3. Nyugaton jócskán kevesebb teret kap az ember, ha az LMBTQ-t akarja kritizálni, s ez az állítás sajnos még az Egyesült Államokra is igaz, annak ellenére, hogy sok ember fejében még mindig a „szabad Amerika” képe lebeg. Persze, ha jelentős mennyiségű kőolajat találnak valahol, szívesen küldenek „egy kis demokráciát”, de ugyanezen elvek otthon már egyre kevésbé érvényesülnek. A South Park című, felnőttek számára készült rajzfilmsorozat ellenben évtizedek óta áll bele mindenkibe, akibe csak lehet, válogatás nélkül (azt rögtön tegyük hozzá, hogy persze ezt sem lehet minden mezei halandónak, a Family Guy esetében is csak annak zsidó készítője viccelődhet a zsidókon), ezúttal pedig a transznemű sportolók kerültek terítékre. A jelenet elképesztően viccesre sikeredett. Egy „strongwoman” atlétikai versenyen a riporter éppen interjút készít egy valóban női résztvevővel, aki elmondja, hogy mennyire örül, hogy idén először „transznemű atléták” is rajthoz állnak, s úgy érzi, hogy ezért most „ő is része a történelem egy szeletének”. Amikor a riporter megkérdezi, hogy találkozott-e már a „nem túl átlagos” transznemű ellenfelével, a versenyző hölgy felháborodott módon torkolja le a riportert, hogy „ugyan, milyen egy átlagos transznemű atléta”, s „bigottnak” nevezi a kérdezőt. Aztán megjelenik egy kigyúrt, szakállas izompacsirta képében „Heather Swanson”, aki agresszíven elmondja, hogy „mennyire szabadnak érzi magát” mióta nőként él, s ígéretet tesz a versenyző nőtársai bedarálására. Mikor a riporter bátortalanul megállapítja, hogy „Heather” csak két hete vallja magát nőnek, a versenyző leordítja a fejét, hogy most nem a neméről jöttek beszélgetni. A „haladó szellemű nőtársa” ezt követően sok szerencsét kíván „Heathernek”, aki leoltja, hogy „a szerencse a pózereknek való”. Vicces jelenet, kár, hogy a valóságon nevetünk. (A videóhoz egyébként van angol felirat is, érdemes használni.)

Az új South Park-epizódot persze az LMBTQ-lobbi is kiszúrta magának, s felháborodva számoltak be az esetről. Az egyik oldal megemlített „korábbi bűnöket is”, így például egy hasonló Family Guy epizódot.

2. Nehéz dolga lesz a Mikulásnak Nyugat-Európában. Már az elmúlt években is „problémát” jelentettek a Mikulást kísérő fekete krampuszok, és december 6-a közeledtével újra kiélesedtek a frontvonalak. Hol máshol persze, mint Hollandiában, valamiért ott nagyon ráérnek az emberek. A Fekete Péter megjelenése a Mikulás oldalán régi hagyomány, de hát ilyen apróságokkal nyilván nem foglalkoznak a „jogi harcosok”. Rögtön össze is kapcsolták az esetet a rabszolgatartással és rabszolga-kereskedelemmel, ám, hogy ennek mégis mi köze van Fekete Péterhez, nem igazán támasztották alá semmivel. Nincs is rá szükségük. Gyanítom, hogy a fekete krampusz már nem sokáig fog a Mikulás oldalán segédkezni.

1. A toplista élére egyértelműen az új Renault Clio reklámja került. Harminc éve gyártják ezt a modellt, s hogyan máshogyan lehet ezt a jeles évfordulót megünnepelni, mint egy leszbikus pár életét bemutató rövidfilmmel. Az igen érzelgős zene alatt a két lányt iskolás korukban való első találkozásuktól követhetjük nyomon (vélhetően egy dél-franciaországi kistelepülésen), egészen addig, amíg csupa „bigott hányattatás” árán (mint például egyikük templomi házassága egy FÉRFIVAL, vagy a „nem elfogadó” apa kiakadása) egymáséi nem lesznek. A Clio persze – ahogy a reklámból többször kitűnik – végig az életük részeként jelen volt minden „nehéz” pillanatban. Záróakkordként pedig a legújabb modell gördíti őket egyikük szüleihez, egy vélhetően általuk nevelt szerencsétlen kislánnyal a fedélzeten. A szülők megbékéltek a helyzettel, és mindenki határtalan, napfényben úszó boldogság közepette sétálhat be az otthon MELEGÉBE (ha-ha). Nem tudni, hogy a Renault cég legénysége vajon valóban így gondolkodik-e a család forgalmáról, de ahol a fogyasztói társadalom és a vele kéz a kézben járó vadkapitalizmus az úr, ez lényegében mindegy is. Renault autóm mindenesetre már sosem lesz.

- Heti progresszió (II. rész)

- Heti progresszió