy elszenvedjen, amely a legnagyobb szabadtéri börtönné változtatta a világon. A gázai palesztinok 5 pusztító háborútól/agressziótól is szenvedtek, amelyekben "Izrael" volt a támadó fél. Gáza lakosai 2018-ban kezdeményezték A Visszatérés Nagy Menetelése demonstrációsorozatot, hogy békésen tiltakozzanak az izraeli blokád ellen, és felhívják a figyelmet a szenvedésükre, a humanitárius helyzetükre, és követelték a jogukat a hazatérésre. Azonban minderre az izraeli megszálló erők brutális erővel válaszoltak, amelyben 360 palesztint megöltek, további 19 000-et pedig megsebesítettek, beleértve 5000 gyermeket is, mindössze néhány hónap leforgása alatt.

3. Hivatalos adatok szerint 2000. január és 2023. szeptember között az izraeli megszállók 11 299 palesztint öltek meg, és 156 768-at sebesítettek meg, a túlnyomó többségük gyermek volt. Sajnos az amerikai adminisztráció és szövetségesei az elmúlt években nem foglalkoztak a palesztin nép szenvedéseivel, sőt védőernyőt biztosítottak az izraeli agressziónak. Ők csak az izraeli katonákat siratták, akik életüket vesztették október 7-én, anélkül, hogy kíváncsiak lettek volna az igazságra, hogy mi is történt valójában, és mentek az izraeli narratíva után, elítélve az izraeli civileket ért állítólagos támadásokat. Az amerikai adminisztráció pénzügyi és katonai segítséget nyújtott az izraeli megszállók tömeggyilkosságaihoz a palesztin civilek ellen, és a brutális agresszióhoz a Gázai övezetben, és még mindig az amerikai vezetők azok, akik tagadják folyamatosan az izraeli megszálló erők által elkövetett tömeggyilkosságokat Gázában.

4. Az izraeli jogsértéseket és brutalitást több ENSZ-szervezet és nemzetközi emberjogi szervezetek is dokumentálta, többek között az Amnesty International és a Human Rights Watch, még izraeli emberjogi csoportok is. Jóllehet ezeket a jelentéseket és tanúvallomásokat figyelmen kívül hagyták, de az izraeli megszállást még el kell számoltatni értük. Például 2021. október 29-én Izrael ENSZ-nagykövete, Gilad Erdan megsértette az ENSZ rendszerét azzal, hogy az ENSZ Emberjogi Tanácsának jelentését széttépte és a kukába hajította, mielőtt lelépett a pódiumról az ENSZ Közgyűlésén. Mégis őt jelölték a következő évben - 2022 - az ENSZ közgyűlésének alelnöki tisztére.

5. Az amerikai adminisztráció és nyugati szövetségesei mindig is úgy kezelték Izraelt, mint egy törvények felett álló államot; ők nyújtják neki a szükséges támogatást, hogy mindig meghosszabbíthassa a megszállást és megtörje a palesztin népet, lehetővé téve "Izraelnek", hogy kihasználja ezt a helyzetet további palesztin területek kisajátítására, és azok szent helyeinek elzsidósítására. Azon tény ellenére, hogy az ENSZ az elmúlt 75 évben több mint 900 határozatot hozott a palesztin nép érdekében, "Izrael" visszautasította, hogy ezen határozatok bármelyikét is betartsa, és az USA vétója mindig jelen volt az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy megakadályozzon bármely olyan határozatot, amely elítélné "Izrael" politikáját és jogsértéseit. Ez az, amiért mi az USA-t és más nyugati országokat cinkosnak és partnernek tartjuk az izraeli megszállásban és annak bűneiben, valamint a palesztin nép folyamatos szenvedésében.

6. Ami az ún. "békés telepes folyamat"-ot illeti: azon tény ellenére, hogy az oslói megegyezéseket 1983-ban a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) aláírta, melyek szerint egy önálló palesztin államnak kell alakulnia a Gázai övezet és Ciszjordánia területeivel, "Izrael" szisztematikusan megsemmisített minden lehetőséget egy palesztin állam létrehozására kiterjedt telepes kampányokkal, építkezésekkel és a palesztin területek elzsidósításával Ciszjordániában és Jeruzsálemben. A békefolyamat támogatói 30 év után belátták, hogy zsákutcába értek, és hogy ez a folyamat katasztrofális eredménnyel járt a palesztinokra nézve.

Az izraeli vezetők több alkalommal is megerősítették elutasításukat a palesztin állammal kapcsolatban. Mindössze egy hónappal az Al-Aksza Áradás hadművelet előtt az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu bemutatott egy térképet az ún. "Új Közel-Keletről", úgy ábrázolva "Izraelt", mint ami a Jordán folyótól egészen a Földközi-tengerig nyúlik és magában foglalja Gázát és Ciszjordániát is. Ekkor az egész világ néma maradt ezen beszédére, amely telve volt arroganciával és nemtörődömséggel a palesztin nép irányába.

7. 75 évnyi könyörtelen megszállás és szenvedés, valamint azután, hogy minden kezdeményezés elbukott népünk felszabadítására és visszatérésére, és tekintettel a béketárgyalások katasztrofális eredményére, mégis mit várt a világ a palesztin néptől, hogy tegyen a következőkre:

Mit vártak a palesztin néptől mindezek után? Hogy várjanak tovább, és számítsanak a tehetetlen ENSZ-re! Vagy vegyék át a kezdeményezést, és védjék meg a palesztin népet, földet, jogot és szent helyeket, annak tudatában, hogy az önvédelemhez való jog része a nemzetközi jognak, normáknak és egyezményeknek.

A fentiekből következik, hogy az Al-Aksza Áradás hadművelet október 7-én szükségszerű lépés és normális válasz volt az izraeli összeesküvésre a palesztin néppel és ügyükkel szemben. Egy önvédelmi lépés azért, hogy megszabaduljunk az izraeli megszállástól, visszaköveteljük a palesztinok jogait, egy lépés a felszabadulás és függetlenség felé, amit minden más nép is kivívott magának a világon.

(Folytatjuk.)