Például a fordítóirodáktól az adminisztráción át a programozásig egyre több olyan munkakörben jelenik meg a mesterséges intelligencia, amelyeket korábban kizárólag vagy döntően emberek végeztek. Persze még nem tartunk ott, hogy már holnap minden érintett munkanélküli lesz, de a „holnapután” már kérdéses. A rohamtempót pedig képtelenek vagyunk felfogni. Ahogy Toroczkai László szombati kongresszusi beszédében említette, mintegy 70 évnek kellett eltelnie a telefon feltalálása után, hogy azt legalább 100 millió ember napi szinten használja, az AI esetében ez csupán két hónap volt.

Olyan szinten a mindennapjaink részévé vált, mintha mindig is az lett volna. Képes szöveget írni, fordítani, képeket szerkeszteni, de egyszerűbb ügyfélszolgálati kérdésekre is válaszol. Meglátásom szerint a fordítókat, a fordítóirodákat érte el a leghamarabb Magyarországon, de vélhetően máshol sem jobb a helyzet. Hallottam már olyat, hogy egyes fordítóirodáknak le is kellett húzniuk a „rolót”, olyannyira visszaestek a megkeresések.

Mert nézzük meg, hogyan működnek, működtek ezek az irodák. Az ügyfél megrendelt egy dokumentumot, a fordító elkészítette azt, majd szükség esetén egy másik szakember ellenőrizte és lektorálta. Erre ma már nincs szükség, s akik mégis élnek ezzel, azok valamiféle „romantikus” nosztalgiától vezérelve teszik, még ha ezt nem is fogalmazzák meg maguknak. Persze azért tegyük hozzá, hogy jogi vagy orvosi, vagy akár műszaki területen továbbra is szükség van ezekre, mert a mesterséges intelligencia ezekben még pontatlan. Még.

Aztán lehet nyugodtan sorolni a többi munkakört is, mint a különféle adminisztratív munkák, könyvelési és pénzügyi asszisztensi feladatok, de ezt most hagyom is. Úgyis mindenki össze tudja rakni, ki tudja következtetni, mi vár ránk.

Akkor hát miért írtam le mindezeket? - tehetnék fel sokan a kérdést. Csak azért, mert úgy gondolom, hogy kevés szó esik erről az aspektusról? Nem egészen.

Tisztában vagyunk az úgynevezett realitásokkal, a globális kapitalizmus korában az emberi szempontok vajmi keveset számítanak, mindent felülír a profit, és vélhetően az ilyesféle intelmek, mint az enyém (melyeket egyre többen és hangosabban fognak megfogalmazni), vajmi keveset nyomnak majd a latban. A „szent” piac majd szabályoz. Ismerjük a materialisztikus kapitalizmus „istenségét”, amely személyi vonásokkal ruházza fel a piacot, valójában ez csak annyit jelent, hogy szabadjára engedjük az emberi önzőséget.

De modern ember ide, modern ember oda, az ember lelkéből kiirthatatlan a vágy, hogy valamilyen módon viszonyba helyezze magát az abszolútummal, a végtelennel, mindazzal, ami önnön magán túlmutat, s ez minden embernek és társadalomnak sajátja. Csakhogy míg a korábbi korokban ez Isten volt, ma pedig a modern és posztmodern kor „aranyborjúja”, a tudomány, a folyamatos haladásba vetett hit. De itt valami szellemnek már helye nincs. Éppen ezért nincsenek illúzióim, hová fut ki végül a mesterséges intelligenciával együtt az a folyamat, amely évszázadokkal ezelőtt kezdődött meg, amelyet „felvilágosodásnak” hívnak.

Abban viszont reményem van és lesz is, mivel a történelem ciklikusságában hiszek, hogy ennek végén - elkerülhetetlenül társadalmi kataklizmával - újjászületés, erkölcsi megújhodás is be fog következni. Félreértés ne essék, ez nem egy „optimista forgatókönyv”, ugyanis nem tudni, ez mikor lesz. Korántsem biztos, hogy a mi életünkben. Ha viszont nem, akkor abban maximálisan biztosak lehetünk, hogy rohamléptekkel haladunk, és fogunk is élni egy olyan világban, amelyet Madách Imre nagy művében, Az ember tragédiájában a falanszter szín alatt festett le...

Lantos János – Kuruc.info