Történt a minap, hogy a Mandiner szerkesztőségi értekezletet tartott, hogy megvitassák, milyen új témát vegyenek napirendre, hogy a közvetett módon állami milliárdokkal kibélelt lapjukat legalább a kutya megugassa. Fel kellene mutatni a gazdinak valami kis igazolást – gondolták –, hogy a magyaroktól ellopott milliárdok igenis jó helyen vannak a mandineresek zsebében is.
Ez alkalomból meghívták az értekezletre a Fidesz értelmiségi holdudvarának vezetőit, mások mellett Kelemen Anna pornószínésznőt, Győzikét, a mulatós sztárt, Fásy Ádám lakodalmas menedzsert és Kis Grofó táncdalénekest. Majka és Curtis művész urak is invitálást kaptak, csak ők éppen összevesztek egy adag kokainon, és nem tudtak elmenni, mert a megbékélési tanács pont akkor próbálta őket jobb belátásra bírni.
Szóval összegyűlt a kompánia, és mindenki törte a fejét. Kell egy jó ötlet, egy jó téma, amivel reflektorfénybe lehet kerülni. Nagy csend, az IQ-k hiába egyesültek, mégsem szaporodtak. Egyszer csak kopogtatás hallatszott, egy titkárnő remegve hozta be az új közvélemény-kutatási adatokat. Az nem kérdés, hogy a Vezérlő Fejedelemnek ezt senki nem meri megmutatni, de bátorság kell ahhoz is, hogy az alvezérek megnézhessék. Szóval 10 százalékon a Mi Hazánk, mindezt úgy, hogy 4 százalékot sikerült mindenféle trükközéssel visszakerekíteni.
A bejelentést döbbent csend fogadta. A kriptahangulatot a mindig vidám Győzike törte meg, aki most kivételesen komoly hangon fordult a szürkeállomány felé.
– Há gondulkoggyunk mán – és elkezdte verni a fejét, mintha lenne benne valami –, há mi hászná ván ánnák á Mi Házánknák?
Ekkor csoda történt, fény gyúlt a tekintetekben, mindenki egyszerre ugyanarra gondolt. Megjelent a szivárvány az égen, a mandinereseken keresztül Isten új szövetséget kötött az emberiséggel.
– Hívjuk ezentúl úgy a Mi Hazánkat, hogy Mi Hasznák! – kiáltott fel a csapat. Ha ezt megtudják a magyarok, senki nem fog bízni bennük, továbbra is narancsos marad az égbolt, és ez egyedül a Mandinernek lesz köszönhető.
Azonnal be is tördelték a közvélemény-kutatási elemzést a cikkek sorába, ahol ott virított a lényeg: Mi Hasznák.
Ismerve az utóbbi években lezajlott fideszes kulturális fordulatot, ennek a háttere akár így is történhetett volna. Tény viszont, hogy ez az alpári és végtelenül primitív írás megjelent a Mandiner csütörtöki számában.
A Mi Hazánk határozott válaszreakciója nem maradt el, a Mandiner pedig egy sovány elnézéssel letudta a dolgot. És itt a történetnek vége is kellett volna legyen. Csakhogy, jól sejtik, nem lett vége. Történt ugyanis, hogy a Mandiner csapatában egy Kohán Mózsi nevű ifjú titán egy Pál utcai fiúnak képzelte magát, és elkezdte rágni a gittet.
 |
„Csütörtöki nyomtatott számunkban súlyos sajtóhibát szúrt ki a 444. Magától a Mi Hazánk valószínűleg nem szúrta volna ki, mert – mint L. Simon László a minap elmondta – nem mindenkinek kenyere arrafelé az olvasás; de sebaj minőségi konzervatív sajtót még a 444 tolmácsolásában is jobb olvasni, mint sehogy. Így derült ki, hogy Közélet rovatunk Gúzsba kötve is táncolni című cikkében munkatársunk figyelmetlenségből a Mi Hazánkra nézve sértő gúnygrafikát helyezett el a párt valódi logója helyett.”
Kohán és a narancsvérűek körében nyílt titok, hogy aki a Mi Hazánkra szavaz, az csak idióta lehet, természetesen olvasni sem tud, annyira primitív, de „sebaj”, nekik is ott van a Mandiner által a „minőségi konzervatív sajtó”, ahol „munkatársunk figyelmetlenségből a Mi Hazánkra nézve sértő gúnygrafikát helyezett el a párt valódi logója helyett.”
Azért ne intézzük ezt el ennyire kohános módra. Az olvasók előtt nem közismert, milyen munkafolyamatok zajlanak le egy írás megjelenése során. Én, mint Magyarország egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező újságírója, szerkesztője, az összes megyei napilap központi szerkesztőségének egykori főszerkesztője, hadd magyarázzam el ennek a folyamatát.
Ilyen sajtóhiba a „minőségi konzervatív sajtóban” egyszerűen nem fordulhat elő. Pontosabban lehet rá esély, de akkor a megjelenési folyamat összes pontján szakmai szempontból idióták kell hogy dolgozzanak. Lássuk ennek a részleteit:
- 1. Szakmai szempontból alkalmatlan volt az újságíró, akinek a cikkéhez készült a grafika, és nem vette észre, mi van rajta.
- 2. Szakmai szempontból alkalmatlan volt a grafikus, aki elkészítette a cikkhez készült grafikát.
- 3. Szakmai szempontból alkalmatlan volt a megjelent cikk szerkesztője, aki nem vette észre ezt a kapitális hibát.
- 4. Szakmai szempontból alkalmatlan volt az újság rovatvezetője, aki nélkül semmi nem jelenhet meg.
- 5. Szakmai szempontból alkalmatlan volt a lap korrektora, akinek szintén ki kellett volna szűrnie a hibát.
- 6. Szakmai szempontból alkalmatlan volt a lap főszerkesztő-helyettese, aki véglegesítette a lapot.
- 7. Szakmai szempontból alkalmatlan volt a lap főszerkesztője, akinek a jóváhagyása nélkül nem jelenhet meg egyetlen lapszám sem.
Ennyit a Kohán-féle „minőségi konzervatív sajtóról”... ha már lehetőséget adott arra, hogy bemutassuk a Mandinert.
Folytassuk: Kohán Mózsi ezek után viccesnek tartja, hogy a Mi Hazánkból Mi Hasznánk lett, de, mint fogalmazott:
De azt azért nem gondoltuk volna, hogy az ország közrendjét helyreállítani, a megbolondult világot hózentrógerénél fogva gatyába rázni, s a magyar határon a honvédséget bevetni kívánó, vídiakemény jobbos betyárpárt lelke törékeny, mint a woke hópehely. Hogy mennyire törékeny? Olyan törékeny, hogy Kisberk Szabolcs, a Jobbik-pártsajtó főnöke, majd a Mi Hazánk párt sajtófőnöke könnyekkel áztatott közleményben gyászolja a botrányos eset után pártja általunk porba tiport becsületét. (…) Az ég szerelmére, nagyon sajnáljuk, hogy egy sajtóhibával teljesen megsemmisítettük a Mi Hazánk maradék önbecsülését! De mégse tessék már tőlünk ennyire megijedni, betyár urak. (…) A Betyársereg pártjának széles honfimellén igenis férjen el egy ilyen kis véletlenül kilőtt tollaslabda; pártszíveket összetörni azért nem ezzel a fegyverosztállyal szokás. (…) Egek ura, ne játsszák már itt a disznófejű primadonnát, kezeljék a helyén a dolgokat! Anyámasszony betyárjaiból semmi szüksége többre a hazának. Nyalogassák kicsit a sebeiket, aztán ha ráérnek, találkozunk a páston.
Láthatjuk, Kohán Mózsi nagyon elemében érezte magát. Egyszerűen nem érti, miért háborodott fel a Mi Hazánk. Sőt, meg se kellett volna szólalniuk, örüljenek a primitív, írni és olvasni nem tudó anyámasszony betyárjai, hogy legalább Mi Hasznák-ként szerepelhetnek a „minőségi konzervatív sajtóban”.
Kohán Mózsi magas lovon képzeli magát, mint a fideszes pártklérus és annak szolgái: lenéző, sértegető SZDSZ-es tempóban próbálja aprítani a képzelt ellenségeit.
Nos, kizártnak tartom, hogy a Mi Hazánkat zavarná az, hogy szakmai szempontból idióták dolgoznak a Mandinernél. Ez zavarja csak a gazdájukat. De azért mégiscsak alapvető elvárás, hogy egy lapnál a legminimálisabb szakmai elvárásokat vegyék figyelembe. Az pedig már a bohózat kategóriájába tartozik, hogy Kohán írni és olvasni nem tudással minősíti a Mi Hazánk szavazótáborát, ráadásul ezt egy olyan újság szerkesztőségéből, ahol, mint láttuk, igencsak hadilábon állnak az írás és olvasás képességével.
Kohán módra le lehet nézni, lehet sértegetni a Mi Hazánk szavazóit, csak éppen az a helyzet, hogy a Mi Hazánk elképesztő ütemben bővülő félmilliós szavazótáborának 34 százaléka diplomás, míg a Fidesz támogatóinak csak 17 százaléka. Mind többen jönnek rá, a Fidesz egykori értékei még megvannak, ám ezeket egyre inkább a Mi Hazánk környékén kell keresni.
Szóval, drága jó Kohán Mózsi! Nem fél itt senki tőletek. A félelmet ott fogod megtalálni a tükörben, a saját tekintetedben. Mert mi lesz, ha megváltozik a világ, és már nem lesz szükség hozzád hasonló mihasznákra?
