A legdurvább és példa nélküli szlovák lépésre adandó reakció ügyében azonban látható, hallható, olvasható, sőt kitapintható a tanácstalanság. Egy német lap szerint „abszurd”, hogy az Európai Unió kivonja magát egy olyan konfliktusból, amelyet a felek maguk képtelenek megoldani.

Nem egy hazai lapban olvasható kommentár és szakértői hang szerint ugyanakkor az uniónak a kérdéshez vagy semmi köze, vagy attól nem is várható, hogy tagállami vitába beavatkozzon, mert ezt még soha nem is tette.

A kormány és a szocialista párt is zavarodott: míg az MSZP szóvivője szerint a luxemburgi Európai Bírósághoz kellene fordulni, Balázs Péter külügyminiszter szerint oda éppen úgy nem érdemes, mint az Európai Bizottsághoz. E helyett Balázs beszélt már az EU irányítását egy fél évre a kezében tartó svéd kormány külügyminiszterével, Carl Bildttel is, valamint buzdítja az Európai Parlament magyar képviselőit, az EP teljes ülésén adjanak hangot felháborodásuknak és az ügyet az Európai Tanács elé kívánja vinni.

Sokak szerint mindhiába. Annyi azonban biztos, a megabotrányban nem is kis vigasz, hogy már nem a tehetetlen és szánalomra méltó elődje, Göncz Kinga vezeti a magyar diplomáciát, mert tőle törött lemezként mást nem várhatnánk, mint hogy felszólítsa a világot, határolódjon el attól, ami a könyökünkön jön ki.

De mondjon bárki bármit is, az a tény, hogy az EU várhatóan nem segít, legalább akkora, ha nem nagyobb botrány, mint Sólyom László kizárása. Ugyanis az unió – és ezt Brüsszelben naponta halljuk – három alappillére az emberek, a tőke és az áruk szabad áramlása. Ha Magyarország első emberét az emberek szabad áramlásából következmények nélkül  ki lehet zárni, akkor miként lehet annak hinni, hogy az unió komolyan veszi saját alapelveit? Akkor, amikor egészen biztos súlyos szankciókat foganatosítana, ha a magyarok nem engednének át egy uborkát szállító szlovák teherautót.

Ez az unió valódi portréja, melynél visszataszítóbbat nem sok nemzetközi intézmény mutat magáról.