Szombaton tetőzik az idei Budapest Pride. A szervezet honlapján olvasható program szerint 15 óra 30 perckor kezdődik a szokásos felvonulás, amelyet éjjel 23 órától a Dürer Kertben Rainbow Party követ. A legizgalmasabb eseményre azonban délelőtt 11 órakor kerül sor: „LMBTQ-barát zsidó istentisztelet Bálint Ház nagyterem”. Mit szól vajon ehhez a Mazsihisz? Mit szól ehhez Köves Slomó hitközsége, az EMIH? Melegbarát istentisztelet, ráadásul éppen sabbatkor?
Előző pénteken, az idei melegfesztivál megnyitásakor Alföldi Róbert mondott köszöntőt. A színész-rendező beszéde eléggé giccsesre, pökhendien melegre sikeredett. A szónok önjelölt prófétaként a Biblia üzenetéről, a szeretetről szónokolt, s ennek jegyében igyekezett a földbe döngölni Tarlós István főpolgármestert:
Budapest világváros és a hivatalos álláspont ellenében, hála Istennek, még multikulturális világváros. Ennek a városnak a vezetője nem nevezhet semmilyen kisebbségi rendezvényt „nem természetesnek és visszataszítónak”.
Mert ez a kijelentése nem kultúremberhez méltó. Nem méltó egy valóban igaz értékekben hívő, keresztény, konzervatív kultúremberhez.
Zoom
Röhöghet a fajtájuk a behódoló "keresztény" társadalmakon
Alföldi szavait majd később kommentálom, most csak egyetlen megjegyzésre szorítkozom: főmelegünk álláspontjával ellentétben Budapest nem multikulturális város.
Az idézett pénteki szónoklat után megjelent a hír, hogy idén a neves zsidó karmester, Fischer Iván nyitja meg a melegfelvonulást. Fischer évek óta rendszeresen vonul, a Pride mellett a testvérrendezvényre, az Élet menetére is el-ellátogat. 2013-ban a melegfesztivál nyitó rendezvényén többek között ezt mondta:
Nincs a heterókkal semmi baj egészen addig, amíg nem akarják rákényszeríteni saját életmódjukat másokra.
A külföldön élő Fischer állítása érthetetlen. Kérdezzen meg az utcán néhány magyar embert, ki akarja itt másra rákényszeríteni a maga életmódját. Büszke heterók nem vonulnak, nem fesztiváloznak, nem nyilatkozgatnak nagyképűen arról, milyen jogaik sérülnek. A heterók ebben az országban hallgatnak és tűrnek. A baj nem velük van, hanem a magánügyeiket a köztérre cipelő melegekkel. A szexuális orientáció ugyanis magánügy. A melegség is az. Négy fal között a helye.
Térjünk vissza Alföldi Róbert szavaira, s nézzük meg, mit is nyilatkozott Tarlós István. A főpolgármester a Pride kapcsán mondandóját így kezdte: „Én nem akarom ezeket az embereket elítélni.” Majd szigorúan magánvéleményként hozzáfűzte, hogy „ez az egész jelenség számomra nem természetes és számomra visszataszító”. Azt is elmondta személyes véleményként, hogy ez a vonulgatás nem méltó „az Andrássy út történelmi környezetéhez”.
Alföldi Róbert szerint Tarlós véleménye elfogadhatatlan. Tarlós ilyesmit nem mondhat, mert ezzel azt az „eszmét erősíti, hogy vannak felsőbbrendű magyarok és vannak alsóbbrendű magyarok. Pedig elárulom, nincsenek. Csak magyarok vannak.”
Alföldi Róbert igaztalanul vádolta meg Tarlóst. Elárulom, a főpolgármester nem tett különbséget magyar és magyar között. Nem rajongok Tarlós Istvánért, de azt tényként kell megállapítanom, hogy ebben az ügyben kultúremberhez méltón, a katolikus egyház tanításával összhangban nyilatkozott meg. Ezt állítom. Most pedig jön az indoklás, a kifejtés. Az alábbi sorokat Alföldi Róbert szíves figyelmébe ajánlom.
A katolikus egyház katekizmusa szerint (2357-2359. pont) „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek” és „ellentétesek a természeti törvénnyel”. A homoszexuális hajlam „objektíve rendetlen”, de a keresztényeknek „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel” kell kezelniük ilyen hajlamú embertársaikat, s „kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét”. Végezetül a katekizmus 2359. pontja arról szól, hogy „a homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást”, s „az önuralom erényeivel” kell „közeledniük a keresztény tökéletességhez”.
Zoom
XVI. Benedek és Ferenc pápa
A néhány éve lemondott, visszavonult XVI. Benedek pápa (Joseph Ratzinger) II. János Pál pápa megbízásából még bíborosként vezette azt a bizottságot, amely a II. Vatikáni Zsinat utáni új katekizmus tervezetét, alapszövegét elkészítette. Az új katekizmus (az egyház hitének és a katolikus tanításnak az Egyház tanítóhivatala által megerősített előadása) pápai jóváhagyása 1992-ben történt meg.
Ugyanebben az évben Joseph Ratzinger fontos beszédet mondott Bassanóban. A későbbi pápa
előadása magyarul is megjelent, mindenkinek (Alföldi Róbertnek is) melegen ajánlom, olvassa el ezt a nem egészen harminc oldalas szöveget.
Joseph Ratzinger ebben az előadásában a kultúrák válságáról értekezett. Arról beszélt, hogy Európa olyan kultúrát fejlesztett ki, amely kizárja a közgondolkodásból Istent. A radikális felvilágosult kultúra önnön mindenhatóságát hirdeti, a vallási kultúrának is csak abban a mértékben biztosít jogokat, ha tiszteletben tartja a felvilágosult kultúrát, s annak alárendeli magát. Ennek következménye többek között „a szabadság zavaros ideológiája”, amely a szabadság ellenségévé vált. Hogy miként? Ratzinger találó példát említ:
A diszkrimináció fogalmát egyre inkább tágítják, ezért a diszkrimináció tilalma egyre inkább a véleménynyilvánítás szabadságának és a vallásszabadságnak a korlátozása lesz. Hamarosan többé nem lehet állítani, hogy a homoszexualitás – amint a Katolikus Egyház tanítja – objektív rendetlenség az emberi életben.
(Joseph Ratzinger: Benedek Európája a kultúrák válságában. Bp., 2005, 37. o.)
A homoszexualitás tehát objektív rendetlenség. Ezt mondja az Egyház katekizmusa, ezt mondta idézett beszédében XVI. Benedek pápa (s ugyanezt vallja természetesen a mai pápa is). A homoszexualitás ellentétes a természeti törvénnyel. Ez a katolikus egyház tanítása. Akár tetszik ez Alföldi Róbertnek, akár nem.
Tarlós István a katolikus egyház tanításával összhangban mondta el magánvéleményét. Tarlós István a köztéri magamutogatást nevezte visszataszítónak. Igaza volt. A rendetlenség, a természetellenesség mindig kiváltja a megfelelő reakciót. Istent ugyanis nem lehet száműzni a világból
Alföldi Róbert előző pénteki beszédében hosszasan elmélkedett a Bibliáról, a szeretet törvényéről. Egyoldalú, szánalmas „prédikáció” volt, perverz önigazolás. Azt tapasztalom, hogy a normális többségnek semmi baja nincs a homoszexuálisokkal. Ami ellenérzést, indulatot vált ki, az a provokatív viselkedés. Hogy büszkék az „objektív rendetlenségre”, s a renddel egyenlő jogokat követelnek a rendetlenségnek. Ez a probléma. Egy kis önuralomra, s némi szerénységre lenne szüksége Alföldi Róbertnek és társainak.

Prohászka Ottokár
Alföldi azt is tanácsolta Tarlósnak, változtasson idegenkedésén, „nyissa ki szívét, lelkét”, mert ha a megértésen munkálkodik, akkor „nem fogja azt gondolni, hogy a melegfelvonulás megrontja a gyerekeket, és nem fogja azt gondolni, hogy a melegek visszataszítóak. Nem mondom, hogy könnyű út. De ez a dolga. Mert ezt vállalta.”
Alföldi látványosan kioktatta a főpolgármestert. Alföldi tudni véli, mi a dolga főpolgármesterként Tarlósnak. Alföldi szerint Tarlós a melegbarátságot is vállalta, amikor városvezető lett. Ezek egy sérült lelkű, magát felsőbbrendűnek tekintő ember szavai. Nem érdemes vitatkozni.
A gyerekekre vonatkozó megjegyzés azonban megér egy rövid reflexiót.
Alföldi említett beszédében a Bibliára hivatkozott. Én is arra hivatkozom. Jézus mondja a gyerekekkel kapcsolatban:
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.
(Máté 18, 6-7)
Prohászka Ottokár püspök Jézus idézett szavait így kommentálta:
Jaj annak, ki egy tiszta lelket elront; jaj annak a szörnynek, mely a lélek vérét húzza le az istenfeledés mélységeibe! A lélek kincs, én is az vagyok, de ha lelket mérgezek, söpredék és utálat tárgya vagyok.
(Prohászka: Elmélkedések az evangéliumról. Róma, 1952, 357-358. o.)
Elárulom, nem kívánok malomkövet Alföldi nyakába. Elárulom, nem akarom, hogy Alföldit söpredékként és utálat tárgyaként kezeljék egyesek. De ezért bizony neki is sokat kell tennie. Nem mondom, hogy könnyű út. De talán ez a dolga.
Bistrán Demeter
(Kuruc.info)
Korábban írtuk: