Annak ellenére, hogy Magyarországon 12 éve a "rend és biztonság" fogalmakkal kampányol a kormánypárt, a gazdag budai negyedeket leszámítva valószínűleg még a fideszes szavazók sem értenek egyet azzal – szívük mélyén legalábbis –, hogy ez valóban megvalósult hazánkban. A "két hét alatt rendet teszünk" egy gúnyos, ironikus fogalommá vált, amely inkább fejez ki kétségbeeséssel vegyített humort, mint bármiféle jövőbeli realitást.
Manapság az ember ingerküszöbét egyre kevesebb dolog lépi át, illetve ami átlépi, lassan abból is nagyobb dózisra van szükség. A hazai cigánybűnözés úgy lett "észrevétlenül" az életünk része, hogy a megalkuvó politika – az úgynevezett "igazságszolgáltatáson" keresztül – cinkosan összekacsintott a bűnözőkkel, az enyhe ítéletekkel kvázi arra biztatták őket, hogy "nyugodtan folytassák" bűnöző életmódjukat. Aki azt hiszi, hogy ez az SZDSZ "megélhetési bűnözés" programjával kezdődött, téved.
 "Tanulni vágyó rejtett erőforrások". Mégis azt bünteti az állam, aki megelégeli a féktelen cigányterrort |
A manapság érthetetlen módon (valójában csak elvi síkon érthetetlen, a társadalom mentális állapotát elnézve nagyon is érthető) terjedő Kádár-nosztalgia része az a toposz is, miszerint "akkor legalább rend volt az utcán", illetve, hogy a "rendőrnek volt tekintélye, a cigányokat is megfegyelmezte". Tény, hogy a rendőrnek volt tekintélye (az más kérdés, hogy ezt az akkori nemzetben gondolkodók ellen is érvényesítették, így aki ezen tekintély meglétén örömködik, az valójában a nacionalisták vegzálását is ünnepli), így értelemszerűen máshogy bántak a cigánysággal is. Ez persze véletlenül sem jelenti azt, hogy a problémakör jó kézben volt, ugyanis az messze túlmutat a kellő fegyelmezés szükségességén. A cigányság népszaporulata akkor sem volt más, az államszocialista rendszer pedig ugyanúgy szőnyeg alá söpri a problémát, mint azt 1945 óta következetesen teszi minden magyarországi rendszer, nevezzük azt bárhogy.
A NER sem lóg ki a sorból, ők is ezt a megtörhetetlennek tűnő "hagyományt" folytatják. S mivel az elmúlt évtizedekben a kvázi utolsó "védvonal", vagyis a kellő fegyelmezés hiánya is összeomlott, szabadon tenyésznek, szaporodnak és pusztítanak a még mindig idézőjeles "igazságszolgáltatás" hathatós támogatásával. A bicskanyitogató és felháborító ítéletek, amelyekben brutális cigány gyilkosokat küldenek nevetségesen kevés szabadságvesztésre, az én és még jó pár nemzettársam ingerküszöbét jócskán átlépik, valahogy mégsem vonulnak tízezrek az utcára, hogy ezen változtatni kéne. Pedig sürgősen kellene.
A valódi rend nemléte pedig – ahogy az lenni szokott – alternatív megoldásokat szül azok körében, akiknek még maradt némi fehér, európai öntudata. Több ilyen híres eset is napvilágot látott – csak az elmúlt pár évből – az árammal ellátott kerítésen keresztül egészen a fagyállóval kevert borig, de léteznek olyan hősök is, akik csak egyszerűen megunják azt az alpári, Untermensch-viselkedést, amellyel nap mint nap szembesül a magyar társdalom döntő többsége, és saját kezébe veszi akkor és ott az irányítást. Mi a közös ezekben az emberekben azon túl, hogy önvédelemből és öntudatosságból példát mutatnak? Hát persze, hogy az állam viszonyulása a tetteikhez!
A demokráciának nevezett plutokrata sz*rkupac "elveibe" a fehér önvédelem nem fér bele, sőt, rendre elrettentőbb ítéleteket kapnak, mint a hidegvérű gyilkosok, vagy visszaeső bűnözők. Ez persze nem magyar sajátosság, ám a hazai példákon keresztül láthatjuk, hogy felfogásban itt sincs különbség a Nyugat és Magyarország között, bármennyire is igyekeznek a kormánypártok elhatárolni minket a liberális Nyugattól.
A magyar állam és az általa működtetett jogszolgáltatás ezzel azt üzeni, hogy nem csak a (cigány)bűnözés nincs megfelelően kezelve, de még az önvédelemhez, vagy a dohánybolti eset alapján az ártatlanok védelméhez sincs joga annak, aki megelégeli a tarthatatlan állapotokat. Ez a jelenség pedig újabb ékes példája a magából kifordult civilizációnk haláltusájának.
Miközben ezernyi más probléma is terheli az országot, továbbra is talpunk alatt ketyeg az 1945 óta élesített bomba, ami a cigányság népességrobbanását, az általuk tanúsított, az európai kultúrával és értékrenddel összeegyeztethetetlen viselkedésmódot, invazív etnikai jellegüket takarja.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Kapcsolódó:
