Hírportálunk nemrég foglalkozott Karikó Katalin „állítólagos állambiztonsági múlt”-jával. A cikk tartalmát átvette több médium, s aztán megszólalt maga az érintett is, aki elismerte: valóban aláírt, de soha nem működött együtt, soha nem jelentett. Ezzel az ügy lezárva, gondolhatnánk. A magát jobboldalinak nevező médiaholding egykor szebb napokat látott lapja, a mára már a Szabad Nép szintjére süllyedt Magyar Nemzet egyik firkásza azonban úgy gondolta, bele kell rúgnia abba, aki történetesen nem érdemli meg ezt az otromba mozdulatot.
Apáti Bence. Szépen kigyúrt ember. A Wikipédia szerint „magyar balett-táncos, publicista, konzervatív (sic!) közéleti személyiség”. A zárójeles sic! nem véletlen: Apáti Bence ugyanis bizonyíthatóan nem konzervatív. Konzervatív ember nem hazudik, nem vagdalkozik, hanem érvekkel támasztja alá vélt vagy valós igazát. Apáti Bence „stílművészete” bizony a rákosista sajtót idézi.
 Fotó: Gács Tamás |
Most pedig nézzük a tényeket.
Május 20-án hírportálunkon korábban is ismert tényeket közlő cikk jelent meg ezzel a címmel: „Szakértői nyomok Karikó Katalin („Lengyel Zsolt” titkos megbízott?) állítólagos állambiztonsági múltjában”. A cikk nem támadta a magyar tudóst – épp ellenkezőleg. Ha Apáti Bence tudna rendesen magyarul, már a cím olvastán is rájött volna arra, hogy támadásról szó sincs (a kérdőjel két zárójel között, az „állítólagos” jelző használata). Apáti Bence azonban vagy nem tud magyarul, vagy nem szeret olvasni.
A május 20-án megjelent cikk egy 2016-ban és egy 2017-ben publikált történészi munkára hagyatkozott. Ezekhez a könyvekhez bárki hozzáférhet (még Apáti Bence is, ha ellátogat egy könyvtárba), a cikk tehát tényeket közölt. A cikkben az is szerepel – s ezt fontos idézni, mielőtt az Apáti-féle mocsárba pillantunk -, hogy
az állambiztonsági nyilvántartó karton önmagában kevés annak megállapításához, hogy valaki állambiztonsági hálózati személyként titkos együttműködést folytatott az állambiztonsági szervekkel.
A cikkben leíratott, hogy „szerkesztőségünk nem nyomoz”, a kutatás ugyanis történészek-levéltárosok feladata. A cikk ezzel a két mondattal zárul:
Karikó Katalin megkönnyíthetné többek gondját, ha segítene tisztázni életrajzának még nem ismert fejezetét. Másokkal együtt mi is szeretnénk továbbra is tisztelettel és megbecsüléssel felnézni rá.
Karikó Katalin a kérésnek eleget tett, tisztázta magát: jelentést nem adott (ilyesmiről a könyvek szerzője, Bálint László sem tud), semmilyen előnyt nem élvezett (különben nem hagyta volna el a kádári Magyarországot).
És akkor megérkezett az igazságosztó szerepében tündöklő balett-táncos. A Magyar Nemzet honlapján szombat délután megjelent írásában így fogalmaz: „Karikó Katalin ellen példátlan támadás indult. És talán nem is maga a támadás a leginkább sokatmondó, hanem hogy honnan és kik indították ezt a támadást.” Új bekezdés: „Karikó Katalint /…/ ügynökvád érte.” Újabb bekezdésre ugrik a táncos, ez a bekezdés egyetlen rövidke mondat:
Nem akárhol, a Kurucinfón.
Aztán jön a locsogás.
 Fotó: Ripost |
Apáti mindig bő lére ereszti soványka mondandóját, valószínűleg azért, mert terjedelem és nem színvonal alapján kapja az apanázst. Én nem követem a balett-táncost a fecsegésben, ezért cikkének csak a lényegét tárom az olvasók elé: „a példátlan támadás” oka Apáti szerint az, hogy el kell bizonytalanítani azokat, akik még nem jelentkeztek oltásra. Logikus, ugye? Idézek egy történeti szakmunkából tényeket, s ezzel az oltási kedv lanyhul. Apáti persze még ennél is tovább megy: a baloldallal működik együtt portálunk - vagy ahogy ő fogalmaz: „összeállt tehát a szélsőjobbtól a liberálisokig a szivárványkoalíció”. Beteges álom. Ide már orvos szükségeltetik.
Apáti Bence bizonyára jó táncos. Hogy miként lett belőle publicista? Édesapja, a tehetséges Apáti Miklós a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. Feudális ország vagyunk, Apáti Bence gyermeke is itt fog publikálni, mérget vehetünk rá.
Azt gondolom, jobban tenné Apáti Bence, ha csak táncolna. Írás és táncolás együtt nem megy. Az írás egyedül sem, mint legújabb szóhalmaza bizonyítja.
B.
 Fotó: Mezey Béla |
